Karácsonyi vacsora céklasalátával

A karácsonyi menü ugyanúgy szent nálunk a családban, mint a sütemények, vagy a fa feldíszítésének menete. Gyerekekként mi voltunk azok, akik ragaszkodtak foggal-körömmel a "hagyományokhoz", de mostanában mi is vagyunk azok, akik már inkább változtatnánk rajtuk. Így van ez a karácsony esti rántott harcsával is. Évek óta ez a menü, bár igaz, néha volt halászlé is. Amúgy mindenki szereti, de azért egy kis változatosság nem árt...

Szóval idén a kettes számú ünnepi menü volt, kicsit felturbózva: sült libacomb párolt káposztával. Ami mellé vajas-rozmaringos krumpli és a nagy újítás: orosz vinaigrette céklasaláta volt. Nem vagyok nagy bulvár-tévé néző, ha megy is a képernyő, akkor valamilyen ismeretterjesztő csatorna fut rajta, meg természetesen a TvPaprika. Ebbe már szegény párom is beletörődött, bár volt kapcsolatunk kezdetén egy bátortalan fél éve, amikor nekem kellett Űrszekereket, Voyager, Csillagkapu és egyéb opuszokat nézni a sci-fi kategóriából. Azóta maradt a főzés, szerencsére Gordon Ramsay-t őt is szereti, meg a hasát is, így megbocsát nekem. :-) 

De elkanyarodtam a témától, a recept a Vacsoracsatának köszönhető, amit véletlenül megnéztem. Amúgy ismétlés volt, de nekem teljes újdonság. Sosem találtam még egy receptet sem, ami annyira megfogott volna, hogy rákeressek a neten egy tévécsatorna honlapján, de ennél megtettem. Mivel nagyobb családom cékla-imádó, és bár én nem annyira, ez a recept tökéletesen beleillett a szájunk világába. Ráadásul nagyon egészséges télen: a céklában sok a vas, a savanyú káposztában pedig a C-vitamin. Amúgy meg kit érdekel ha finom? De ne ijedjünk meg, minden nagyon piros lesz benne! És a cékla bizony mást is megfog (pl. fehér ünnepi terítő, kezünk, nyelvünk, stb.)

Hozzávalók: 4 db közepes cékla, 6 db közepes krumpli, 25 dkg savanyú káposzta, 5 db közepes csemege ecetes uborka, 1 db sárgarépa, 1 fej hagyma, fél citrom leve, só, bors, olíva olaj. 

Elkészítés: Főzzük meg a krumplit és a céklát héjastúl, hámozzuk, vágjuk őket centis kockákra az uborkával együtt. Tegyük őket egy nagy tálba, adjuk hozzá a felkarikázott (darabolt) hagymát, és reszeljük bele a répát. Készítsük el a pácot a citromléből, olajból, sóból, borsból. Öntsük az egészre, adjuk hozzá a felaprózott savanyú káposztát. Keverjük jól össze. Több nap után is nagyon finom, összeérik. Kész!

Boldog Karácsonyt!

Boldog Szentestét Mindenkinek!

A kép kicsit homályos, és úgy tűnik alig van dísz a fán, de nagyon csinos kis fenyőfa! :-) Még a picur sem bontotta le, bár csupa olyan díszt tettem fel, ami többnyire törésálló. Remélem jövőre lesz még időm pamutból varrogatni kis kitömött díszeket, azokat nagyon szeretem. Idén erre sajnos nem volt idő.

Olvadó csoki csókok

Ezennel közzéteszem egyik kedvenc karácsonyi receptemet. Amúgy nem nagy ámítás amiket sütünk a családban, szinte minden évben ugyanazok a közkedvelt sütemények vannak. Ezen csak akkor változtatunk, ha mi a húgommal már nagyon unjuk mindig ugyanazt sütni-enni.

Így történt ennek a receptnek az esetében is, amit én vezettem be a családba. Természetesen gasztro-tévé kalandozásaim során találkoztam vele, és naivan nem írtam le azonnal. Aztán karácsonykor elkezdett motoszkálni bennem valami, így leültem a net elé, és cirka 2 órán keresztül képes voltam utánakeresni (ez azért nagy szó, mert ilyenhez ált. nincs türelmem), sőt, mindenféle angol honlapokon. Így találtam rá egy eldugott honlapon, ahová egy fórumbejegyzés után kerültem.

A csoki csókok elnevezés pediglen Rachel Allentől származik, és a Rachel Allen kedvencei (Favourit food for friends) vagy a Bake! könyvben szerepel (már elfelejtettem melyikben). A család nagyon imádta, nekem kicsit túúúlságosan csokis-kakaós volt, de én nem vagyok annyira csokifüggő. Tavaly 2 adag készült, most a sok nyafogás hatására 3 adaggal készítettem + 1 adag fehéret (ez kakaó nélkül, vaníliásan, csak nekem készült). Gyorsan fogy, de a sok másik süti mellett nincs értelme többet készíteni, ráadásul rengeteg benne a vaj, szóval aki fogyókúrázik, ne ezzel kezdje. Nekem azért jött be, mert könnyen és gyorsan elkészíthető, nem kenek össze még 5 db edényt, és már kész is. Az a süti, aminek este 11-kor is bátran neki lehet állni.

Hozzávalók: 125g puha vaj, 50g porcukor, 50g kukoricaliszt, 25g kakaópor, 100g sima liszt.

Elkészítés: Habosítsuk fel a vajat kézi mixerrel. Minden további alkotórészt adjunk hozzá. Én a saját sorrendem szerint így készítem: először a cukor, aztán a kukoricaliszt, az 5 ek kakaópor, aztán a sima liszt. Keverjük össze, míg egy puha gyurmára nem hasonlít (finom kakaós gyurma, nyamm). Ezt szerintem sima fakanállal a legegyszerűbb elkövetni. Gyúrjunk golyókat, amiket kicsit lelapítunk a sütőformán, pl. villával (én karácsonyi kiszúróforma tetejével követtem el). Szorosan rakható a sütőlapon, mert nem dagad meg (nincs benne semmiféle sütőpor). Kb. 20-22 db kekszecske lesz belőle. 170 fokon 10-12 perc alatt sül meg (vagy kicsit több). 5 percig pihenjenek a sütőlapon, majd rácson hagyjuk kihűlni. Krémmel, mogyorókrémmel összeragaszthatóak (én ezt kihagytam).


Post: amúgy utólag megtaláltam a kedvenc könyvemben (Fűszer-enciklopédia) a sima, kakaó nélküli vaníliás változatát, amit sütés után fahéjas porcukorral megszórnak, és ahol azt írják, hogy ez egy tradícionális mexikói esküvői sütemény. Nincs új a nap alatt.

Cukorkaszínű bogyós sapi

Lezajlott a nagy költözés, és végül minden rendben ment. Egy kisebb teherautóba befért minden, és nem is került sokba. A bútorok még fennmaradtak a lakásban, azokat akkor költöztetjük, ha már eladtuk a lakást. A nem lényeges holminkat lepakoltuk a nagyszülőknél, a többit pedig magunkkal hoztuk.

Egy új lakásba költözés amúgy engem mindig feldob. Igaz hogy sok a kosz meg a pakolás, meg a papírdobozok hetekig a szoba közepén, de ha már az új helyen vagyok, jönnek az ötletek, mindig új lehetőség van berendezni a teret, díszíteni, csinosítani, mindennek megtalálni a megfelelő helyét. Ez most viszonylag gyorsan lezajlott, mivel nagyon felszerelt, csinos lakást sikerült találni, így nem volt nehéz otthonosan berendezkedni. Mindez zajlott szépen sorban, még úgy is, hogy sajnos egyedül leszünk picurral egészen karácsonyig. Apa még a régi városban dolgozik év végéig, bár annyit elárulhatok, hogy nagyon-nagyon szerencsések voltunk, hogy az ősz folyamán több meghallgatás után végül szinte azonnal talált munkát. Januárban már itt kezd, és újra együtt lehetünk. Ez most elég megterhelő mindenkinek, főleg hogy a hétvégék is programokkal teliek, nem leszünk sokat magunkban, de ez még mindig jobb, mintha előreláthatólag évekig kellene máshol (pl. messze, külföldön) dolgoznia.

Az egyetlen dolog, amibe belekezdtem, az Nyuszika új sapkája volt. Jött a hideg, és a másikat leginkább csak ősszel lehetett használni. Ráadásul jól kitágult, és folyton a szemébe csúszott. A vicces az volt, hogy ezt az új sapkát nagyon sok időbe telt összehozni, mert sehogy sem akart sikerülni. Ráadásul kreatív-blog elvonási tüneteim voltak, nem tudtam utánanézni semminek, mert hetekig nem volt internet, se tévé.

A passzét csőkötéssel kezdtem, hogy vastagabb és melegebb legyen a fülénél, na meg hogy ne táguljon ki. Ez azonban sokkal több szemet igényelt, mint gondoltam, így 3x kezdtem el csak a kezdőszemeket felszedni. Utána már jobban ment, bár a bogyókkal megküzdöttem az elején. Annyi előnye viszont volt, hogy innentől kezdve nem lesz gondom az egy szembe több szemet bővítéssel. A fogyasztások nem lettek túl szépek, sőt a sapi tetejét is sokkal csúcsosabbra-manósabbra terveztem, de a bojtok és pomponok ezt ellensúlyozzák. Megtanultam 2 tűvel madzagot is kötni a végére, hogy meg lehessen áll alatt kötni, bár ezt az én lánykám sosem engedi. Hát ilyen lett. Nekem nagyon tetszik, neki is, sőt még a nagymamának is. Nem tiszta gyapjú fonal, kb. felesben van akril és gyapjú.

Úton-útfélen

Már megint eltelt egy hónap, és jön a november. Sajnos nem sok időm maradt mostanában kreatívkodni, és már nagyon hiányzik. Persze megvan ennek is az oka, mint mindennek: Nyuszika ovis lesz, két hét múlva indul, közben meg költözünk, és ez sosem egyszerű. Bár költöztem már eleget életemben, ez gyerekkel meg bútorokkal már sokkal nehezebb. Főleg két elég messzi város között. Egyetemistaként még fogtam a két bőröndöt, meg a pár dobozt, amiből volt 1 a konyhai cuccoknak, 1 a fürdőszobai cuccoknak, 1 meg a könyveknek, és már mehettünk is. Pár évvel később, miután összeköltöztünk életem párjával és ismét menni kellett, már volt 1-2 bútordarabunk, de még szülői segítséggel azokat is könnyen felcuccoltuk székes fővárosunkba. Most viszont ki kell költözünk az évek alatt kényelmesre berendezett lakásunkból, amiben már minden a mienk, és bizony vinni kell. De hova? Az albérletbe, ahol átmenetileg tervezzük a meghúzódást, már nem fér el minden, a szülőknél pedig szintén nem lesz hely. Hagyhatnánk a lakásunkban is, ha úgyis kiadjuk, de előbb-utóbb eladásra kerül és akkor mindent újra költöztetni kell. Valahogy most fáradt vagyok ehhez a nagy logisztikai feladathoz, bár lehet hogy ezt csak az elég borús októberi nap okozza. Végülis hétvégén Mindenszentek lesz. Vagy csak nem motivál eléggé, hogy mindezt egyedül kell csinálnom, mert az oldalbordám nyakig van a két(három)féle munkájával, és aligha tud még nekem is segíteni.

Viszont már tervezem a következő sapikat a picurnak, és karácsonyra szeretnék pár kendőt is megkötni. Van már egy csomó másik tervem is, csak még minden félrerakva. Már nincs sok idő karácsonyig sem, úgyhogy remélem minden összejön szépen, amint rendeződnek a fészekrakási problémák. Addig is hadd osszam meg veletek hétvégi élményet; végre lehetőségem nyílt, hogy kipróbáljam az új M6-os autópályánkat. Az idő és főleg az ég csodálatos volt, távolban dombok, szélül földek, gyerek alszik, balzsamos-monoton vezetés közben nem túl dicsérendő módon nekem muszáj volt fotóznom. Ha nem is én alkottam, de a kompozíció meseszép volt!

Székelyföldi fogadó

Mivel én is kedvelem a magyar provance blogot, és imádom ezt a stílust, örömmel fotóztam Erdélyben a következő kis fogadót. Pont olyan stílusú, amit szeretünk. Hú de laknék itt, vagy egy nagyon hasonló házacskában! Hátul a kertben kis halastó volt (mondjuk ez az egy kevésbé illett oda), mellette a faboltozatos terasz alatt kemence, étkezőasztalok, háttérben a hegyek, a telek végében pár tyukocska, egy kiskert, elől a köcsögfa, gyönyörű székelykapu, rengeteg virág és cserép. Hm... :-)

Székelykapuk

Ha már Erdély, akkor székelykapuk is. Nem lehet elmenni mellettük úgy, hogy ne fotózzunk mindent össze. A nagy szegénység közepette ezek a gyönyörű munkák csak állnak rendületlenül, várják a vendéget, óvják a házat, a keskeny faindák sugározzák a melegséget és a harmóniát. Csodaszépek. Egy kis ízelítő.

Nászajándék és biliprojekt

Nem tétlenkedtem az elmúlt hetekben, csupán minden egyszerre érkezett. Például, hogy a gyerkőcöt mégis felvették oviba, és erről mi nem is tudtunk. Na jó, én is utána érdeklődhettem volna, de gondoltam úgysem veszik fel, nem lesz hely, és ha mégis, csak kiküldenek egy hivatalos papírt vagy mit. Hát nem küldtek, csak két hete felhívtak, hogy hol a gyerek... mondom milyen gyerek? Mert felvették és még nem jöttünk, nem tudják mi van. Húha mondom, rendben, meg nagyon örülünk, bocsi a félreértés miatt, csak... szóval a gyereknek van egy kis gondja a pelenkával. Konkrétan nem hajlandó ráülni a WC-re vagy a bilire. És ez ugye kizáró ok. Beígértem az október végét, és rákezdtünk a "ráhatásra". Nyáron ugyanis hetekig szobatiszta volt, aztán megunta a "játékot". Egyszercsak azt mondta minden alkalommal, hogy "nem akarok ráülni". Persze a teli pelenka leoperálása sem lett könnyebb. Nem is értettük, mire ez a nagy ragaszkodás a teli puttonyhoz. Aztán amikor az egész csoport, az összes barátjával elballagott a bölcsiből, és egyedül maradt a picikkel meg az újonnan jövőkkel, akkor elgondolkodott, hogy mégiscsak le kéne szokni a pelenkáról, hogy mehessen oviba. Na ez nyert nála! Mi meg fellélegeztünk. Nem ment könnyen, de két hete kitartó ostromunk hatására úgy néz ki főként szobatiszta. :-)


Közben készült ez a kis apróság, melyen hetekig kellett dolgozni. Azt hittem majd jó gyorsan megy, de az első héten napi 8-9 órát hímeztem hajnalig, mire alváshiány miatti háztartási feladataim elhanyagolása olyan feltűnővé vált, hogy visszavettem a tempóból. Szép kényelmesen csináltam, de végülis nem telt olyan sok időbe, még úgy sem, hogy messze kellett menni a kifogyott cérnáért, mert a környékünkön sehol nincs kézimunkabolt. A cirádás mintája tetszett meg, meg az ötlet hogy ez egy óra, és rögtön a baráti házaspárra gondoltunk, akiknek most lesz az igazi lagzijuk Erdélyben. Nekik találták ki ezt az ajándékot, csak azt nem tudtam sikerül-e időben befejeznem indulásig. Még jön egy kép róla alant, amikor már beoperáltuk az órással az óraműbe. Elvileg kereteztetni kellett volna a leírás szerint, de szerintem az keretezés nagyon drága, és ez a kör alakú cucc egy négyzetes keretben nem mutat túl jól. Úgyhogy addig variáltam, míg a jófej órással végigbogarásztuk az összes óraművet, ami úgy van összeszerelve, hogy bele lehet feszíteni egy vásznat. Találtunk. Kicsit kicsi, de a mienk. Remélem örülnek majd neki. (Örültek...).

Esős napok

Az ernyő örök szerelem. Nem egyet készített ki.

Reszelt túrós pite

Ezt a sütit nagyon imádom, bár a mi családunkban ez így sosem készült. Viszont az egyetemen az albiba hozták a lányok otthonról, és azóta anyósomtól is szoktuk kapni. Maradt a hűtőben egy kis igazi friss háztáji túró, ami kezdett átváltani savanyúba. Alapból is savanykás az igazi túró, de nem akartam hogy veszendőbe menjen.
Nem volt nagy adag, és a túrós tésztától már herótom van, ígyhát kitaláltam hogy elkészítem én is a kedvenc reszelt túróst. Eredetileg ez a süti kakaósban is készülhet, a recept is úgy volt, de ha kihagyjuk azt a 3 ek kakaóport, én szűzies-fehérben jobban szeretem. Pont egy 20 centis tortaformába fért bele, a receptet megfeleztem a túró mennyiségéhez.
A recept a Csábító házi sütemények című könyvből van, amit célzatosan kaptam párom nagymamájától, hogy ugyan már, süssek többet az unokájának. Azért tetszik a könyv, mert az összes klasszikus házi sütemény benne van, amit kóstoltam gyerekkoromban, igaz, mint mondtam, a mi családunkban egészen más sütik voltak divatban. De a klasszikusokat nem árt összegyűjteni, szerintem.

Hozzávalók: 45 dkg liszt, 25 dkg porcukor, 25 dkg margarin (én vajat használok), 3 ek kakaó, 1 csomag sütőpor, 1 tojás. A töltelékhez: 1 kg túró, 6 ek cukor, 2 csomag vaníliás cukor (bátran szoktam helyettesíteni vanília aromával, az Oetkernek van jófajta), 1 citrom reszelt héja (csak biocitromot javaslok ilyesmire).
Elkészítés: A tésztát összegyúrjuk, kétfelé osztjuk. Az első felét tésztareszelővel a tepsibe reszeljük. A töltelékhez valókat habosra keverjük, és a reszelt tésztára simítjuk. A tészta másik felét a tetejére reszeljük, és előmelegített sütőben, közepes hőmérsékleten megsütjük. Porcukrozzuk, szeleteljük, megesszük.

Cukkinis rizi-bizi

Nem vagyok oda a rizsért. Sajnos gyerekkoromban annyi száraz rizst etettek velünk mindenfelé, hogy megutáltam. Amúgy meg sosem rajongtam érte. Nálunk otthon én voltam a krumplis/tésztás, húgom a rizses/káposztás. :-)
Aztán mikor először voltunk kint olaszban nyaralni, még kempingben azt hiszem, anyu felfedezte, hogy ott olcsó rizst árulnak, ami kerekszemű. Onnantól annyi rizst főzhetett, amennyit csak akart, mert ez az ún. rizottó rizs, ez nagyon finom! Amikor én kutyultam az ételeket az egyetemen, én nem is tudtam rendesen megfőzni, csak úgy hogy pépes lett mindig, de ez sosem bántott, mert én így szerettem. Aztán kiderült, hogy azért a konkrét rizottó, az egy másik történet, így mikor párocskámmal összekerültünk az első közös albérletünkben, ki is próbáltam ahogy kell, zöldséggel, húslevessel, folyamatosan kavargatva. Nekem nagyon bejött. Ennek ellenére nem csinálok sokszor, talán óvatosságból, vagy hogy amikor van, akkor igazi élvezet legyen!

Véletlenül találtam a boltban olyan pici, zsenge cukkiniket, amik 10-15 centisek voltak csupán, és ráadásul magyar termelőtől származtak! Egy nagy csomag csak 200 Ft körülbe került, úgyhogy többféle étel is készült belőlük. Egyik ez a cukkinis-borsós rizottó volt. Lánykám nem rajong a cukkiniért, legalábbis előző nap tepsiben sült krumpli volt, sült cukkinivel meg gombával, és nem nagyon ette. Legnagyobb meglepődésemre ez a verzió annyira bejött neki, hogy repetát kért este, hogy ő a cukkinis rizsit akarja. Húha! Húsleves alap persze nincs a háztartásomban, a leveskockáért pedig nem rajongok. Úgyhogy forraltam egy kis vizet, beledobáltam mindenféle fűszert amit találtam a polcon, és ezzel a fűszeres vízzel öntöttem fel a rizst, a sót is így adtam hozzá. Nagyon jó lett, még az én mércém szerint is! :-)

Őszi sapi

Beköszöntött az ősz. Túl hamar, túlságosan gyorsan, viharos betöréssel. El sem búcsúzhattunk a nyártól. A szép-forró augusztusi estéknek úgy lett vége, hogy észre sem vettük. Nem volt jó :-( Fagyoskodunk 2 hete a panelban, és odakinn csak esik-esik az eső. Babuckát sem tudom kivinni a térre, emiatt kezdünk becsavarodni itthon együtt. Azért egy kis betegség lelassította a kedélyeket, természetesen megfázásos tünetek, most köhögünk mindketten.

Ebben a cseles átmeneti időben pont aktuálissá vált a sapkaprojekt. Nem tudom hogyan, de párommal már a sokadik sapkáját hagyjuk el a gyereknek. Eddig még csak akkor történt ez, amikor már kinőtte őket (szerencsére), és már nem volt rájuk szükség, de most tavasszal a még használatban lévő egyetlen sapkáját hagytuk el a jóidő beköszöntével, lehetetlen módon, azóta sem tudva hogyan-mi történt. Így most nem lévén sapija a bősz szélben, gyorsan belefogtam életem első sapka-kötésébe, 5 tűvel! A segítség ismét ahamától érkezett, aki elmagyarázta hogyan is kell ezt csinálni. Vettem zoknitűket, és félelemmel vegyes izgalommal fogtam bele, hiszen még nem kötöttem több tűvel. Alig várom, hogy belefogjak egy zokniba is! Meglepően könnyen ment elsőre, így két este alatt készen is lettem vele. A matematikai számítással a méretezésnél gondom akadt, aztán rájöttem, hogy kislányom fejalakja olyan gömbölyű, hogy a mintát átalakítva hamarabb kellett fogyasztanom. Így egy kicsit bili alakja lett, meg egy kicsit nagy rá, de legalább tavaszig jó lesz. Raktam bele szűkítő "madzagot", ha le találna esni róla, de ennek díszítő szerepet is szántam. Horgolt-kötött virágokat már régóta szerettem volna felhasználni, most ez is megvalósult.

Elég bohókás lett ezzel a csíkos-virágos megoldással, és a mentazöld-rózsaszínes-lilás színösszeállítással. A fonalak adottak voltak, a mamami boltban vettem őket (szerelem volt első látásra), bár még nem tudtam mire fogom őket felhasználni. Mivel csak 3 gombóc volt összesen, nekem sálnak kevés lett volna, így eddig inkább csak nézegettem, simogattam őket a szemeimmel. Most megtalálták méltó helyüket. Ez a gyapjúfonal számomra amúgy a non plus ultra (remélem jól írom), teljesen más, mint gyerekkoromban a szúrós pulcsik, amikoris megutáltam a gyapjút egy életre. Ehhez a fonalhoz márcsak hozzábújni, vagy megérinteni őt is élvezet! A neve Sublime bio 100% merinói egyszálú szuperpuha gyapjú fonal, nemezelhető is. Szerintem egy mosás után nemezelődni is fog, mivel a kötéspróba-négyzetből mobiltartót varrtam, és ő már eléggé egybefüggően néz ki... :-) Sajnos már nem árulnak belőle többet, legnagyobb szívfájdalmamra, pedig más pasztel színekben is volt még.

Halas-avokádós hajócskák

Már régen szerettem volna megcsinálni ezt a recepetet, csupán addig kellett várnom, amíg végre árultak a sparban óriási kagylótésztát! Rögtön lecsaptam rá, és mivel durum lisztből készíti a gyermelyi, annyira finom a tészta maga, hogy magában is meg tudom enni üresen...

Node nem üresre terveztem őket, amióta csak megláttam ezeket a csónakokat a Kismama konyhájának szakácskönyvében. Tudni kell, hogy olasz tészta függő vagyok, ami mostanában kicsit alábbhagyott, mivel próbálok más ételeket is főzni, de ez a szerelem sosem lobban el! :-) Próbálja csak megmagyarázni nekem valaki, hogy a tészta hízlal, és nem egészséges... Csak legnagyobb bánatomra nem olyan nagy a tészta-alak választék a boltokban, mint olaszban, ahol minden ételhez megvan a hozzá illő tésztaformátum.

A töltelék az általam imádott két hozzávalóból készült, ezek az avokádó és a tonhal. Először elkészítettem egy egyszerű guaquamolét, ebbe én hagymát reszelek, pici só, bors, citromlé, ez került a tészták bugyrába alulra. Felülre pedig a tonhal, amit szintén picit befűszereztem olívaolajjal, citromlével, oregánóval. Nem bírtam kihagyni, hogy betetőzésként paradicsomkockákat ne halmozzak a hajók tetejére. Végül parmezánnal szórtam be őket. A recept szerint egy kisebb lurkónak 2-3 hajócska is elég, hogy jóllakjon, nos mi úgy beettünk picurral, hogy jóval több is elfogyott. Szerencsére neki is ízlett. Alig várom a következő vízi utat! :-)

Hangulatok

Ajtódísz

Egy kis hangulat-emlékeztető a Művészetek Völgyéből.

Első kendőcském

Már egy idejen, pontosabban tavasz óta nézegetem a blogokon feltünedező csodálatos csipkekendőket. Akkor kezdtem én is a blogot, és azóta fáj a szívem a kendők után. Szerencsére ahama hozzásegített engem is ahhoz, hogy végre kipróbálhassam magam ezen a téren. Fonalam sajnos nem volt, és hirtelen nem is tudtam venni, így végső kétségbeesésem során feltúrtam a szekrényt, és abból kötöttem, ami volt. Ebben sajnos csak 20% gyapjú van, így nem is túl nagy lelkesedéssel gondoltam a blokkolásra, mert lehet hogy semmi sem lesz belőle. A kép is pont befejezés után készült, még blokkolás előtt van a drága, és sajnos jobb fotó sem készült, mert pont lemerült a fényképezőm.

Kötni élvezet volt, nem is gondoltam volna hogy ilyen jól megy majd, bár a sok szemszámmal megküzdöttem a végén, mivel ehhez a fonalhoz a 80-as hosszú körtű kicsit rövidnek bizonyult. A fonal természetéből adódóan szerintem nem úgy esik a kendő, ahogyan kellene, dehát ez az én hibám, nem a mintáé (az szuper, köszi Ercsu), ezt a darabot gyakorlásnak, kezdésnek és próbadarabnak kötöttem. Rá is jöttem, hogy nekem ennél nagyobb kendő kell, egyrészt mert elfér rajtam (méretes vagyok), másrészt meg azok tetszenek. Bele szeretnék burkolózni a kendőbe nyakig! Nagy vágyam, hogy egy Luteát vagy egy Lamináriát kössek, ehhez már beszereztem a megfelelő gyapjúfonalat a Mamami boltban (1001 fonal), és van hozzá 100-as hosszú tűm is. :-) Most már csak aktivizálódnom kell, hogy segítséget kapjak valakitől a kezdéshez és a nehézségekhez, és cserébe én is valami jót tegyek vele!

Kötés próbálkodás

Ez a pulli kb. 5 éve elkészült már, és azóta fekszik a szekrényben. Tipikus félbehagyott munka, ami annyira félbehagyott csupán, hogy nem tisztáztam el a végeket. Még a gyerkőc születése előtt készítettem, akkor kezdtem neki, amikor megismerkedtem életem párjával. Aztán félre lett téve. El is feledkeztem róla a költözések alatt, meg a nagy gyerekezés közben. Legnagyobb meglepetésemre képes voltam megkötni, pedig előtte sálnál nagyobb volumenű kötést nem követtem el. Azért vannak hibák benne, pl. a háta túl széles lett és már nem lehetett lebontani, ill. a passzét elfelejtettem kisebb tűvel kötni, így hátul felpöndörödik. Dehát ezekből tanultam. Most már ideje lenne lassan hordani is... :-)

Illatpárnácska

Ezt az illatpárnát szintén ajándékba készítettem, azt hiszem borsmenta került bele, mivel levendulát nem tudtam szerezni. Sokáig lehetett érezni az illatát, de nem akarom ismételni magam, ez is régen készült, és egy füveskönyv elejéről lestem a mintát. Cikkcakk ollóval vágtam körbe, ami nagyon tetszett gyerekként, és végülis alig használtuk valamire (az ollót). Az elejére csipkeminta van varrva és nem tudtam máshogy fotózni, mivel nem tudtam leoperálni a régi éjjeliszekrény lámpahúzójáról. :-)

Foltvarrott edényfogó

Kutattam a régen készített apróságok után... Ez az edényfogó egy karácsonyra készült anyunak, és szerintem akkor még lazán általános suliban hintáztam a széken a hátsó sorban. Pont 24 óra alatt varrtam meg kézzel, és akkor még nálunk nagyon nem volt divatban a foltvarrás sem, így nem is igen tudtam hogyan kell csinálni, egyszerűen összevarrtam a fonákján a darabokat. Steppelésről sem hallottam még, hiszen a mintát csak egy fotón láttam valamelyik lakberendezési újságban, arról jött az ötlet. Így első mosáskor összeugrott a bélése, fel kellett bontani, megtűztem középen és néhol a szélein.

Elég nyúzott állapotú, ez látszik azt hiszem a fotón is (nem fényhiba, hogy fakó a széle), de mentségére legyen szólva hogy nagyon régóta használatban van és kiszolgálta az idejét. Én imádtam ezt a darabot, és a régi konyhát nagyon feldobta. Most már inkább muzeális darab, így kikerült a nyárikonyhába. Az eredeti anyagokból készült kisruhákat gyerekkoromban hordtam, ezért leszek mindig vidám ha ránézek.

Nagycsalád

Most bocsátottuk útjára a rokonságot. Sokan voltunk, majd' 3 napig. Élveztük, de nagyon! Csak beszéltünk és beszéltünk és nevettünk, főztünk, ettünk, pihentünk, kikapcsoltuk a világot. Sajnos csak ritkán találkozunk nagynénémékkel, és persze az 5 uncsitesóval. Pedig... szóval hát család! Tök egyformák vagyunk, vagy nagyonis hasonlóak. És a picurkám, mint az új nemzedék első tagja, jól kiegészítette a sort.
Jól szórakoztunk az azonos vonásokon, kívül-belül. Ki mit kitől örökölt, miben hasonlít a másikra. Ki mit tanul, mi érdekli, barátok, barátnők, munka, család, háztartás, satöbbi. Régi sérelmek, nagyszülők, temetések, és persze a jövő. Hogy mi mind összetartozunk, mégha több száz kilométer is választ el minket, és csak sátoros ünnepeken tudunk leginkább találkozni. Ezt jó volt megérni 30 évesen. Jobb, mint bármikor később. Végre. Valahára. Együtt.

Táncitánci

Tegnap táncházban voltunk, volt egy fülledt este, amikoris nem tudtunk mit kezdeni magunkkal. Ez azt jelenti hogy éppen nem volt semmilyen program, húgocskám nálunk aludt, és ma pedig már utaztunk elfele pár napra a Balcsira. Na ez volt az alkalom, amikor ellátogattunk a (mint utóbb kiderült) hozzánk igencsak közel lévő táncházba, a Kobuci-kertbe!

Hát valami csodálatos volt, mindenki ropta, lánykám megigézve bámulta a zenészeket, alkalmasint fellógott a színpadra, táncolt ameddig ki nem dőlt a fáradtságtól. Mi is nagyon jól éreztük magunkat, imádom az ilyen balzsamos-forró augusztusi estéket, amikor a szabad ég alatt lehet közösségi programokat csinálni (pl. pincebuli, csillaghullással). Ezt majd sűrűn meg kell ismételni!

Spenót torta

Nem bocsátkozom részletekbe, hogy hogyan lenne nyelvtanilag helyes a poszt címe. :-) Aki nyelvtanilag helyeskedni akar, próbálja meg a következő linket, és úgyis megnyugszik, hogy neki sem megy a helyesírás:
Én anno azon diákok közé tartoztam, akit előszeretettel küldtek helyesírás versenyekre. Valakit küldeni kellett. :-) Na jó, igaz hogy még a legjobbak között voltam, de ezt a tesztet most a 21.sz-ban nekem sem sikerült 62 pontnál többre kitölteni. Igaz, hogy vannak nagyon gonosz, direkt nehéz kérdések.

Elszakadva a magyar helyesírás gyöngyszemeitől, jöjjön végre a spenótos recept, amivel boldogítottuk magunkat júniusban, két lekvárfőzés között, borsópucolásig. Melegen ajánlom mindenkinek a könyvet: Házi sütöde - egészséges finomságok (Burda kiadásában). Amikor ez birtokunkba vándorolt, nagyon-nagyon régen (vagy 15-20 éve), még sehol senki nem hallott Magyarországon köleslisztről, vagy tökmagolajról, netán barnacukorról, kardamomról, rizslisztről, tönköly búzáról, és egyéb egészséges testvéreiről, hogy csak párat soroljak. Csupa olyan receptet tartalmaz a könyv, amiket elkészítve tényleg egészséges ételeket tehetünk asztalunkra, mégha édességről is van szó. De vannak benne egyéb sütnivalók is. Soha semmit nem sütöttünk belőle, mert valamilyen hozzávaló mindig hiányzott, ami konkrétan hiánycikk volt, vagy még sosem hallottunk róla. Na ez most megszünt, gondoltuk a húgommal, mert manapság a gasztronómia kész iparággá nőtte ki magát, és amúgy is minden kapható, mert ez így jó, mondja a kapitalizmus. Hogy jó-e nem tudni, de az biztos hogy egyre többet fogunk sütni ebből a könyvből.

Recept: A tésztához:
150 g zab
150 g búza
25 g élesztő
1 kávéskanál sűrű körtelé (vagy bármi más)
1 evőkanál langyos víz
1 kávéskanál koriandermag
100 g puha vaj
100 g tejföl
1/2 kávéskanál (himalája) só
A töltelékhez:
750 g leveles spenót
4 db hagyma, 2 gerezd fokhagyma
5 ek tökmagolaj
3 db tojás
200 g tejföl
100 g reszelt sajt
őrölt szerencsendió, fehérbors, só
100 g napraforgómag
vaj a forma kikenéséhez
liszt a tészta nyújtásához

Őröljük meg a zabot és a búzát, keverjük az élesztőt össze a körtelével (édessége megfuttatja) és a vízzel, majd 15 percig kelesszük. Törjük meg mozsárban a koriandert. Gyúrjuk össze a hozzávalókat, dagasszuk meg a tésztát, és meleg helyen 60 percig kelesszük. A töltelékhez dobjuk forró sós vízbe a megmosott és megtisztított spenótot, blansírozzuk, majd hűtsük le hideg vízzel és jól nyomkodjuk ki.
Pároljuk olajban üvegesre az apróra vágott hagmyát és a széttört fokhagymát. Adjuk hozzá a spenótot, és pároljuk 5 percig. Keverjük össze a tejfölt a tojásokkal és a sajttal, ízesítsük sóval, szerecsendióval, borssal, majd keverjük bele a napraforgómagokat.
Vajazzunk ki egy 26 cm átmérőjű kerek formát, nyújtsuk ki kerekre a tésztát, a peremét húzzuk fel 4 cm magasra. Először a spenótot, majd a tejfölös masszát terítsük-rétegezzük rá. 200 fokos sütőben sütjük középre helyezett rácson 30 percig.



Jönnek a képek. Húgocskám a tetejét berácsozta, mert maradt tészta, amúgy a recept szerint nem kell. Ne leveles tészta-állagra számítsunk, inkább kenyértésztás volt, puha zöldséges masszával a közepén. Forrón tálalva az igazi, és mi nem napraforgót tettünk bele, hanem azt hiszem fenyőmagot. Az nagyon összefér a spenóttal. :-)

Articsókás-zöldborsós vadrizs

Ez a rizs szintén húgom kreálmánya, amit direkt nekem címezve készített egy munkás napon, amikor gyorsan kellett összedobni valamit, mert takarítás-pakolás-sittlapátolás volt a feladatunk a ház körül.

Tudni kell, hogy az első találkozásom az articsókával egy pizza tetején (Sopron, Fórum pizzéria, mindenkinek sűrűn ajánlom, igazi kemencében sütnek!) olyan jól sikerült, hogy az addig számomra ismeretlen növényt elkezdtem üldözni imádatommal. Elolvastam hogyan kell elkészíteni, termeszteni, főzni vele, és amikor csak lehetett, találkoztam vele. Ez legtöbbször további pizzák elfogyasztásával végződött, mert bizony mivel az articsóka felét el kell dobálni, hiszen lényegében egy bogáncsféléről van szó, melynek csupán a virágközepe elég puha, elég borsos áron mérik a boltban. A pizzériák viszont nem számítanak fel dupla árat egy articsókás pizzáért, így ki szoktam élvezni azokat a falatokat, ahol nagyon jól készítik ezt a féle pizzát, vagyis nem sajnálják róla az articsóka feltétet.

Sajnos a boltokban csak ritkán lehet egészben, zölden kapni friss articsókat fejet, vagy ha igen, az is olyan fonnyadt, hogy már semmit sem lehet vele kezdeni. Pedig egy mártogatóssal otthon is élvezetes uzsonna vagy desszert lehet. Így marad az üveges articsóka szív (van konzerv is), ebből készült ez a fogás is. Természetesen terveim között szerepel, hogy a kertem végét (ha majd lesz) tele fogom ültetni vele, mert állítólag elég igénytelen növény, és jól is néz ki, és akkor aztán articsóka habzsolás lesz!

A hozzávalók között találhatók: vadrizs, olasz kerekszemű rizs (rizottó rizs), zöldborsó, hagyma, egy doboz articsóka szív, kakukkfű. Lehet még használni szárított (bioboltban vehető!) leveszöldség-port is, hiszen zöldséglevessel felöntve a legjobb a rizottó, és ez azt az érzetet kelti.

Elkészítés: a vadrizst kevés olívaolajon jól meg kell pirítani, hogy félig már kipattogjanak a szemek, különben nem puhul meg. Hozzáadjuk az apróra vágott hagymát, kicsit megpirítjuk majd a többi rizst, hogy azok is fehéredjenek ki kissé. Lassan öntögetjük fel, hozzáadva a zöldborsót is, hogy rizottósra sűrűsödjön. A rizzsel együtt megpuhul a borsó is. Kakukkfűvel, vagy kinek mi esik jól, ízesíthetjük. A végén kell hozzákeverni az articsókát, hiszen az már konyhakész. Nyamm. Jó étvágyat!

Pite parádé

Pitéből volt bőven a nyáron. Nem tudtunk betelni vele. Különösen a következő recept az, amit én nagyon sokszor sütöttem, ez az én reszortom volt.


Fahéjas cseresznyés pite (kiváló meggyel is!)
Hozzávalók: 28 dkg sütőporos liszt, 1 tk őrölt fahéj, 10 dkg kristálycukor, 2 tojás, 8 ek tej, 17 dkg olvadt vaj, 70 dkg cseresznye kimagozva, a tetejére: 5 dkg finomliszt, 0,5 dkg tk őrölt fahéj, 5 dkg cukor, 5 dkg kockázott puha vaj.

Elkészítés: Előmelegítjük a sütőt 180 fokra, vajazzunk ki egy tortaformát (vagy más négyzetes tepsit). Tegyük a lisztet, a fahéjat és a cukrot tálba, keverjük össze. Alakítsunk mélyedést a közepébe, és tegyük bele a tojást, a tejet és az olvasztott vajat. Keverjük össze és alaposan dolgozzuk össze, hogy sűrű és sima keveréket kapjunk. Akkor jó, ha kemény és nem folyós. Kanalazzuk a tortaformába, és óvatosan egyengessük el a tetejét. Szórjuk rá a cseresznyét, és óvatosan nyomkodjuk bele.
Borítsuk a tetejéhez valókat tálba. Morzsoljuk össze a vajjal, hogy morzsához hasonló keveréket kapjunk, majd dolgozzuk össze, amíg borsó nagyságú darabokká áll össze. Hintsük a cseresznye tetejére. Süssük 35-40 percig, amíg beleszúrva nem ragad a tészta. Hagyjuk a formában, amíg langyosra hűl, majd vegyük ki a formából, hűtsük ki, és hintsük meg fahéjas porcukorral.


Másik párja, amit egyszerre sütöttünk a cseresznyeszezon végén anyuval, inkább piskótás típus, bár a receptje kicsit más, mivel tej is van benne. Anyunak mindenféle kivágott újságcikkje van még a múlt évezredből (hehe), amiket én egyszer összerendeztem, és azon találtuk septiben a receptet. Megsütöttük és nos, rendkívül jó volt! :-) Persze az én kedvencem továbbra is a fahéjas verzió, de ez sem volt kutya, el is fogyott mind a kettő nagyon gyorsan!


Cseresznyés piskóta
Hozzávalók: 4 tojás, 20 dkg rétesliszt, 15 dkg cukor, 1/4 l tej, 1 mokkáskanál szódabikarbóna (sütőpor helyett!), 75 dkg cseresznye, a tepsi kikenéséhez vaj (vagy amit akarunk).
A tojások sárgáját a cukorral és a szódaporral kikeverjük, majd felváltva adjuk hozzá a lisztet, a tejet meg a tojások keményre vert habját. Alaposan kikent közepes nagyságú tepsibe töltjük (ez nálunk egy kerek nagy tortaforma volt), és a megmosott, lemagozott, lecsepegtetett cseresznyével meghintjük. Sütőbe téve úgy sütjük, mint a piskótát.

Nyáriszünet

Na igen, ennyit az ígéretekről. Nem írtam, pedig közben szorgosan gyűjtögettem a fotókat, élményeket. De gép elé alig kerültem. Nyaralgatunk, kikapcsolódunk. Leginkább a nagyinál, meg hétvégén szép Magyarországunkban. Persze közben voltunk a Felvidéken is, barátokkal. Csodás volt, természet, nyugalom, szép idő, szlovák (alkoholmentes) sör. :-)
Hiába próbáltam erőltetni a kézművességet, csak addig jutottam, hogy beszereztem pár szuper anyagot, varrógépet vadásztam a neten, felhajtottam pár régi cuccot itthon, fonalakat, növénykéket válogattam. Sajnos rossz hírem is van: a pátyolgatott virágocskám, amiről képeket tettem fel, nem tud teljes pompájában megjelenni itt, mivel kisült... a 40 fokos kánikula 2 hétig nem kímélte az erkélyen, hiába locsoltuk, aztán amikor nem is locsoltuk már mindegy is volt. :-( Ennyit a kertészkedési ötletnek, első elültetett magocskám volt, remélhetőleg jövőre jobban sikerül!
De varrtam babucka babájának egy kezeslábast, hogy tudja húzni-vonni, és mosható legyen. Terveim közt szerepel további ruhákat is varrni neki, mivel úgy látom lánykámnál beindult az öltöztetési faktor is, csak győzzem utolérni. Egyenlőre csak a lyukas zoknijait meg nadrágjait stoppolhatom, amik áldozatul esnek a játszótérnek és a motorozásnak. Kép itt jön (hamarost):

Azt viszont nem mondhatom, hogy nem töltöttem hasznosan az elmúlt 1,5 hónapot, mivel folyamatos kreatívkodást lehetett kiélni a konyhában. Először jött a borsó eltevés júniusban, meg a málna-ribizli-meggy lekvár készítés. Aztán persze az ezekből készült finomságok felvonultatása. Cseresznye idén kevés volt, abból is pite készült. Képes voltam órákig válogatni, vagdosni, aprítani egy jó pitéért! Aztán jött a barack-szezon, piték és hideg őszi-kajszi barack leves a kánikulában, és a sárgabarack lekvár befőzés fáradalmai. Rengeteg jó recept jött össze, magam is meglepődtem, milyen kreatívak voltunk húgommal. A majd leírt receptek és képek pedig mindhármunk érdemét dicsérik! ;-) Hiába nem gasztro-blogot szerettem volna indítani, mivel sosem állt tőlem ez messze, és a napi rutin megköveteli amúgy is a főzést, hát ebben lehet kreatívkodni bőven! Főleg mert próbálunk minél egészségesebb, egyszerűbb és finomabb ételeket összehozni, és nem csak a gyerkőc miatt.


Hétvégén voltunk a Művészetek Völgyében is, hát dúskáltam az élvezetekben! Egyetlen bajom az volt, hogy egészséges, hús-mentes kaját nem igazán lehetett találni. Persze voltak finom pogácsák, és imádom a langallót is, de a tradíciók szerint természetesen mindenhol a disznóhús volt előtérben. Viszont idén óriási jóra sikerült a völgy, csodás kirakodók voltak, kézműves termékek, előadások, stb. Ez volt az igazi közegem. Pörgött az agyam ezerrel, mit hogyan kellene, tettem el címeket, vettem szép dolgokat (meg hasznosakat is, pl. egy makramét tanító könyvet, legalább le van írva, meg egy szuper csipke horgolós könyvet is - amolyan padláson talált ezer éves antikváriusokat) Pár képet mellékelek, több (érdemes) nem készült sajnos csak a fejemben, mert babucka ritka hisztis állapotban volt végig, így nehéz volt ellazulni és mindenre egyszerre figyelni: