Karácsonyi ügyeskedések

Idén karácsonykor úgy döntöttem, hogy ha törik, ha szakad, még ha csak 1-2 darab díszt is, de készíteni fogunk, ráadásul közösen, a lányommal és a húgommal egyetemben. Már nem is tudom hány év óta dédelgetünk ötleteket, gyűjtögetjük az anyagfecniket, de aztán a nagy sürgés-forgás, főzés, ajándékcsomagolás között ilyenre már nem jut idő. Tisztában vagyok vele, hogy minden csak elhatározás kérdése, de úgy látszik nálunk rossz a dolgok sorrendje. Karácsonykor inkább csak a főzésben és a terítésben, a csomagolásban, meg a fa díszítésében éltük ki eddig magunkat. Mutatóba hoztam pár képet az eredményről. 

Bár nem egyértelmű, a bordó díszeket készítettük most, viaszlapokból sütikiszúróval szúrtunk ki lapocskákat, mindezt úgy, hogy két réteget szúrtunk egyszerre, ami közé már odatettük a cérnát. Lehet úgy is hogy külön-külön szúrjuk ki őket, mert utólag is könnyű összeolvasztani a széleket, picit összenyomogatjuk és megolvad. Egyszerű, gyors, és nagyon mutatós díszek lesznek belőlük. 

Ez a karácsonyfácska egy koppintás, az eredetiért odavagyok, a vörösmarty téri karácsonyi vásárban vettük. Ez a lila verzió saját agyszülemény (az eredeti zöld-piros), de végül nagyon megszerettem. A lányok egyfolytában elrohangáltak vele, mert finom puhára lett tömve, így játszani sem volt utolsó. :)

Ennek a piros szívecskének az anyagát és a díszítését is a lányom választotta, maga is öltögette, kis segítséggel. Örültem neki hogy élvezi és leköti a dolog, mégha közben el-elrohangált is egy picikét. A végeredménnyel nagyon elégedett lett, és ennél nem is kell több.

Végül a szerelmeim, a hópihék vagy csillagok, horgolva, kis tűvel, fehér cérnából. Egyszerűen megunhatatlan, már ránézni is gyönyörűség. Sok mintát vadásztam, de legtöbbet nehéz értelmezni, komolyan mondom hamarabb elkészítem, ha csak lenézem egy már elkészült csillagról a mintát, mintha egy leírást kell értelmeznem :) Először a karácsonyi asztalt díszítettük velük, csak úgy kiterítve a karácsonyi terítőn, aztán felkerültek a fára. Gyorsan készülnek, egyszerű őket blokkolni, és az eredmény mindig megéri.

A zokni készen

Mivel karácsonyi ajándéknak készült, csak most tudtam fotózni. Nem túl jó a kép, és nem is lehet jól fotózni láb nélkül, mivel a saroknál összehúzódik :-) Rendeltek újat. Persze nem ígértem semmit. De fonalam már van hozzá, így a fázós lábú családtagok még reménykedhetnek, hátha jövő karácsonyra is jut egy-két meleg zokni. 

Kisház télen

Vagy inkább enyhe őszben, mert ugyan hideg nem volt még karácsonykor sem. Le is ugrottunk két ünnep közt, megnézni hogyan szuperál a fűtés. Egy szál pulcsiban kint lehetett lenni. Nem írtam aztán arról a sok munkáról, ami a háznál történt, de eléggé kapkodás volt ősszel is, hogy biztonságban tudjuk "elrakni" a házat télire. Ami aztán nem jött, szerencsére, így még novemberben is lehetett dolgozni. Ugyanis a tető is cserére szorult, igaz nem szedték le az összes gerendát, de jól megerősítették. Mivel előtte mindenhol beázott. Alul-felül ázott. Bár stramm erős háznak tűnt, mégis víz áztatta. Most már nem áztatja. Az ablakzsalukat zöldre festettük, hogy olyan balatoni legyen. Kívülről már egész jól néz ki. A cserépkályhát jól bedurrantottuk, lett is meleg, jó is volt kicsit kifűteni a vályogfalakat. Amúgy nyugalom, béke a hely, mindig feltöltődni megyünk. Talán minden megnyugszik végre. 

Házigyurma

Nincs új a nap alatt; az elmúlt pár évben sok helyen olvastam már ezt a receptet, sőt többféle receptet is, de valahogy sosem jutottam el oda, hogy megcsináljam. Mentségemre legyen szólva, eleddig a gyerek sem volt még akkora, hogy gyurmára vetemedtem volna otthon. De az oviban úgy megszerette a gyurmázást, és végül addig biztattak ismerős anyukák, hogy igenis sokáig eláll, nem szárad ki és nem lesz semmi baja, ráadásul kész öröm kitalálni mivel lehet még jobb színeket létrehozni, hogy én is megpróbáltam. A keverés kicsit nehéz (szeritem csak nekem), de az eredmény fantasztikus. Nem hiába vitte be sok anyatársam az oviba is, ahol már nem is használnak azóta mást. Olcsó, jó, kiadós, mi kell még több? ;) Nem hiányozhat az én repertoáromból sem.

A végeredmény nem ragad, szuperjól gyúrható, szétkenhető, aztán újragyúrható. Simán használható a méregdrága gyurmák kinyomóformáiba, jobb is mint azok. Ha elől marad, vagy szétmorzsálják, szépen csontkeménnyé szárad és könnyen összeporszívózható még a szőnyegből is. Főnyeremény. 

És hogy a recept se maradjon ki, hogy csak terjedjen, mint a futótűz, íme:

• 3 dl víz
• 25 dkg liszt
• 2 evőkanál olaj
• 3 evőkanál só
• 0,5 evőkanál borkősav (tartósításra), vagy citromsav
• ételszínezék vagy egyéb színezék

A hozzávalókat összekeverjük egy lábosban, a színezékek kivételével. Alacsony lángon, sűrű keverések között főzzük, míg csak le nem válik az edény oldaláról. Ha kész, még kicsit ragacsos, mint egy rossz puding, de ahogy hűl, varázsütésre összeáll. A színeket akkor tegyük már hozzá, amikor már kihűlt, bőven mehet bele, de gyúrás közben úgyis látszani fog az árnyalat. Hűvös helyen, jól záródó dobozban sokáig eláll. 

Mi nem tartjuk hűtőben, simán a nappaliban van, ételtárolós ill. régi plédóh gyurmás dobozkákban. A citromsárgát én kurkumával csináltam, szerintem egyszerűen gyönyörű szín lesz belőle. A narancs pirospaprikával színeződött, a kék és a zöld folyékony ételfestékkel. Ezek sajnos fognak, úgyhogy minél természetesebb és főleg por-festéket találunk, annál jobb. Állítólag az ujjfestékek is jól beválnak. A rózsaszín kimosható nyomdafestékkel készült, ami már félig kiszáradt, így jól hasznosult. Pirosat nehéz összehozni, de a rózsaszín is szép lett. Barnát sötét (nem cukrozott!) kakaóporral, sötétebb zöldet például algaporral lehet színezni. Lehet hagyni egy gombóc fehéret is.  Jó szórakozást! 

Őszivirág

Ez a virág két okból is érdekes: egyrészt november vége van, és most virágzott ki. Látszik mennyire nincs téli időjárás, kicsit megkergült az idő. Másrészt, ezt a virágmagot babusgattam már áprilistól, először virágcserépben kikeltettem őket, aztán elültettem a növénykéket. Aztán nem történt semmi egész nyáron át! Nem is értettem. Persze lehet hogy nem kapott elég fényt, mert a nagyobbra nőtt, egész nyáron át virágzó színes margaréták eltakarták előle. Mire azokat kiszedtem augusztus végén, mert végleg lefogyott a bimbó róluk, hirtelen magához tért ez a kis pici. Egy hónap alatt kinőttek a levelek, és novemberre kivirágzott. Jó, nem? Most épp csukott a bimbó, mert már estefelé fotóztam, és akkor összecsukódik. Napközben viszont szépen kinyílik, még az éjszakai hideg sem zavarja.

 

Ovis lepedő házilag

Mivel ovit is váltottunk kényszerből a költözés miatt, az új oviba kellett vinni lepedőt is. Az előző oviban volt ottani, így most gyorsan ki kellett találnom valamit évkezdéssel. Átmenetileg a pici által használt lepedők egyikét küldtem be, aztán körbenéztünk a neten, hogy hol lehet pontosan ilyen ovis műanyag ágyra húzható lepedőt szerezni. Rendeltünk is, de ami nekem érkezett, az olyan hibás volt, hogy mérgemben visszaküldtem. Szerencsére visszavették. Egy értelme volt: most már kénytelen voltam tényleg varrni egyet magam, mert ha már varrni tanulok, akkor ez sem okozhat gondot. Na persze. 

Visszaküldés előtt lemértem a méreteket, és vettem hozzá finom puha anyagot, apró lila virágmintás flanelt. Úgy gondoltam, hogy flízzel bélelt verziót készítek, mert a lányom mindig nyafog, hogy ő fázik alulról, ahogy szellőztetnek alvás előtt. Alulról ugye nem ágy van, hanem csak egy műanyag háló, így indokoltnak tartottam a nyafit (arról most ne szóljunk hogy mire megvarrtam, kiderült hogy alapból van az ágyakon bélés, csak arra rá kellett egy vékony lepedő, de ebben a csoportban sem a tájékoztatás az erősségük az óvónőknek). Előhalásztam itthon egy kiszuperált frottíros anyagú gumis lepedőt, amit mi használtunk amíg ki nem lukadt. Ez volt a köztes anyag, két rétegben szabtam, mert vékony volt. Meg persze jól nyúlott, úgyhogy szenvedtem is a szabással rendesen, sosem tűnt jónak. Így gyorsan össze is férceltem a béléssel, majd ha már megtanultam kukacolni, akkor próbáltam egy szép kis mintát rajzolni a steppeléssel. A felső réteg a mintás anyag, azon alszik a gyerök, de ha tetszik neki, akkor meg is fordítható. 

A gumipertlit bevarrás előtt ellopta adta bitang kölke, és darabokra vagdosta. Nem tudom ez miért volt neki jó, de örültem hogy éppen annyit ki tudtam menteni a cafatok közül, amit bevarrtam az ágy lábaihoz. Csak rá kell húzni. Amúgy nagyon szereti. 

Aki hasonlót akar varrni, itt vannak a méretek: az első képen látszik a formája, ott még nem húztam össze a gumival, még csak a steppelésnél tart. Teljes hossza 144 cm, szélessége 68 cm, a trapéz felső rövidebb száránál 22 cm. A gumiszalagok 15 cm-esek a lábaknál, középre is varrtam volna, de oda nem jutott ugye. Annak 36 cm lett volna a hossza. 

Az első horgolt gyümölcsöm - a répa

Na ez is egy olyan téma, ami már régóta húzódik. Már az első gyerkőc születésénél kitaláltam hogy én bizony gyümölcsöket fogok neki varrni-horgolni, mert az olyan jó játék. Az anyagot meg is vettem, azóta is ott áll a jó kis vékony filc, de nem készültek el. Aztán az ikeja le is nyúlta az ötletet, onnan már nem volt olyan nagy lelkesedés megvarrogatni a készletet, hiszen meg is vásárolható. Pedig főzőcskézni nagyon is szeretett, és a legjobb játéknak tűnt ehhez alapanyagokat adni a lábosba. Ami késik, nem múlik, ez a mottóm, így rájöttem arra is, hogy sok mindent horgoltam már életemben, de "térben" még szinte semmit. Ilyen pici dolgokat, kis tűvel, körbe-körbe horgolászni, nos nehezebb volt elsőre, mint gondoltam volna. De csupán azért, mert nem lehet kisimítani, és azt a szemet bizony ha úgy adódik, abba a lehetetlen sarokba kell beszúrni. :) 

Az első zöldségem, kezdőknek is, itten van. Leírás innen, de módosítva. Összehasonlítás végett melléraktam egy tépőzáras répát is. :)

Citromfácska citrommal

Itt van anyu szuperszép citromfája. Hát nem jó ránézni?. Jópár éves már, de csak az elmúlt években kezdett el citromot érlelni. Jó sokáig tart neki, mivel gigászi óriásokat nevel. Ez még ugyanaz a pici citrombokor, amit tavaly is lefotóztam már, amikor icipici zöld citromokkal volt tele. Most épp így néz ki, napozik az ablakpárkányon. :-)

Az első zoknim

Nem tudom elmondani mennyire régóta szeretnék zoknit kötni. Ezért tanultam meg 5 tűvel körbe kötni. De csak most jutottam oda, hogy meg is valósuljon. Ezt a bohókás fonalat választottam, és hogy még nehezebb legyen, elsőre az orrától kezdtem az egészet, lévén így látszik mekkora lesz, módosítható, és addig kötöm a szárát a végén, ameddig tart a fonal. Jól néz ki, nem? :-)

Szilváslepény

Ez valójában életem első szilváslepénye, amit teljesen egyedül készítettem. Mama olyan csodás szilváslepényeket sütött mindig, hogy egyszerűen az ember az egész tepsivel megette volna egyszerre. Ennek próbáltam emléket állítani, bár ez is nagyon finom lett, még van mit javítani az etalonhoz képest. ;-) 

A tésztájába tettem egy kis barna tönkölylisztet is, és a gyümölcsök tetejét fahéjas barnacukorral szórtam meg. Sajnos nem volt túl édes ez a szilva (tecsós), de magyar, és szép nagy ép szemek voltak. Csak a savanyúságot kellett picit ellensúlyozni. A lányom nem rajong a gyümölcsös tésztákért, de ebből is evett egy keveset. 

A paradicsombokrok

A paradicsombokrok burjánoznak. És nagyra nőnek. Mit nagyra, óriásira. Én nem gondoltam volna, hogy kb. 5x kell újra megkötöznöm őket, metszeni a nem lényeges hajtásokat, és majd akkorára nyúlnak felfelé mint én vagyok. Na persze, biztosan a trágyázásnak köszönhető a dolog. Tömve vannak paradicsommal és ebben a jó kis melegben csak jönnek-jönnek az új virágok.  

Itt is vannak az első fecskék, az első termés. Még rózsaszínnek tűnnek, de egyrészt le kellett őket szedni, másrészt ennél a fajtánál ez beérik, és már így is édes és finom. Ebből lehet aztán jó kis paradicsomszószt készíteni, mert a húsa jó sűrű, a magja kevés. A zöldet csak mókának raktam melléjük, lepottyant.

Töltött tök

Vagy inkább nagyra nőtt cukkini. Ajándékba kaptuk, mert már másnál sem fogyott el. Gondolkodtam egy darabig, hogy mit csináljak vele, aztán jött az ötlet, hát végülis ezzel egy dolgot lehet tenni: megtölteni. Pucoltam, kivájtam a helyet a tölteléknek. A kivájt cukkinidarabokat is hozzáadtam a szószhoz, amit kis szalonnából, gombából, paradicsomból főztem. Friss fűszernövényeket vagdostam bele, meg fokhagymát, és betöltöttem a tökbe. Majd besamellt készítettem kukoricalisztből és tejből. Sóztam, borsoztam, szerencsendiót reszeltem bele. Leöntöttem a tököket.


De persze hely az már nem volt. Na mondom, akkor hogy is kell az ilyet csinálni? Jobb híján melléöntöttem a tálba. Igen ám, de akkor lehetett volna annyi eszem, hogy egy sokkal kisebb jénaiba teszem őket. Mondom így pocsékba megy a sok szósz, de ráadásul jól rá fog égni a tepsire, ergo semmi értelme az egésznek. Megoldottam a helyzetet: dobáltam a szószba laskatésztát, hamár úgyis az egész alapötlet a lasagna-hoz hasonlít legjobban, csak más formátumban kivitelezve. Pici sajtot reszeltem még és kész. Bevált az ötlet, a szósz jól felforrt, a tészta felszívta a nedvességet és megfőtt, a cukkini pedig isteni finom volt, dehogy volt ez tök. Soha jobb próbálkozást ;-)

Edényfogó

Hogy valami kreatív is legyen végre, elkezdtem egy edényfogót készíteni ajándékba. Kíváncsi leszek hogyan fog sikerülni. Úgy gondoltam ez nem nehéz, és szeretem a steppelt dolgokat, legalább kipróbálom hogyan kell ilyet csinálni. Egyenlőre a szabásnál tartok. 

Tovább házalunk 2.

Íme, a fantasztikus előtte-utána képek. Hát nem jobb csak így nézni az egészet, a részleteket, meg a sok munkát meg jól elfelejteni? Nem is fűzök ehhez hozzá semmit. A kevert színű járócsempe a folyosón fantasztikus lett, minden otthoni maradékból készült, picit kellett csak hozzávásárolni. A fürdő csempéjének mintájáért megharcoltunk, nagyon nehéz volt választani, nem akartunk modernet, de sima fehéret sem. És ez magyar csempe. Végül ez mindenkinek tetszett. Lehetne stílusosabb is, de mondtam már, hogy a lakberendező kapja a legkisebb költségkeretet? :-) Nos főleg ott, ahol nincs is költségkeret. Hogy gyakran leszavaznak, az nem kifejezés! De a közös munka így működik, konszenzus alapján. Remélem a majdani végeredmény azért legalább egy picit autentikus lesz, nem csak olyan "ami itthon volt feleslegbe, levittük a víkendházba". :-)

Tovább házalunk

Legfrissebb hétvégi képeink. Kezdünk fáradni, de kezd alakulni legalább ez-az. A kacatokat kidobtuk, a használható ingóságokat szétosztottuk, a padlást kipucoltuk, a fát behordtuk, az udvart rendeztük. A kertben vetettünk, ültettünk. A baráti társaságok, akiket pedig segítségül hívtunk, szépen dolgoztak, íme az eredmény. Már van fürdő, a nagy kupac kiásott homok helyén. Átrendezve, ahogy én szerettem volna. 

És a téglafal? Na az egy gyöngyszem. Bár megküzdöttem érte, el sem tudjátok képzelni mennyire. Egyenként vadásztuk össze hozzá azt a pár címeres téglát, a legnagyobb hőségben, utolsó pillanatban érkeztetve őket a falhoz. De közben jutott idő megmártózni a Balcsiban is. És most mindenkinek tetszik. 

Történések házunk táján

Tudjátok hogy megy ez, ha nekiállsz egy felújításnak, mivel addig senki nem nyúlt hozzá jó ideje, előre várható, hogy sokkal több olyan dolog derül ki, amit az ember úgy igazán nem szeretett volna belekalkulálni a felújításba. Az egyik dolog hozza magával a másikat. És közben sok ember sokat szitkozódik. Pedig az élet is ilyen, a dolgoknak következményei vannak, és ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor a körmünkre éghet sokminden. Vagy hogy egyszerűbben fogalmazzak, "egyik dolog hozza a másikat". És már benne is vagy a dolgok sűrűjébe, amire egy hónappal azelőtt még álmaidban sem gondoltál volna. 

Hogy ne filozofálgassak itt potyára: a vízcsövek felújítása magával hozta azt, hogy át kellett gondolni sok mindent. A konyha át lett építve anno, és igazából a maradék hely berendezhetetlen lett. Mivel "hamár csöveket bontunk, akkor legyen már a konyhában is melegvíz" elgondolással eljutottunk egészen a konyhai csaptelepig, a szekrény mögött álcázva volt egy jó nagy beázás és falrepedés. Rögtön a külső szigetelésre is gondot kell majd fordítani. Addig is, gondoltuk naivan, mi lenne ha lebontanánk egy-két falat. És így lészen. Ha más úgyis kell kőművest is hívni, egy egyszerű csőszereléshez, akkor akár már szét is verhetünk mindent. Mondtam én hogy nagy fába vertük a fejszénket, odafenn meg jót mulatnak rajtunk az égi rokonok. De ha már felelősök lettünk ezért a ránk bízott "gyermekért", akkor fel is kell őt nevelnünk becsülettel. :-)

Hogy miért is ilyen fontos ez nekem, hogy itt írok róla? Voltaképpen engem érint ez a projekt a legkevésbé, leginkább annyi a szerepem, hogy Férjet elkísérem falat bontani, árkot ásni, szemetet talicskázni, és vigyázok a bébibabára közben. Mert kell a segítség. Aztán meg, milyen jó lesz majd itt nyaralni, hisz béke és nyugalom árad az egész környéken. És valljuk be, közel a Balaton is, ami nem utolsó szempont két kicsi gyerkőccel. És jó családi találkozóhely, baráti találkozóhely és egyéb találkozóhely lehet.

És a legcselesebb okom, ami miatt ez a felújítás engem felvillanyoz, természetesen szorosan a családi emlékek méltó megőrzése után, hiszen milyen régóta szeretnék már berendezni egy falusi parasztházat. Hát nem ezért gyűltek azok a szép régi antik holmik? Szóval nagyon mulatságos módon megtiszteltek azzal kedves mérnök családtagjaim, hogy rendben, én leszek a stílusigazgató, csak ne szóljak bele a szakmai kérdésekbe. És nem, a műszaki dolgok nem lecserélhetőek esztétikai indokok miatt :-) Na jó, duzzogva belementem. Azóta meg van kreatív feladatom elég: napról napra kell dönteni csempéről, elrendezésről, falszínről, szekrényekről, padlóról, és mindenről, ami ezzel jár. És mindent a legolcsóbban persze. Mondtam már hogy szeretem a kihívásokat? 

Fűszernövények és társaik

Ne hagyjuk ki kedves fűszernövény barátainkat sem a felsorolásból, bőszen növekedtek ők is. A virágmagok is kihajtottak és hálásan virágoznak, ezáltal is színesítve a terasz környékét. Érdemes volt köréhordani a kiásott földet. 

További kerti fejlemények

A kertecskémben megnőtt a borsó, és le is szüreteltem. Már amennyit a lányom hagyott rajta, de pont ezért lett vetve, hogy ha kedve tartja, csak odafutkoz és szüretel. Lássa az a gyerek, honnan jön a borsó :-) Így pont egy levesnyi mennyiség lett belőle, megfőztem és megettük. Kezdetnek nem volt rossz. A kimenő saláták helyére pedig beköltöztek a paradicsombokrok.  

A kis ház és (a)mi lesz belőle (?)

Tavaly egyszer már említettem a kis házat. Az öröklési folyamat ma nálunk ebben az országban, nos nem egy egyszerű és gyors dolog. Persze lehet hogy máshol sem, nem tudom. Egy éve húzódik, intéződik, nemes egyszerűséggel csak "van". Persze túl sok a rokon, túl sok az örökös, meg túl sok a papírmunka. Mindez egy vályogfalú kisházért, és pár ócska kacatért, ami értékben semmi, maximum a szívünknek kedves. Addig húzódott, amíg Mama is elszenderült, annyira megviselték a temetés dolgai. Így végül tényleg ránk maradt a ház. Mert eladni, megosztani nem lehet. Így pedig valami megmarad az ősöktől, a sok emlékkel, ránkszakadva. Hogy mi talán még kihozhatunk valami jobbat a régmúlt dolgaiból. Ez jó is, rossz is lehet még. Egyenlőre csak a szomorúság, ami eszünkbe jut, és a sok munka, ami vár ránk. Ezzel kezdtük spontán: a vízcsöveket ki kell cserélni teljes egészében, mert különben a ház aládől a sok víztől. Jól látja mindenki, itt még nincs betonalap, itt csak a homok van :-) Csak te és az ásó. Úgy tűnik, kalandos  és minden családtagot igénybe vevő nyár elé nézünk. Nem fogunk unatkozni. 

Fűszernövények a teraszon

Ők lemaradtak a képekről. Pedig már vannak. Szépen elültetve, egy rozmaring, egy levendula. Lesz majd zsálya is, meg bazsalikom. Még picik, mint az épp megszökő mászóbébi. De már vannak, jó rájuk nézni. Mindegyikre ;-)

Az én kis zsebkendőnyi házikertem

Gondoltunk egy nagyot, és ha már kiköltöztünk a zöldbe, akkor valósítsuk meg azt az álmot, hogy nulla tudással is lehet kiskertet nevelni a hátsó sarokban. Minden kezdet nehéz, az embert a kíváncsiság és a lendület hajtja jobb esetben, de ha el sem kezdjük, ugyan hogyan juthatnánk tovább? Szép dolog beszélni valamiről, de tessék neki is állni. A család persze csak röhögött rajtunk, hiszen ott a kertjük, van tér, dolgozhatunk ha akarunk. De kilépve a házból, nap mint nap látni amivel dolgoztunk, a saját, na az azért más. Mégha zsebkendőnyi is.

Évek óta szenvedünk, hogy nem lehet normális zöldséget kapni, sokszor még a piacon sem (ki tudja honnan hozták és mivel nevelték), így pár alapanyagot akár cserépben is nevelhetnénk az erkélyen. Ebből ugyan nem lett semmi (lásd az első bejegyzéseket növénynevelés fronton), mert az erkélyes verziót nem nekem találták ki. De láss csodát, most hogy zöld terület van körülöttünk, az ihletünk is jobban előjött. Férjet rávettem, hogy ugyan már törjük fel a füvet egy darabon, és vessük be. Milyen jó lesz majd pár paradicsombokorról szüretelni nyár végén (tetemes mennyiségű paradicsomot tudunk eltüntetni és méregdrága). A munka oroszlánrészét így ő végezte, és nem volt kevés, mert az építtetők imádják házépítéskor a sittet és a maradékot szétteríteni föld gyanánt a ház mellett. Így a munkánk legeleje arról szólt, hogy köveket és egyéb építkezési törmeléket válogatunk a földből, amiből utána szinte semmi nem maradt. Így, bár először nagyobb területet szerettünk volna, beláttuk hogy túl nagy falat ez elsőre: a pár méterszer pár méteres, kb. 30 centire leásott gödör bizony tetemes köbterű földet benyel, és a havi szabadon elkölthető pénzecskénk véges. Vettünk kb. 3-4 zsák földet (kinyomozva hol a legolcsóbb), meg egy zsák marhatrágyát, és betöltöttünk. Elbírt volna még 1-2 zsáknyit, de ezzel értük be. Amit kiástunk, azzal sok dolgunk nem akadt, feltöltöttük vele a terasz oldalát, ahol csupaszon állt a beton, oda virágmagokat vetettem. A köveket, fűcsomókat meg kidobtuk.

Ezután jött az élvezetes tervezés: eldönteni mi is fér ide bele. Nagy buzgón felrajzoltam a "tervet", milyen növény meddig nő, utána mit lehet a szabad területre másodvetni, és milyen lesz a vetésforgó :) Megnéztük melyik napokon érdemes és mit vetni (éljen a holdnaptár és a Demeter módszer), melyik növény melyik mellett szeret szimbiózisban élni. Őseink ugyancsak nem voltak hülyék, mert mindezeknek a tudása egy nagyon nagy tudás, még ha ilyen béna módon is, de mindenképpen érdemes fenntartani. 

Répát nem volt értelme rakni, mert rengeteg a bogár, elrágták volna, ill. a föld alatti dolgokban nem bíztunk, hála a sittes témának. Maradt a borsó, a sóska, a saláta és természetesen utánuk a paradicsom. Így állunk most, azt hiszem szépen kibújtak ;) És ez valami csoda. 

Nati Fern hordozókendő

Megint új kendőm van :-) Ez a minta nagyon tetszett már eddig is, most végre lehetőség nyílt rá hogy beszerezzek egyet. Ez a verzió limitált kiadás, gyapjú és pamut keverék, szóval most hogy jön a jó idő, lehet hogy majd csak ősszel fogom használni a hűvösebb időkben. Színből inkább a zöld jött be, ennek a neve 'marine', és mély kékeszöld, erdős színe van. Leginkább akkor tetszene, ha a natúr szál szép sárga lenne, akkor igazi őszi erdő színű lenne. Nem tudom be merem-e festeni, mert egy gyapjús kendőt nem olyan egyszerű. Majd utánanézek a témának addig is. Sajnos saját képem még nincsen róla, ezek gyári fotók.

Spárgás ragu

Az idei spárgás ételünk. Semmi extra. Csak úgy képileg. Szalonnával és paradicsomszósszal készült, ezúttal zöldspárgából. Érdekes módon most megette a lányom. Ki érti ezt?

Tavaszi füvezés a kertben

Ha valamit nem tudok megunni, akkor az a virágos rétek látványa. Amikor még gyerekként a közeli hegyekbe jártunk túrázni, ott is a kedvencem a fennsík volt; felmásztunk jó magasra, és mindig volt 1-2 laposabb rész a hegytetőn, ahol ameddig a szem ellátott, virágos fű virult. Legjobb persze erre is a tavasz, ami sokunk kedvenc évszaka, nekem is különösen. Ha nem bolti fűmaggal vetünk szabályos gyepet otthon, akkor van aztán a fűben minden jó: gyermekláncfű, papsajt, veronika, vasfű, útifű, százszorszép, cickafark, vadsóska, lóhere és még ki tudja mennyi az ezer gyógyfűből és fűféléből, hirtelen csak ezek jutottak eszembe. Ez számomra nem csak látványban óriási, hanem úgy érzem egy kicsit a természet is beszabadul a kicsi udvarba, így a "házi mezőnket" hagytuk virágozni ameddig csak lehetett. Íme a látvány.

Aztán itt van a fűnyírás előttről csokorba szedett százszorszép megdicsőülése is: mi más lenne neki jó helye, mint egy szép koszorú a gyerekek fején. A koszorúfonást még a mama tanította, és azóta is hálás vagyok neki érte. Hát ezért is szeretem én a tavaszt.