Birsalma szüret

Idén ősszel a birsalma lekvár az aktuális befőző szezonynyitó. A paradicsomjainkat először a szárazság, aztán a poloskák, végül ez a szűnni nem akaró szeptemberi eső tette tönkre. Ahogy fotóztam is őket, ennyi csodás gyönyörű tenyérnyi paradicsomot még nem is láttam a bokrokon, mégis beérni nem nagyon tudnak. Birsből viszont idén vagy bőven. Egy kicsi fáról is sokat szüreteltünk, de az eddig érni nem hajlandó, csedvás, alig gyümölcsöt hozó másik nagy fa viszont ontja az almákat. 4 nagy festékes vödröt szedtünk tele, ebből első nekifutásra egy vödröt bírtunk ketten feldolgozni anyuval. Egyedül neki sem álltam volna, féltem a kemény, nehezen pucolható héjától. Végül is nem a héj lehámozása volt nehéz, hanem a sok beköltözött kukac kiebrudalása aprítás előtt.

A természet okosabb nálunk, amiből sokat ád, azt kell jól eltenni arra a télre. Ezt a gondolatot még Gyuri bácsi is osztja, sűrűn emlegették a gyógynövénytúrán, hogy ő bizony meg tudja mondani, abban az évben milyen megbetegedésekből lesz nagyon sok. Mert ahogy kimegy a természetbe, és körbenéz, mindig van egy-egy gyógynövény, amiből sok nő. Akkor arra lesz szükség. Úgyhogy látva idén a bőséges birstermést (és hogy alma pedig alig lett, az is csillagászati áron), nekiveselkedtünk átrágni magunkat az almahegyeken. Ennél finomabb lekvár ugyanis kevés van. De befőttnek is kiváló, sima almával keverve pedig isteni belőle a kompót.

Megmostuk őket, szösztelenítettük egy kefével, felnégyeltük, magoztuk, rágástalanítottuk, vékonyra szeleteltük. Ment bele a fazékba. Egy vödörből egy 10 literes lábosnyi főlő gyümölcs lett. Öntöttünk hozzá feketeszőlő mustot, mert úgy ám az igazán finom. Szép színe is lesz tőle. Aztán már csak puhára kell főzni, és besűríteni. Mehet az üvegekbe, dunsztba. Persze kap még fűszert is, pici fahéjat, szegfűszeget, cukrot, citromlevet. Ízlés szerint. Isteni finom lett, elfogulatlanul mondhatom. Kicsit olyan íze van, mint annak a csatninak, amit tavasszal vettem a Fűszerfesztiválon. Csak ezt most önmagában érte el a birs, mindenféle gyömbér, répa, füge és egyebek nélkül. Friss fanyar, édes-savanyú, fűszeres pikáns íze lett, de ha soknak találjuk a szegfűszeg keleti ízét, akkor egyszerűen kihagyhatjuk belőle. Úgy is egy finom édes, savanykás nagyszerű lekvárt kapunk. Nyami :-)

Ezzel a lekvárral a legfinomabb a 32-es kifli is. ;) A receptjét hamarosan közreadom, annyian szerették akik kóstolták nálunk. Pedig nem titkos, egy sima élesztős omlóstésztáról van szó. A 32 pedig az a 4 buci, amibe szétbontjuk és kelesztjük, aztán kinyújtva őket 8 fele vágjuk a kiflicskékhez. A birsalma lekvárt, mintha csak ehhez a süteményhez találták volna ki! Persze a most szedett dióval töltött diós, sőt a mákos kifli sem kutya. Jó étvágyat! 

Nemzetközi Hordozóhét 2013. október 7-13.

Elkötelezett híve vagyok a hordozásnak, így immáron hordozó tanácsadóként fokozott figyelemmel viseltetek minden ezzel összefüggő rendezvény iránt. Idén is, mint minden évben, több nagyvárosunk csatlakozik különféle programokkal a nemzetközi héthez, népszerűsítendő a hordozást. 

Összekötve a hasznost a hasznossal, idén a Győri Batyuklán Klub rendezvényén tartott tombolára fel is ajánlottam pár általam készített házikozmetikumot. Ez minden tekintetben pozitív esemény, mert olyan ajándékokat tudnak kisorsolni, amit természetesnek és ezáltal jónak tartanak, nekem pedig emiatt az első lámpalázas szereplés miatt külön figyelmet kellett fordítanom az általam készített termékekre. Bár a design még csak ideiglenes, viszont az ezzel kapcsolatos munka egy csomó új ötletet hozott. Remélem azoknak, akik kipróbálják a kencéket, pozitív tapasztalatai lesznek, és a későbbiekben bátrabban választanak natúr kozmetikumokat a családjuknak!

 

Az első macerátumom

Ha nem olyan gyorsan, mint gondoltam, de végül sikerült olajba áztatni azokat a százszorszép fejeket, amiket még április derekán szedtem. Akkor még úgy gondoltuk, hogy először meg kell őket szárítani, utána mehetnek az olajba, mivel ha túl sok vizet tartalmaz a növény, akkor az olaj egyszerűen megbuggyan. Kár értük. Persze az is tény, hogy minél frissebb az a növény, annál több hatóanyagot tartalmaz a kivonata. Végülis a középutat fogom választani: szedés után 1-2 napig vagy egy hétig hadd száradjon, amíg a legtöbb víz elpárolog belőle, utána pedig rögtön mehet az olajba. Többszöri szedés során elég sok pipitér összegyűlt, egyszerre áztattam be őket két üvegbe. Egy hónapig áztak, először a napon, aztán félve hogy gond lesz, a sima konyhapulton, fény mellett. 

A leszűrés már nem is olyan egyszerű, hiszen a növények elég sok olajat magukba szívnak, de vétek lenne elvesztegetni pont azt, ami bennük van. Ezért aztán jól ki kell nyomkodni őket. Ennek bizonyára megvan a trükkje, de elsőre én ezt nem találtam meg. Jobb híján alkohollal fertőtlenített ujjacskáim nyomásával próbáltam kipréselni őket egy sűrű szűrőn keresztül. Állítólag kávéfilterrel is lehet próbálkozni, viszont én nem vagyok meggyőződve az ilyen módon előállított papír tisztaságával kapcsolatban, milyen fehérítő- és vegyi anyagokat használtak a készítés során. Jobb az óvatosság. Kimosható ruha anyagú teaszűrővel fogok még próbálkozni, hátha a csavaró mozdulatok hatásosabbak, mert ez így eléggé ujjpróbáló dolog.

Két üvegcse százszorszép macerátumom lett, egyik 150ml, a másik 100ml. Más-más olajat használtam, főleg olyanokat próbáltam, amik nem romlanak meg hamar, és tudva milyen krémekbe szeretném őket felhasználni, azokban milyen olajakat szeretnék majd belefoglalni. Nem volt egyszerű a választás. Viszont most izgatottan állok majd neki a receptgyártásnak. :-) A másik üvegcsében a vadárvácska ázott kb. 50%-os alkoholos oldatban. Ezt két hét után szűrtem le, addigra szépen megszínezte az alkoholt. Ezt a kivonatot nem lehet beszerezni, viszont elég sok bolti krémben benne van, és állítólag nagyon kiváló a száraz, érzékeny, ekcémás bőr ápolásában. Azóta vágyok rá, amióta a Kerti patika sorozatban ebből készült kence :-) Két üvegcse lett belőle, ez sokáig eláll és csak kevés kell belőle. Nagyon kíváncsi leszek a hatására, remélem érdemes volt csipkedni egész nyáron a picurka háromszínű ibolyavirágokat ;)

Komló és az elmaradt szürete

 Azt már eddig is tudtam, hogy szerencsés helyre költöztünk, de arra nem gondoltam hogy úgy körbe vagyunk véve növénykékkel, hogy ami éppen érdekel, azzal simán összetalálkozom a kertben. Ez pedig most éppen a komló. Már tavaly is szedtünk a kert végében lévő, kerítésen kívül eső, fára felfutó növényről pici tobozokat, amiket aztán megszárítottam és eltettem. Idén csak ki kellett sétálnom az ajtó elé, és ott volt a növény. Merthogy ez egy kúszó fajta, ami leginkább az elhanyagolt területeket kedveli, ahol mindenre felfut. Idén a közterületeseknek annyi dolga volt, hogy összesen az egész nyáron csak kétszer vágták le a füvet, májusban, és most szeptemberben. Úgyhogy most nem csak a bodza terjengett a kapun kívül a kis patak mentén, hanem a komló is. Sajnos bozdabogyót idén sem tudtam szedni, mert olyan rossz idő volt, pedig nagyon vágytam volna egy üvegnyi lekvárra belőle. Gondoltam majd szedek komlót, azzal pótolom a hiányt. Hát sajnos ez a komló most balul járt, mert a nyamvadt poloskák, akik megtámadták és megzabálták a paradicsomomat második éve, idén rákaptak a komlóra is. Sőt a mángoldomat is felzabálták. Sajnos bújtam a netet, de erős vegyszereken kívül nincs rájuk megoldás :(

Jól láthatóak a rágott levelek

Íme a komlógyűjtésünk, amit idén elmosott az eső: akkora vihar volt, hogy a száradni kint hagyott rekeszt elvitte a szél a teraszról és teljesen elázott. Ezen a télen nem a komlóvirágtól alszunk majd jót, az biztos. 

Hordozóskendő készlet

Úgy alakult, hogy több kendőmet elcserélem, eladom, így utoljára készítettem róluk egy csoportképet. Jó lesz majd nézegetni egyszer. :-) A kicsi már nem kicsi, hanem nagy 15 kilós, így a hordozásához már leginkább egy erősebb kendő kényelmes, illetve ha csak ki-be ugrálunk a kocsiba, vagy apa hordoz, akkor csatost használunk. A vékonyabb kendőket nem tartom meg, illetve színenként és használat szempontjából úgy próbálom összeválogatni őket, hogy a tanácsadáshoz is megfelelő legyen a hossz és a minta is. 

Ezeket a kendőket mind szeretem, sokat használtam őket, bár az igazat megvallva már ennyi kendő is picit sok. Úgy okoskodtam, hogy legyen egy zöld kendőm, egy csíkos, egy hosszú, egy mintás. Ezek közül nem feltétlenül kell hogy mindegyik kívánalomnak egy kendő feleljen meg egyedül, így például a zöld Natibaby Amazonia kielégítette a hosszú, a csíkos és a zöld kendő igényemet is :D Sajnos pont tőle váltam most meg.
És igen, feltűnően zöld és lila mániás lettem, így szerettem volna frissíteni a színeken is. Nagyon vágyom egy Vatanai türkizre, csak hogy egy kis kékes árnyalat is beköltözzön, illetve ezért vettem a Tulipánt is, hogy a vörös se hiányozzon. Annyira nem tetszett, annyira nem akartam megvenni, végül pedig imádom hordani :-) Néha olyat is ki kell próbálni, amit elsőre nem választanánk. ;-)

Felülről lefelé a kendők: Natibaby Provence karikás (saját levarrás félig hajtott, félig ráncolva), Didymos Indio rubin-apricot karikás (hajtogatott levarrás), Natibaby Amazonia 6-os, Didymos Gingko 6-os, Girasol Tulip 4-es, Natibaby Fabula Hungarica - "lila népmesés" 5-ös, Didymos Nino Auguri Gemelli 4-es