Levendula szüret

Bár ezt is megkésve jegyzem be, de levendulát is "szüreteltünk" a kertben. A bokrokon még van pár virágocska, de persze a nagy szezon már lement. Imádtam, hogy mindenhol levendula illat terjengett, és ha most is meggyömöszöljük a csomagocskákat, még árad az illat. Próbálkoztam szekrénybe tehető verziókat befonni, bár ezt nem fotóztam. Az a tetemes mennyiségű kenyérmoly család, akik anyuéknál laknak, annyira nem örülnek, hogy minden sarokban levendula csomagokat találnak, de mi annál inkább. ;-)

Spárgás pite

Nos a következő (múlt héten) spárga recept már tényleg a Vera által ihletett pite. Képes voltam érte a 35 fokos panelban még begyújtani a sütőt. Hát mit mondjak, érdemes volt. Én még ilyen jót nem ettem. De komolyan! Vagy ha igen, akkor már nem emlékszem rá.

A receptet természetesen nem tudtam követni, mivel zabtejet szoktunk venni a picurnak, de zabtejszínnel még nem találkoztam utam során. Amúgy sem vagyok tejszínes típus, én sajnos bűnös besamelles-típus vagyok... ezért rajongok a lasagne-ért és a muszakáért is. Nos, legalább biotejből készítettem, kukoricaliszttel, és a végén kevertem hozzá tojásos joghurtot is. Megint ami volt itthon és ami eszembe ötlött, hogy miket szoktak az ilyen pitékre töltelékként önteni. A leveles tészta spar-os volt, a legolcsóbb, és sokkal-sokkal jobb mint az általam ismert tantefanni. Igaz, mivel téglalapok voltak a csomagban, kicsit szórakozni kellett a kerek forma kirakásával. De mit ad Isten - és a matematika - amit egyik oldalról feleslegként levágtam, pontosan beleillett a résekbe. :-) Persze megint elfelejtettem megkenni a formát, így hajthattam fel a frissen benyomkodott tésztát, hogy alákenjek...
A spárgát itt még főzni sem kellett, ezt nagyon imádtam, feldaraboltam, hozzá még egy adag gombát is, mert a spárga kevésnek tűnt, a gomba meg nagyon kókadozott a hűtőben. Végül nagyon jól illett egymáshoz az ízük, szerették egymást! :-) Ráöntöttem a besamelles krémet, szerecsendióval ízesítettem, meg pici sóval. A tetejére én rávágtam még egy mozzarella golyót is és megszórtam valami zöldfűszerrel. Sütéskor kétségbe voltam esve hogy megint alkot a sütőm és elrontódik, mert a teteje már túlpirult a közepe meg folyt. Na mondom, ezt elrontottam, megint szétfolyik majd (voltak már ilyen tapasztalataim a rakott brokkoli esetén), de nem! Amikor kivettem még rezgett, de tényleg megsűrűsödött utána. És a friss-ropogós leveles tészta... nyamm... Nagyon finom volt. Ilyet próbáljon ki mindenki!

Spárgás-kacsás tészta zöldhagymával

Hopp, közben a spárga jelentés lemaradt. Köszönhető két vizsgának és egy temetésnek. Hümm.

Az első adag spárga végül nem úgy végezte, ahogy ígértem. Valami ötlettől vezérelve helyet akartam csinálni a mélyhűtőben (pl. a fagyiknak :-)), és kivettem egy öles kacsát. Ezt vidékről kapjuk déditől, csak egészben sok helyet foglal. Mostanában (megint) nem vagyok nagy húsevő, úgyhogy gondoltam végezzünk a maradékokkal. Péntek este szépen bevándorolt a sütőbe kiolvasztás után, lefóliázva, és 150 fokon ott is maradt órákig. Nekem ez a "sokáig sütjük alacsony hőmérsékleten" vált be leginkább a kacsánál. Letakarva pedig nem szárad ki, viszont vajpuha lesz. Le is foszlott a csontról, míg az utolsó 10 percben ropogósra sütöttem a bőrét. Ezt persze végül nem ettük meg, mert még így is nagyon zsíros volt, és a fogáshoz nem kellett.

Sütés közben 2-3x leöntöttem róla a tetemes mennyiségű zsírt, eltéve jobb napokra, kenyérkére, vagy süteménybe, lett is vagy 3 üveggel. A maradék hús ilyenkor nem sok. És mivel párocskám csak a szabályos comb alakú sült húsokat eszi szívesen, nem hagyhattam veszendőbe a többit sem. Meg nem vonzott a sült hús-rizs kombináció. Az elválasztó diéta szerint nem is jó együtt, nekem is megterheli a pocim, a rizst amúgy sem szeretem, a krumpli meg ilyenkor petrezselyemmel az igazi, főként magában, salátával. (Sajnos ez még kimaradt idén, hamarost pótoljuk).


Így fogtam magam, és a főzős műsorokon szocializálódott ötlettől vezérelve a husit cafatjaira szedtem, és kifőzött metélthez kevertem. Közben megfőztem hozzá a spárgát. Ezúttal zöldet, bár én a fehéret is szeretem, teljesen más ízű, de mindegyik finom. Sőt a fehéret nem kell annyit pucolni sem, mert nincsenek azok a kis levélkéi mint a zöldnek, ami előszeretettel megy tele homokkal. Ezért szerintem a zöldet többet kell pucolászni, míg a fehéret egyáltalán nem. A fás részének eltávolítását Jamie Olivertől tanultam: meghajlítom a spárgát, és ahol eltörik, addig jó, a vége pedig fás, és eldobandó. Anyu néha kiakad hogy sokat eldobálok, de amikor megpróbálta a végeket megmenteni, rájött hogy tényleg fás, és ehetetlen. És sokáig ő is ezért nem csinált spárgát. Pedig micsoda veszteség!

Ez az egyik trükk, a másik a főzésben rejlik. Ezt úgy csinálom hogy elég neki 5-6 perc, nem kell tökéletesen puhára főzni, csak hogy roppanjon. A vízbe mindig teszek egy kis citromlevet, ez puhítja. Amikor leszűröm, le kell hűteni hideg vízzel, majd beleteszem egy tál jeges vízbe! Ezt pl. jégkockákkal lehet elkövetni. Ezzel a metódussal a sokak által nem kedvelt fehér spárga is megjuhászodik. És isteni finom lesz! Felvagdaltam nagyobb darabokra, hozzá karikáztunk zöldhagymát, kapott olívaolajat, citromlevet, és koriander levél híján borsdarálóval őrölt koriandermagot. Nem volt sok fűszer, gyorsan kellett csinálnom az ebédet, úgyhogy csak ennyi volt. Még a receptet sem volt időm előkavarni, fejből állítottam össze, pedig emlékszem hogy Nigella csinált valami hasonlót sült csirkével.

Hát mit ne mondjak, isteni lett! Még a páromnak is nagyon ízlett, aki leginkább a tradicionális konyhához van szokva, és eddig nem tudta elképzelni a kacsahúst tésztával. Ha valaki nagyon behűti, tökéletes kacsasaláta, főleg ha még utánanéz és tesz hozzá ezt-azt, ami illik hozzá. Amúgy a kacsahúsért még mindig nem vagyok oda, ez most kiderült. :-) És mégis. (A kép csak mobillal készült, azért szörnyű)

Lámpácskám

Nem bírom ki hogy ne rakjam fel! Ezer éve vadászok ilyet, csak az gátolt hogy nem volt hová tenni és nem olcsók. De most! Beszereztem az első kovácsoltvas lámpámat! Még most is izgatott vagyok tőle. Remélhetőleg a nappalit vagy a hálószobát fogja majd díszíteni az álom-házikónkban. Igenis hasznos dolog a lomtalanítás! Bár azt nem tudom ki dob ki ilyen gyönyörűséget, abszolút hibátlan darab. Rám várt, szinte az orrom elé tették. Velem is jött. :-)

Erdő, erdő, erdő...

Még a nagy esőzések előtte voltunk kirándulni. Ez most így furán hangzik, de tényleg voltunk. Volt pár napos-forró nap áprilisban, mint a mostani idő, és már nagyon elegünk volt a télből, gyorsan kimentünk a természetbe. Azért hangzik furán, mert elvileg természetes dolog kirándulni menni, minél többször, de nem annak, aki beszorul Bp-re, ott éli a mindennapjait, és a talpalatnyi zöld számára a panel körüli park (szerencsére legalább van ilyen). Párommal amúgy zöld-imádók vagyunk, megyünk/mentünk amikor láttunk, de rá kellett döbbennünk hogy picurkánk bizony nagyon is városiként szocializálódott eddigi élete során. Eljött az idő hogy sokkal többet menjünk vele ki a zöldbe, mert bizony nagy újdonság-élmény volt számára az egész. Megmutogattuk neki a fákat, növényeket, amiket ismertünk, szedtünk virágot, megmutattuk honnan-hová folyik a patak, köveket dobáltunk bele, hangyákat kerestünk. Először jószokásához híven ment, mint a bulldózer, aztán lenyugodott, és kiváncsian nézelődött. Persze meg kellett tanulnia rögtön, hogy az erdőben nem lehet hanyatt-homlok szaladgálni, mivel elbotlik egy gyökérben, vagy kőben, elcsúszik az avaron. Mikor harmadszor mentünk ki, már tudta ezeket, és azóta is lelkesen meséli, hogy ott folyik a patak. Nyugalom töltött el minket is, hogy talán még idejében kaptuk el a jó irányt, ha nem is erőltettük eddig ezt a természet-járás témát.
Első utunk idén a Pilisbe vezetett, Dömör-kapu felé sétáltunk. Aztán megnéztük a kedvelt Lajos forrást, ahol isteni finom a víz, nemhiába járnak ki sokan. Mi is hoztunk haza pár üveggel. Harmadjára Pilisszentlászló után jártuk meg az ott lévő rövid szurdokot. Sajnos az eredetileg gondosan kialakított sétaút nagyon elhanyagolt volt, pedig egy tábla kiírása szerint nyertek pályázati pénzt a rendbehozatalra. Gondolom a sok víz most elmosta amúgy is az egészet, hiszen hallottuk, hogy még a Rám-szakadék is félig megsemmisült a lezúduló víztömegtől. Ezek a képek előtte készültek:

Helyzetjelentés III. - a restancia

Itt van az asztalkám, az utolsó képen, ami munka közben készült: Két éjszaka dolgoztam akkor, 2-3 órákig, hajnali 2-ig. De végül befejeztem időre. A közepéről a kört még le is véstem, mert a második vásárlás alkalmával sokkal szebb mozaikokat tudtam venni, mint elsőre. Így az csúnya-sárga helyett szintén tejfehérrel lett kirakva, és a piros szívecskék közepe pedig az eredetileg tervezett szép sárgával, a tejfehér helyett. Végül kaptam világos zöldet is, mert először csak egyfajta sötétzöld volt, ami a narancs szívek közepe. A világos zöld a szélére került kitöltésnek és nagyon jól mutat. A kék virág középen nem kékre terveződött, de végül az tetszik az egészben a legjobban! És azt hittem a szívek törése után az a végső fázis lesz a legnehezebb, de azokkal a színekkel volt a legkönnyebb és leggyorsabb dolgozni. Hála Istennek, így tudtam befejezni időre.

Mire hazautaztunk anyuhoz, már csak a fúgázás volt. De úgy voltam vele, ha az nem sikerül átadás előtt, az már nem olyan gond, látja a kész művet anélkül is. Szerencsém volt, mert otthon rögtön rá tudtam bízni egy szakavatott emberre a fúgázást, aki jó pár óráig szenvedett vele. Szerintem én ki is purcantam volna idegileg, ha nekem kell csinálnom, olyan hosszú volt a hét meg a munkák. Viszont rögtön el is látott egypár jótanáccsal a jövőre nézve, hogyan igen és hogyan ne csináljam legközelebb :-)
És itt vannak a képek a már átadott asztalról:
És egy kis romantika, a gyönyörű tűzliliomokkal, amit a kertből mentettem meg még hervadás előtt. Végül anyuék tényleg vettek hozzá két széket is. Nem túl szépek, de kényelmesek, bírják az esőt, és illenek az asztal színéhez:

Részletek:
- összesen 17 órát dolgoztam vele + a fúgázás vagy 3 óra a száradással
- 6000 Ft volt az asztal akciósan a mókusos áruházban (de hasonlókat lehet kapni máshol is, pl. Ikea)
- összesen 18.115 Ft volt a mozaik, de ebben benne van a törőfogó és a 2 ragasztó is.
- a minta Bozsár Judit fényfogójának átirata, gyönyörű munkái vannak, csak ámulok és bámulok, köszönöm neki!

A fúgát kétszer öntötte rá a mester, mert hígabbat kevert, így lassan száradt, de minden apró résbe belefért. Legnehezebben az üvegmozaik tetejéről volt lekaparni neki az ujjaim nyomát, ahol ragasztósan rányomtam a mozaikot, és azt gondoltam majd a végén letakarítjuk (valahogy). No most állítólag ez egy elég nehéz művelet volt, és lakkbenzint használt hozzá. Így lett végül szép fényes. És legközelebb ajánlotta hogy ne ezt a ragasztót használjam. Erre én is rájöttem, mert utáltam vele dolgozni. Még jó hogy ez kapható a boltban a mozaikokhoz. Igaz ez egy kezdőnél nem számít, mint én, de legközelebb már kikísérletezem mivel lehet máshogy. Továbbá ajánlotta, hogy lakkozzuk is le végül, hogy tartósabb legyen. Ez még várat magára, ki tudja meddig. :-) És igen, ELÉG színes lett, de szerintem nem rossz. Már rendeltek is egy újat, de nem tudom mikor állok neki megint egy ilyennek. Most elsősorban a varrás izgat. Már nézegetem is a varrógépeket, ez lesz a szülinapi ajándék. Kézzel szeretek varrni, dehát az nagggyon lassú! A régi műveket még mindig nem sikerült begyűjteni, hiába, egy(két) költözés nagyon össze tudja kutyulni a dolgok helyét.

Kukorica-pró(s)za

Na igen, a feltöltések még mindig elmaradnak. Ma kukoricakrémlevest készítettem. Azt hiszem ez a magyar helyesírás szabályainak megfelelően két szó, vagy inkább kötőszavas szó. De mindegy. Ez blog, szerencsére. Szóval a kukoricáért nem nagyon rajongok. Legtöbben rizs mellé adják, és túl kemény a héja. Meg aztán a pizzán sem jó, mert összesül és még keményebb. Egyedül augusztusban szeretem zsengén, megfőzve, sok sóval, csőszámra. De. Mivel nagy krémleves függő vagyok, ma ezzel próbálkoztam. Sajnos hiába próbáltam elkerülni az átszűrés időigényes és kuplerájos mozzanatát, át kellett szűrni mert nagyon sok héja volt és nem főtt meg. Ennyit a zsenge konzerv kukoricáról. Szokás szerint más is belevándorolt a fazékba, ami volt itthon: kis gomba, kis krumpli, sűrítésnek. Nem volt rossz, de még finomítok a recepten. Holnap jön a spárga, ma már találtam is hozzá egy jó kis receptet Vera oldalán. (hogy kell linket beszúrni?) Ez lehet hogy holnap elkészül. Mennem kell a gyerekért, meg a teregetés. Tudom, ezt unalmas olvasni, be is fejezem. Álljon itt inkább a titokban óriásira nőtt balkon-növénykém képe: Ha így folytatja tényleg nem költözünk el, mire kivirágzik.
Kisütött a nap!!! Éljen! Edelényben meg átszakadt a gát... sok segítséget kívánunk nekik a küzdelmekhez! Mindig az ötlik eszembe, hogy ez a sok víz olyan, mintha a sok elfojtott érzelmünk "kitörése" lenne. Most siratjuk azt, amit elpusztítottunk a Földből eleddig. A víz pedig tisztára mos. Ráadásként pedig ne feledjünk a mai napon megemlékezni Trianonról sem!

és az eső mossa el...

Vagyok ám! Persze halmozom a képeket amiket fel kellene tennem. Már megvan mind. Ennyire halogatós lennék? Valaki árulja el, hogyan kell egy szuper tartós duracell nyuszi gyerkőc mellett időtbeosztani, hogy mindenre jusson? Nekem valahogy nem sikerül, még mindig nem... pedig elvileg ez (is) a szakmám. És még csak egyen van. Mi lesz ha ketten vannak meg hárman? Már most megbuktam anyaságból. Mi lesz így a vágyott kreatívkodással?
Egyenlőre jegelődik, mert órákat töltök azzal, hogy elpakoljam a szanaszét szórt gyöngyöket, és egyéb apróságokat, rimánkodjak hogy mossa meg a kezét és hadd töröljem meg az orrát és ne vegye le a zokniját, próbálok rejtélyesen eltűnő és főleg egészséges kajahegyeket előállítani, a szokásos romhalom eltüntetéséről ne is beszéljünk, valahogy mindenki tisztaságmániás a családban, nyomul a vizsgaidőszak, de valószínűleg le is győz hamarost, a cicánk ötöt kölykezett, mi lesz velük, ajándékot kell készítenem 2 embernek (ebből egyet már megrendeltem készítés helyett a Meskán, de én is szívesen csináltam volna), kétóránként csavarom a rongyot az ablak alatt, mert beázunk, aztán a szokásos mosottruha halom is kiteregetődik, megfelelő telefonok lerendeződnek, lakástervezéses gondolatok leredukálódnak, és ma még örülhettem hogy egész szépen eljátszott egyedül, bár azt nehezményezte hogy nem mehet ki az udvarra, és-és-és.... és mindezt úgy nyomtam le pl. ma, hogy anyuéknál vagyunk egy hete, és felváltva foglalkoztatunk. Estére mégis mindahányunknak lóg a nyelve. Valamit rosszul csinálhatok?!!

Inkább egy bejegyzés a múlt hétvégéről: akkor csodás napsütötte meleg virradt Püskösdre, és Pécsen jártunk az ilyenkor szokásos kézműves kirakodóvásáron. Ezt imádtam!!! És persze babucka is, aki őrült rohangálásában csak akkor nyugodott le, amikor végre sikerült oroszlánüvöltések közepette a bábosokhoz cipelnem (ő üvöltött nem én), amikor is rájött hogy ez nem is rossz és őt érdekli. Én óriási sóhajjal vettem tudomásul hogy két másodperc alatt szájtátva lecsendesedett és képes volt fél óráig (!!!!) nyugton ülni az apja nyakában és nézni őket. Ez nagyon-nagyon hosszú idő... :-) Jutott idő pár képre is sutyiban. Így felváltva őket, a család apraja-nagyja is megnézhette nyugodtan a kirakodott csodákat, anyut a csipkeverők bűvölték el, én a fafaragásokat szerettem meg a nemezcuccokat, természetesen. Gyöngyösből is volt sok szép dolog, de nem tudtam igazán lefotózni semmit, érthető okokból.
Miután sikerült megúszni, hogy beleessen a szökőkútba, szerencsésen összetalálkoztunk egy régi barátomékkal is, szintén babával voltak. Gyönyörű nap volt. És meleg... persze meg sem kell említenem, hogy vizet csak a szökőkutakban láttunk... még este is sikerült kikerülni a záport.
Kicsit persze elkenődtem, hogy hogyan fogok én is ilyen szép dolgokat csinálgatni, de remélem lassan majdcsak összejön. Hogy persze időben hogysmint, annak a lehetősége a fenti okfejtésből is látszódóan kétes. Legalábbis emellett a kölök mellett. De már hajtok egy varrógépre és próbálok beszerezni csodás anyagokat, amik megihletik az embert. Kár hogy varrni (sem) nem tudok, mint ahogyan a kötésnek is csak az alapjaival vagyok tisztában, de sebaj. Rájöttem, hogy pár szakkönyv sokat segíthet ezen, most ezeket is vadászom. Persze az anyai szivet megnyugtatja, hogy gyerkőce mindezek ellenére édes-aranyos ahogyan érdeklődik, fejlődik, ahogyan mindent megfigyel, és rohantában is van idő egy-egy mesekönyvre, van idő figyelni mit hogyan csinálunk a konyhában, és egyre szebben és érthetőbben beszél. Na a bilizés még nem jön össze harcok nélkül, ahogy az alvás sem, de ne legyünk telhetetlenek. Mindezt egy hét alatt, vidéki gyógymódként, panelmentesen. Éljen!
Az asztalkámról az utolsó fázisokat feltöltöm a napokban, ígérem. Úgy tűnik nem vagyok ELÉG grafomán (pedig igen, csak leírni vagyok lusta).