2013. május 31., péntek

Vidéki krumplirakottas

A gyors kaják jó kaják. Én már csak tudom, mert egyre jobban észreveszem magamon, hogy vagy óriási terítettasztalt tervezek hétvégére, többféle fogással, megtervezett bevásárlólistával, többórás főzőcskézéssel, vagy "hopp, fél órán belül ebéd kell, nézzük mi van itthon" módon főzök. Gondolom ezzel nem vagyok egyedül, de én sajnos rájöttem, hogy nagyobb rendszert nem tudok vinni a konyhai tevékenykedésembe. Szeretek főzni, szeretek enni, de ha tényleg olyan komolyan venném ezt a dolgot, ahogy komolyan vettem a nagyobbik születése után, nos akkor ki sem jutnék a konyhából. Ennél viszont engem sokkal több minden érdekel, így a konyha néha háttérbe szorul. 

Mivel gondosan bevásároltunk zöldségekből, volt itthon ez-az, tehát még válogathattam is. Mindenáron krumplit kívántam, ritkán jön ez így rám, de most már régen volt, lehet azért is. Először Stahl Judit kétféle krumplislepénye jutott eszembe, ezeket próbáltam fejben ötvözni, a dordonni pirított krumplit és a tejszínes rakott krumplit. Végül aztán mégis Jamie vidéki lakomájának alapötletei mellett kötöttem ki: ha a kajához teszel sok szalonnát, tejszínt, és sok sajtot, akkor azt hívhatod vidékinek, igaz jó kalóriadús, de tuti finom lesz, főleg ha még meg is pirítod őket. :-) Így tettem. 

Gyorsan megmostam kb. egy kiló újkrumplit és engedtem annak a csábításnak, hogy ezt nem kell megpucolni, hanem csak gyorsan felszeltem és felraktam főni sós vízben. Megpucoltam egy hagymát és egy fél fej fokhagymát. Közben összeállítottam a mártást: 4 deci tejfölhöz adtam egy pici tejet, hogy hígabb legyen. Tojás nem volt itthon, a tejszínért meg amúgy sem rajongok, így jobbnak találtam. Tettem bele több gerezd reszelt fokhagymát, sót, borsot, szerecsendiót, aprított friss rozmaringot, szárított oregánót. 

Felszeltem a mangalica szalonnát. A krumpli 10 perc alatt megfőtt, közben még tudtam a picivel formabedobálóst is játszani, több kört is. A krumplit leszűrtem, a tepsibe zuttyantottam, pici libazsírral átforgattam, megszórtam a szeletelt szalonnával és a felszelt hagymával.Ráöntöttem a szószt és picit átkevertem. Reszeltem rá egy kis sajtot, és sutty repült a sütőbe. 
 Fél óra alatt kész lett, na jó legyen negyven perc összesen, és már ehettünk is. Picur annyit evett, velem együtt belőle, hogy amennyi maradt, azt elpusztította a nagy, így az éhes Férjnek és magamnak este újabb adagot készítettem. Az még jobb lett. A krumpli héja a rövidebb sütés alatt nem puhul meg teljesen, de másodjára már nem lehetett érezni. Aki akarja, pucolja, ez így volt egy extragyors kaja. Vidéki módra ;-) 

2013. május 30., csütörtök

Eperszezon

Nos idén úgy tűnik sok mindennek nem kedvez ez a kurta-furcsa idő. Áprilisban megfőttünk, most meg második hete fázunk. Persze ez túlzás, hiszen 20 fok van kint, de a május, szerintem az év egyik legszebb hónapja, nem így szokott minket kényeztetni balzsamos, régóta várt melegével. Sokáig vártunk a jóidőre, most meg tovább rostokolhatunk idebenn. Bár van jó oldala is; amióta a lányoknak gumicsizmájuk van, most már esőben is kizavarom őket, és nem tiltakoznak. Jön a tócsa-parti. 
Az eperszezon robog, így gyorsan ki kellett használni. Az első adag egy hete még nagyon savanyú volt. A második is. Ez a mostani már kicsit jobb felhozatal, de ugye az az édes napsütötte íz, nos az még várat magára, ami annyira egyedivé teszi ezt a különleges gyümölcsöt. Nem is igazán fogyott a lányok körében sem, így szomorúan árválkodott a hűtőben. Nos igen, talán még érik egy picit ha kinn hagyom, de a konyhánk még mindig hangyainvázió megszállása alatt van, így ami bírja, megy a hűtőbe. Oda egyenlőre még nem törtek be. Megmentendő, gyorsan omlóstésztát gyúrtam, és pudingot szándékoztam főzni. Hopsz, nincs tojás és tej. Akkor majd másnap. Másnapra lett tej, de tojás megint nem. Így a válságkonyha szabályait követve azzal főz az ember, ami van alapon a tésztát összefogtam egy kis kókuszzsírral, mert más hirtelen nem jutott eszembe (bár a keményítő lehet jobb lett volna, vagy a lenmagpor, ahogy javasolták utána). Persze zsíros lett, nehezen sült, ráragadt a tepsire. No nem baj, max kikanalazzuk. Tiszta törtkeksz-fíling volt. A puding annál jobb lett, az eprek repültek rá (minő véletlen, csak "rózsaszín" puding volt itthon), a sort egy kis átlátszó zselatin zárta. Elfogyott, végülis senki nem panaszkodott utána.

2013. május 29., szerda

Horgolt babatakaró


Nem is tudom, hogy ez a takaró miért nem került fel ide előbb. Egyszerűen amikor készült, a végén már nagyon untam, mert nem tetszett igazán, aztán körbehorgoltam, elkötözgettem, és végül rögtön be is fogtuk. Igaz, nem készült el a picur születésére, inkább csak az első szülinapjára, de télen aktívan használtuk a lassan felmelegedő kocsiban.

Olyan mintát akartam, amin nincsenek nagy lukak, és jó meleg lesz, de a sima hullámminta nem tetszett annyira. Így nehéz volt olyan mintát keresni, amit a frissen szült, koncentrációzavaros agyammal még könnyű is volt horgolni. De ezek a legyezők igazán egyszerűek és mutatósak, jól lehetett blokkolni is. Fonalból Barka Libikókát használtam, kb. 12 féle színt, mindegyikből egy gombócot, amik majdnem teljesen el is fogytak. Ez így nagyjából 60 deka, pontosan azért nem tudom, mert több gombócot rendeltem után a színek eloszlása végett.

A fonal finom 100%-os gyapjú, 3-as horgolóval horgoltam, és bár superwash, mégis rendes gyapjú fogása van és úgy is blokkolható. Nem volt irreálisan rugalmas se készítés közben, sem azóta. A színeket szivárványos átmenetben szerettem volna egymás mellé rakni, de az elejét elrontottam, így az nem tetszik. Utána már nagyon jól összejöttek a színek, valahogyan megtaláltam én is a harmóniát a lelkemben :-) A citromsárga mégis nagyon hiányzik belőle az összhang miatt, illetve még kellett volna bele többféle zöld is, és legalább egy kék, nem csak a liláskékek. Egymás után sosem került két egyforma vastagságú sor, és a következő színsorban adott szín mérete is változott, ahol először csak egy sor jutott a színből, utána három sort kapott.

Ez a kép pedig éppen felhasználás közben készült ;-) 

2013. május 26., vasárnap

Spárgás curry

Egy ideje már nagyon várom azt a bizonyos tavaszt. Annyira de annyira. Mert a hosszú tél után zöldségekre vágyom. Meg gyümölcsökre, de okosan tudom hogy azok később jönnek. Itt is van rögtön a spárga időszaka. Minden évben le kell vadásznom, mert nem árulnak olyan sok helyen. És nagyon gyorsan lemegy, volt úgy hogy észre sem vettem, már csak azt, hogy idén sem ettem frisset. Pedig egy nagyon jó kis zöldség. 

Most a nagy kiéhezettségem miatt, mindenfélével kombinálni szerettem volna, hogy a hétvégi menübe minél több zöldséget bepaszírozzunk. Így az egész ment egy kondérba, sok melegítő fűszerrel a hideg időt elűzendő. Kézenfekvő volt az enyhén csípős, mindenki által szeretett curry. Ment bele 2 cukkini (magyar), 3 répa (sajnos olasz), kevés brokkoli (ami a levesbe már nem fért), 1 csomag fehér spárga (könnyebb hámozni - nekem), fél gyömbérgumó, fél fej fokhagyma, egy kisebb hegyes erős paprika (nincs itthon csilim, pedig azzal az igazi), egy fej hagyma (mert ez nem maradhat ki), pár marék zöldborsó (frissen pucolva egyenesen a piacról). 
Római köményt és koriandert pirítottam serpenyőben, majd fűszerőrlőbe tettem. Legjobb lenne persze  mozsárral, de abból még nem találtam olyat, ami tetszik. Külön serpenyőben megpirult egy kis csirkemell is, felkockázva. A hagymákat felszeleteltem, a gyömbérrel és a zöldpaprikával megpirítottam. Utána pirítottam a többi zöldséget is, a borsót utólag adtam hozzá a pirult húskockákkal együtt. Kis só, bors, oregánó (ami nem túl indiai), majd egy doboz paradicsom, vízzel feltöltöttem. Babérlevél, currypor, őrölt koriander, kömény, meg amit még találtam ment bele. Rotyogott egy ideig, aztán ment bele egy kevés zabtej (mivel kókusztejem nem volt).

Ezt a curryt megcsináltam hasonlóan pár héttel ezelőtt, kevesebb zöldséggel, csak abból amit otthon találtam, de akkor sokkal jobb lett. Azért ez sem volt rossz, rizzsel még másnapra is jutott finom ebéd. 

2013. május 23., csütörtök

Müzli

Szeretem a müzlit. Pedig nem eszem sokszor, mert szerintem csak tejjel igazán finom, és tejet szinte sosem iszom. Nyers tejre gondolok, és csak termelőire, de sajnos nem nagyon bírom, és állítólag nem is olyan egészséges. Próbáltam már joghurttal, egyébként az még bejön, meg gyümölcslével is, de az sem az igazi. Viszont találtam egy kedvenc müzlit az Aln@turától, pirított zabpehely kókusszal. Ropogós, finom, és az az érzésem van, hogy egészséges, miközben jótékonyan elfelejtem a cukortartalmát. 

Nos a jó példa ragadós, és nagylányom rákapott az én dédelgetett müzlimre, ami általában várja a jobb sorát, hogy amikor néha reggelizem, és nincs más, rákapjak. Mivel drága mulatság a fenti termék, így tényleg beosztottam. Eddig. Mert a lánykám eltünteti az összes fellelhető tartalékot belőle. Rájött, hogy ő ezt szereti. Meg a tejet is. És minden reggel ezt akar enni, amikor nem kakaós csigáért és mogyorókrémes kenyérért nyafog. Végülis kiegyeztem vele, hogy inkább ezt egye, mégiscsak egészségesebb, vagy mi. 

Kímélve a pénztárcánkat, rájöttem én, hogy mi a fenének veszem meg ezt a drága kincset, mikor itthon is elkészíthetem. Jók ennek a márkának a termékei, de az otthoni még jobb lehet. A recept már megvolt egy ideje, nem is értem miért nem készítettem előbb. Ja igen, mert ÉN ritkán ettem müzlit. Most ráállhatok a sorozatgyártásra :)

A recept Stahl-tól származik, nála találtam anno. Hozzávalók: 20 dkg zabpehely, 1dl méz, fél dl olaj (én ezt kókusz vajjal pótoltam, sokkal stílusosabb, azt hiszem a csomagoltat pálmavajjal készítették), egyéb müzli hozzávalók - én kókuszreszeléket adtam hozzá, a hasonlóság végett. Elkészítés: A mézet az olajjal felforraljuk, majd levéve a tűzről belekeverjük a zabpelyhet és a kókuszt. Sütőpapírra terítve sütőben 15 percig pirítjuk-szárítjuk. Ha megszáradt, összetördelve üvegbe töltjük és bármilyen más müzli adalékot hozzákeverhetünk, mint a kukoricapehely, puffasztott rizs, olajos magvak, csokireszelék, stb. Jó étvágyat hozzá!


2013. május 3., péntek

Százszorszép tenger

Felbuzdulva a virágbegyűjtésen, még egyszer körbeszedtem az udvart, fűnyírás előtt. Nagy szerencsém volt a pitypangokkal is, hogy még belesűrítettem aznap a mézfőzést, mert mire a hétvége letelt és hazajöttünk, már mind elnyílott, és csak egy sűrű fehér gömbökből álló fűtenger maradt. Volt dolga a fűnyírónak. A réti pipitér fehér virágait lecsipegettem még anyuéknál is, így lett még két tálca virág, melyek azóta már meg is száradtak és nemsokára olajba kerülnek.