2010. október 24., vasárnap

Úton-útfélen

Már megint eltelt egy hónap, és jön a november. Sajnos nem sok időm maradt mostanában kreatívkodni, és már nagyon hiányzik. Persze megvan ennek is az oka, mint mindennek: Nyuszika ovis lesz, két hét múlva indul, közben meg költözünk, és ez sosem egyszerű. Bár költöztem már eleget életemben, ez gyerekkel meg bútorokkal már sokkal nehezebb. Főleg két elég messzi város között. Egyetemistaként még fogtam a két bőröndöt, meg a pár dobozt, amiből volt 1 a konyhai cuccoknak, 1 a fürdőszobai cuccoknak, 1 meg a könyveknek, és már mehettünk is. Pár évvel később, miután összeköltöztünk életem párjával és ismét menni kellett, már volt 1-2 bútordarabunk, de még szülői segítséggel azokat is könnyen felcuccoltuk székes fővárosunkba. Most viszont ki kell költözünk az évek alatt kényelmesre berendezett lakásunkból, amiben már minden a mienk, és bizony vinni kell. De hova? Az albérletbe, ahol átmenetileg tervezzük a meghúzódást, már nem fér el minden, a szülőknél pedig szintén nem lesz hely. Hagyhatnánk a lakásunkban is, ha úgyis kiadjuk, de előbb-utóbb eladásra kerül és akkor mindent újra költöztetni kell. Valahogy most fáradt vagyok ehhez a nagy logisztikai feladathoz, bár lehet hogy ezt csak az elég borús októberi nap okozza. Végülis hétvégén Mindenszentek lesz. Vagy csak nem motivál eléggé, hogy mindezt egyedül kell csinálnom, mert az oldalbordám nyakig van a két(három)féle munkájával, és aligha tud még nekem is segíteni.

Viszont már tervezem a következő sapikat a picurnak, és karácsonyra szeretnék pár kendőt is megkötni. Van már egy csomó másik tervem is, csak még minden félrerakva. Már nincs sok idő karácsonyig sem, úgyhogy remélem minden összejön szépen, amint rendeződnek a fészekrakási problémák. Addig is hadd osszam meg veletek hétvégi élményet; végre lehetőségem nyílt, hogy kipróbáljam az új M6-os autópályánkat. Az idő és főleg az ég csodálatos volt, távolban dombok, szélül földek, gyerek alszik, balzsamos-monoton vezetés közben nem túl dicsérendő módon nekem muszáj volt fotóznom. Ha nem is én alkottam, de a kompozíció meseszép volt!

2010. október 15., péntek

Székelyföldi fogadó








Mivel én is kedvelem a magyar provance blogot, és imádom ezt a stílust, örömmel fotóztam Erdélyben a következő kis fogadót. Pont olyan stílusú, amit szeretünk. Hú de laknék itt, vagy egy nagyon hasonló házacskában! Hátul a kertben kis halastó volt (mondjuk ez az egy kevésbé illett oda), mellette a faboltozatos terasz alatt kemence, étkezőasztalok, háttérben a hegyek, a telek végében pár tyukocska, egy kiskert, elől a köcsögfa, gyönyörű székelykapu, rengeteg virág és cserép. Hm... :-)

2010. október 13., szerda

Székelykapuk





Ha már Erdély, akkor székelykapuk is. Nem lehet elmenni mellettük úgy, hogy ne fotózzunk mindent össze. A nagy szegénység közepette ezek a gyönyörű munkák csak állnak rendületlenül, várják a vendéget, óvják a házat, a keskeny faindák sugározzák a melegséget és a harmóniát. Csodaszépek. Egy kis ízelítő.