Nem vagyok oda a rizsért. Sajnos gyerekkoromban annyi száraz rizst etettek velünk mindenfelé, hogy megutáltam. Amúgy meg sosem rajongtam érte. Nálunk otthon én voltam a krumplis/tésztás, húgom a rizses/káposztás. :-)
Aztán mikor először voltunk kint olaszban nyaralni, még kempingben azt hiszem, anyu felfedezte, hogy ott olcsó rizst árulnak, ami kerekszemű. Onnantól annyi rizst főzhetett, amennyit csak akart, mert ez az ún. rizottó rizs, ez nagyon finom! Amikor én kutyultam az ételeket az egyetemen, én nem is tudtam rendesen megfőzni, csak úgy hogy pépes lett mindig, de ez sosem bántott, mert én így szerettem. Aztán kiderült, hogy azért a konkrét rizottó, az egy másik történet, így mikor párocskámmal összekerültünk az első közös albérletünkben, ki is próbáltam ahogy kell, zöldséggel, húslevessel, folyamatosan kavargatva. Nekem nagyon bejött. Ennek ellenére nem csinálok sokszor, talán óvatosságból, vagy hogy amikor van, akkor igazi élvezet legyen!
Véletlenül találtam a boltban olyan pici, zsenge cukkiniket, amik 10-15 centisek voltak csupán, és ráadásul magyar termelőtől származtak! Egy nagy csomag csak 200 Ft körülbe került, úgyhogy többféle étel is készült belőlük. Egyik ez a cukkinis-borsós rizottó volt. Lánykám nem rajong a cukkiniért, legalábbis előző nap tepsiben sült krumpli volt, sült cukkinivel meg gombával, és nem nagyon ette. Legnagyobb meglepődésemre ez a verzió annyira bejött neki, hogy repetát kért este, hogy ő a cukkinis rizsit akarja. Húha! Húsleves alap persze nincs a háztartásomban, a leveskockáért pedig nem rajongok. Úgyhogy forraltam egy kis vizet, beledobáltam mindenféle fűszert amit találtam a polcon, és ezzel a fűszeres vízzel öntöttem fel a rizst, a sót is így adtam hozzá. Nagyon jó lett, még az én mércém szerint is! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése