Házunk táján szájat tátván

E borzasztó rím után, amit a címben műveltem, inkább leírom hogy ez a nyár milyen igazán jól is sikerült a kisházban. Annyira elfáradtunk tavaly és annyira sok más munka szakadt a nyakunkba, nem beszélve a nemlétező pénzügyi keretről, amiből nem tudtuk folytatni a szükséges felújításokat, hogy egyszerűen szinte semmit nem csináltunk ott. Azazhogy dehogynem: vetettünk, ültettünk, gazoltunk, pihentünk. Fürödtünk a Balatonban. Leugrottunk kisimulni, egy kis homokot túrni. Rendezgettük a kelengyének valót, takarókat, párnákat, ágyneműt sorakoztattunk a leendő vendégeknek. És a valósaknak is. Például egy fantasztikus 6 családos 8 gyerekes összejövetelt tartottunk, mindezt két nap esőben. Mégis jó volt minden. 

Tartozom képekkel is, mert még nem is mutattam meg, végül mit hoztunk össze. A szobákkal még nem voltam maradéktalanul elégedett, de végül nagy unszolásra pár hete átrendeztük a hálót is. Így sokkal kellemesebb belépni. A nappalival nem volt gond, szép napsárga színben pompáznak a falak, jól megy a piros-fekete színű szőttesekhez. A régi barna kopott ülőgarnitúra pont illik a sárga falhoz, kopottsága a színek összhangja miatt ódonnak és antiknak hat, ahogy szerettem volna. Bár nem volt időm megvarrni a sárga párnákat hozzá, de ami késik nem múlik. Egy-két slingolt fehér csipkepárna azért bekerült. 

A hálóban a falak rózsaszínek lettek, ami elsőre elég vadítónak tűnik. Viszont nem lenne az, ha a szükséges pár kiegészítő színét hozzáigazítanánk. Nem akarok provance-i hangulatot hozni egy balatoni vályogházba, de ami nem csak franciás, hanem magyaros vízparti stílus, azt viszont igen. Egy rózsás huzatú párna, antikolt fehérre festett ódon fabútorok, szőttes szőnyeg, színben harmonizáló acélkékes-rózsás-zöldes, picit hideg színű függönnyel teljes lenne a kép. Egyenlőre a függöny van meg, ami tökéletesen illik színben a mélyrózsaszín falhoz, és a fémes-kékes csillárhoz. Igen, az én csilláromhoz, amit annak idején már mutattam, amit a lomtalanításkor szedtem össze, vagy inkább ugrott rám. Fantasztikusan néz ki ebben a szobában. Sajnos fotót nem készítettem róla, és sajnos nem is érvényesülne túlzottan, mert eléggé árnyékolt a szoba, nem lehet jól fotózni. A fehérre festett bútorokat nem adtam még fel, nemrég szereztem egy régi alacsony könyvesszekrényt, amivel szeretném kipróbálni a bútorfestés-felújítás művészetét is. Ha a felújítós műsorokban megy nekik, akkor nekem is muszáj lesz. Ha ezzel a próbadarabbal sikerem lesz, akkor a házban maradt, nem túl szép régi fényes felületű szekrényekkel is el fogok bánni. Kapnak szép keretet az ajtóra, le lesz csiszolva és pácolva, aztán fehérre festve. Utána már meg merem majd mutatni a szobát ;)

Ez itt a konyha. Ugye mennyire másképp néz most ki? Letisztult, egyszerű, tágas. A konyhabútort szintén "kukáztuk", leselejtezték egy építkezésen. Ingyen kaptuk, össze kellett legózni hogy egyáltalán be lehessen pakolni. De a színe pont stimmel, és fából van a pult, amit én nagyon-nagyon szerettem volna, és lőn! Kicsit hibás, kicsit toldott-foltozott, de ez pont jó is. És egy kép a fürdőről, egy furcsa szögből fotózva, de a csempét már úgyis mutattam. A mosdó is egy használt aukcióról került hozzánk, valószínűleg "leesett a kamionról", olcsó volt. A hibás részei senkit nem zavarnak. Nem újítottunk volna ám fel mindent, ha nem lett volna muszáj, ezért kellett megoldani minimálkeretből, de azért használhatóra. De ugye egész jó lett? 

Újabb "szüret" - az aranyvesszőfű

Ha valaki jól körbenézett idén, akkor észrevehette hogy úton-útfélen mennyi magas sárga virágú "gaz" nő. Nos ő az aranyvesszőfű. Ha Gyuri bácsi intelmeit követjük, akkor most erre a gyógyfűre van igazán szükségünk, azért nő most belőle ennyi. Az aranyvesszőfű kiváló vizelethajtó, vesetisztító, méregtelenítő hatással rendelkezik, vesehomok, hólyaghurut esetén is használható, sok boltban kapható tisztító teában is megtalálhatjuk, például a csalán mellett. 

A kép a gyorgytea.hu oldalon található meg

Nem kellett messze mennünk, elég volt a kisház melletti határba kisétálni, és ölestül téphettük.Volna, mert bizony vastag kemény szárához  metszőolló is kell. Nagyra nő, kb. egy méteresre is akár. Íme gyors gyűjtésünk eredménye, amit aztán felakasztva szárítottunk és aprítottunk. Megy az üvegbe, aztán majd a téli illetve tavaszi teakeverékekbe. Enyhe immunerősítő, néha egy-egy csésze tea kifejezetten megelőző hatású.

Az a bizonyos lábkrém

Nagy nehezen eljutottunk oda is, hogy készítsünk magunknak olyan kencét, ami a napi nyavalyáinkra is gyógyírt adhat. Beszereztük a hozzávalókat, aztán csak ültünk rajtuk és nem csináltunk semmit. Mire vége lett a nyárnak, és lement a szúnyog- meg a naptej szezon, már úgy gondoltuk ideje mással is foglalkozni, mint csípésekkel és nappírral. 

Ez a krémecske az aromaterápiára épül, illetve olyan növényekre, melyek segítik felfrissíteni a fáradt lábakat egy nehéz nap után. Összehúzzák az ereket, ezáltal finoman javítják a keringést és erősítik a kötőszövetet. Hatóanyagnak a vörös-szőlő kivonatát használtuk, ez is sok helyen kapható krém-alapanyag. A kencét csak azért fotóztam, mert olyan szép karamell színe lett a hozzáadott hozzávalóktól, hogy kedvem lett volna megkóstolni. Miután csöppentettünk hozzá kék kamilla kivonatot gyulladás-csökkentés végett, picit halványult ez a kapucsínó árnyalat (a kamilla illó elég kék színű). Finom illatú, frissítő lábszár krémet kaptunk. Nekem üdítő érzetű volt, miután kipróbáltam, nyilván a látványos hatásért nem elég párszor bekenni magunkat. De a nyári lábdagadásaimat elég jól enyhítette. 

Szúnyogriasztó spricni

Még a nyár elején készítettem egy igen jó receptet a szúnyogriasztásra. Csípésre már volt bevált kencénk, de  amennyi szúnyog volt, egy idő után rájöttünk hogy azt sem szeretnénk, ha összecsípnének minket. A bolti riasztókat eszembe sem jutna magamra kenni, egyszerűen irtózom tőlük. Ezért sem használtam soha semmi ilyesmit, persze így eléggé megnehezítettem magamnak az erdei kirándulásokat. Főleg a kullancsoktól féltem. 

A recept arra a tényre épül, hogy a spray flakonból egy folyékony valamit kellene a bőrre fújni, ami aztán szépen elkenhető és az illóolajok pedig védenek a szállingózó vagy csapatokban támadó dögök ellen. Amit összeolvastam a neten megoldásokat, két részre szakadtak: vagy alkoholos tartalmúak voltak, mert abban feloldódik az illóolaj, és az alkoholt a vízhez adva keverték el benne, ezt azonban nem javasolták bőrre fújni, mert az alkohol piszkosul szárít. Vagy egyszerű olajkeverékbe cseppentették az illókat, de valljuk be őszintén, én nem olajoznám össze magam egyáltalán, főleg nem nyáron, 35 fokban, miközben a poros úton kirándulok, ami szépen mind ráragad az olajos bőrömre. Egyik megoldás sem tetszett, főleg az nem, hogy a vizes részeket szinte semmivel sem tartósították, nos az mindenképpen megbuggyan, főleg a nyári melegben. Próbáltam kapható bolti riasztókat is megnézni összetétel szerint, de legtöbben ugye kémiai riasztókat tartalmaztak. Amit pont próbálunk kikerülni. 

Végül egy alacsony olaj tartalmú, magas víz tartalmú folyékony állag mellett döntöttem, amiben ugye feloldódik az illóolaj, mert olajos fázissal is rendelkezik, de mégis könnyen porlasztható flakonból és könnyen el is kenhető, ráadásul jól beszívódik, csak az illóolaj filmet hagyva maga után. Örültem, először jól sikerült. Másodszor is még vállalhatóra sikerült. A harmadik készítés során már nem volt hajlandó a választott emulgátor emulgeálni rendesen. Szétváltak a fázisok. Amiknek egyébként nem kellett volna szétválniuk. Kértem szakmai segítséget, állítólag mindent jól csináltam, mégis szétváltak. Mondjuk ez a használat során sok gondot nem okozott, egyszerűen fel kellett rázni fújás előtt és kész. De engem bosszantott, hogy két fázisban úszkáltak az alapanyagok a flakonban. Szerintem nem túl gusztusos. 

Utoljára más emulgátorral próbálkoztam. Nem lett folyékony átlátszó az elegy, hanem inkább egy folyékony tejszerű testápolónak tűnt. De mindegy is hogy fehér vagy áttetsző, ha nem válik szét és kifújható a palackból Örültem. Egészen másnapig. A dög mégis szétvált, íme az eredmény. Jövőre újra próbálkozom, mert ezt nem hagyhatom annyiban ;-)

(Ja egyébként nem mellékesen, a spricni kiválóan debütált, körülbelül 3 óráig távolt tartotta a szúnyogokat, én használat során egyetlen csípést sem szenvedtem el, pedig beültünk a parton a legnagyobb invázió közepébe. Egyszerűen a bőrünkhöz közelítve az utolsó 1 centin elfordultak és elszálltak. Az összetétel miatt pedig egy kellemesen hidratáló, pont napozás utáni bőrnyugtató emulziót sikerült létrehozni, ami önmagában is nagyon finom érzetet hagy a bőrön. Már csak az állag problémát kell megoldanom :-))

Az első saját kovászos uborkám

Azt hiszem mindenből van az első. És az a bizonyos első fontos lehet. A későbbiekre nézve. Az az igazság hogy imádom a kovászos uborkát. És nagyon is elfogult vagyok vele kapcsolatban. Olyat, mint amit a megboldogult nagyanyám készített, természetesen máshol nem ettem. Elárulta a titkokat is, mégsem jutott valahogyan eszembe ennyi év alatt, hogy magam is hozzányúlhatnék ehhez a témához. Nem is értem miért. Ezt még a panelban is megtehettem volna, kirakom az erkélyre és kész lesz. Féltem? Nem tudom. Inkább megvettem a boltit, ami nem is ízlett annyira. 

Ha egy barátnőmnél nem kóstolok azon melegében az üvegből kivett isteni finom és ropogós uborkát, aki váltig állította hogy milyen egyszerű megcsinálni, akkor talán még most sem próbálom mi. Szóval kipróbáltam. A titok a fűszerezésben rejlik. De szerintem szinte minden módon finom lehet. Főleg minél frissebb, annál jobb. De hol tud egy üvegnyi kovászos uborka megromlani? Ahhoz túl hamar elfogy, főleg a melegben, főleg a parázson sült finomságok mellé, vagy csak úgy egy zsírosdeszkához, vagy egy adag tepsiben sült krumplihoz, bármihez jó. Fogtam egy közepes üveget, ennél nagyobb nem volt itthon. Megmostam és picit levágtam az uborkák végét. Négybe vagy félbe hasítottam őket, mert szerintem a hasítás fontos része a kovászos uborka mítosznak. Én imádom a hasáb-uborkát kovászosan. Aztán fogtam egy liter vizet és tettem bele egy evőkanál sót. Az üveg aljára szórtam egy kis mustármagot, köményt, babérlevelet. Aztán elkezdtem tunkolni állítva egymás mellé az ubikat. Még dugtam melléjük babérlevelet, aztán friss és szárított kaprot is. Amikor megtelt az üveg, felöntöttem a sós lével. Olvastam hogy ha krumplit teszünk bele, akkor roppanós marad, és nem lesz zavaros a víz. Nos a zavarosság is fontos része az érzésnek, így tettem bele egy hasábolt krumplit a biztonság kedvéért, ÉS egy kis darabka megmaradt, megszáradt, általunk őrölt tönkölylisztből sütött házi kenyércsücsköt is. Kitettem a párkányra. Pár napig figyeltem, hogy amint elfogy a lé a tetejéről, újraöntsem. Finoman megforrt. Alig bírtam ki. De aztán 4 nap után úgy gondoltam már elkészült. Én nem szűrtem le, csak kivettem belőle a kenyeret. Isteni finom lett. Mivel Férj nem szereti, így nagyjából én ettem meg az egészet, a nagyobbik lánykám segítségével. Jövőre azt hiszem nagyobb üveget is kerítek, vagy többször készítek.