2010. szeptember 30., csütörtök

Nászajándék és biliprojekt

Nem tétlenkedtem az elmúlt hetekben, csupán minden egyszerre érkezett. Például, hogy a gyerkőcöt mégis felvették oviba, és erről mi nem is tudtunk. Na jó, én is utána érdeklődhettem volna, de gondoltam úgysem veszik fel, nem lesz hely, és ha mégis, csak kiküldenek egy hivatalos papírt vagy mit. Hát nem küldtek, csak két hete felhívtak, hogy hol a gyerek... mondom milyen gyerek? Mert felvették és még nem jöttünk, nem tudják mi van. Húha mondom, rendben, meg nagyon örülünk, bocsi a félreértés miatt, csak... szóval a gyereknek van egy kis gondja a pelenkával. Konkrétan nem hajlandó ráülni a WC-re vagy a bilire. És ez ugye kizáró ok. Beígértem az október végét, és rákezdtünk a "ráhatásra". Nyáron ugyanis hetekig szobatiszta volt, aztán megunta a "játékot". Egyszercsak azt mondta minden alkalommal, hogy "nem akarok ráülni". Persze a teli pelenka leoperálása sem lett könnyebb. Nem is értettük, mire ez a nagy ragaszkodás a teli puttonyhoz. Aztán amikor az egész csoport, az összes barátjával elballagott a bölcsiből, és egyedül maradt a picikkel meg az újonnan jövőkkel, akkor elgondolkodott, hogy mégiscsak le kéne szokni a pelenkáról, hogy mehessen oviba. Na ez nyert nála! Mi meg fellélegeztünk. Nem ment könnyen, de két hete kitartó ostromunk hatására úgy néz ki főként szobatiszta. :-)


Közben készült ez a kis apróság, melyen hetekig kellett dolgozni. Azt hittem majd jó gyorsan megy, de az első héten napi 8-9 órát hímeztem hajnalig, mire alváshiány miatti háztartási feladataim elhanyagolása olyan feltűnővé vált, hogy visszavettem a tempóból. Szép kényelmesen csináltam, de végülis nem telt olyan sok időbe, még úgy sem, hogy messze kellett menni a kifogyott cérnáért, mert a környékünkön sehol nincs kézimunkabolt. A cirádás mintája tetszett meg, meg az ötlet hogy ez egy óra, és rögtön a baráti házaspárra gondoltunk, akiknek most lesz az igazi lagzijuk Erdélyben. Nekik találták ki ezt az ajándékot, csak azt nem tudtam sikerül-e időben befejeznem indulásig. Még jön egy kép róla alant, amikor már beoperáltuk az órással az óraműbe. Elvileg kereteztetni kellett volna a leírás szerint, de szerintem az keretezés nagyon drága, és ez a kör alakú cucc egy négyzetes keretben nem mutat túl jól. Úgyhogy addig variáltam, míg a jófej órással végigbogarásztuk az összes óraművet, ami úgy van összeszerelve, hogy bele lehet feszíteni egy vásznat. Találtunk. Kicsit kicsi, de a mienk. Remélem örülnek majd neki. (Örültek...).

2010. szeptember 18., szombat

Esős napok


Az ernyő örök szerelem. Nem egyet készített ki.

Reszelt túrós pite


Ezt a sütit nagyon imádom, bár a mi családunkban ez így sosem készült. Viszont az egyetemen az albiba hozták a lányok otthonról, és azóta anyósomtól is szoktuk kapni. Maradt a hűtőben egy kis igazi friss háztáji túró, ami kezdett átváltani savanyúba. Alapból is savanykás az igazi túró, de nem akartam hogy veszendőbe menjen.
Nem volt nagy adag, és a túrós tésztától már herótom van, ígyhát kitaláltam hogy elkészítem én is a kedvenc reszelt túróst. Eredetileg ez a süti kakaósban is készülhet, a recept is úgy volt, de ha kihagyjuk azt a 3 ek kakaóport, én szűzies-fehérben jobban szeretem. Pont egy 20 centis tortaformába fért bele, a receptet megfeleztem a túró mennyiségéhez.
A recept a Csábító házi sütemények című könyvből van, amit célzatosan kaptam párom nagymamájától, hogy ugyan már, süssek többet az unokájának. Azért tetszik a könyv, mert az összes klasszikus házi sütemény benne van, amit kóstoltam gyerekkoromban, igaz, mint mondtam, a mi családunkban egészen más sütik voltak divatban. De a klasszikusokat nem árt összegyűjteni, szerintem.

Hozzávalók: 45 dkg liszt, 25 dkg porcukor, 25 dkg margarin (én vajat használok), 3 ek kakaó, 1 csomag sütőpor, 1 tojás. A töltelékhez: 1 kg túró, 6 ek cukor, 2 csomag vaníliás cukor (bátran szoktam helyettesíteni vanília aromával, az Oetkernek van jófajta), 1 citrom reszelt héja (csak biocitromot javaslok ilyesmire).
Elkészítés: A tésztát összegyúrjuk, kétfelé osztjuk. Az első felét tésztareszelővel a tepsibe reszeljük. A töltelékhez valókat habosra keverjük, és a reszelt tésztára simítjuk. A tészta másik felét a tetejére reszeljük, és előmelegített sütőben, közepes hőmérsékleten megsütjük. Porcukrozzuk, szeleteljük, megesszük.

2010. szeptember 12., vasárnap

Cukkinis rizi-bizi


Nem vagyok oda a rizsért. Sajnos gyerekkoromban annyi száraz rizst etettek velünk mindenfelé, hogy megutáltam. Amúgy meg sosem rajongtam érte. Nálunk otthon én voltam a krumplis/tésztás, húgom a rizses/káposztás. :-)
Aztán mikor először voltunk kint olaszban nyaralni, még kempingben azt hiszem, anyu felfedezte, hogy ott olcsó rizst árulnak, ami kerekszemű. Onnantól annyi rizst főzhetett, amennyit csak akart, mert ez az ún. rizottó rizs, ez nagyon finom! Amikor én kutyultam az ételeket az egyetemen, én nem is tudtam rendesen megfőzni, csak úgy hogy pépes lett mindig, de ez sosem bántott, mert én így szerettem. Aztán kiderült, hogy azért a konkrét rizottó, az egy másik történet, így mikor párocskámmal összekerültünk az első közös albérletünkben, ki is próbáltam ahogy kell, zöldséggel, húslevessel, folyamatosan kavargatva. Nekem nagyon bejött. Ennek ellenére nem csinálok sokszor, talán óvatosságból, vagy hogy amikor van, akkor igazi élvezet legyen!

Véletlenül találtam a boltban olyan pici, zsenge cukkiniket, amik 10-15 centisek voltak csupán, és ráadásul magyar termelőtől származtak! Egy nagy csomag csak 200 Ft körülbe került, úgyhogy többféle étel is készült belőlük. Egyik ez a cukkinis-borsós rizottó volt. Lánykám nem rajong a cukkiniért, legalábbis előző nap tepsiben sült krumpli volt, sült cukkinivel meg gombával, és nem nagyon ette. Legnagyobb meglepődésemre ez a verzió annyira bejött neki, hogy repetát kért este, hogy ő a cukkinis rizsit akarja. Húha! Húsleves alap persze nincs a háztartásomban, a leveskockáért pedig nem rajongok. Úgyhogy forraltam egy kis vizet, beledobáltam mindenféle fűszert amit találtam a polcon, és ezzel a fűszeres vízzel öntöttem fel a rizst, a sót is így adtam hozzá. Nagyon jó lett, még az én mércém szerint is! :-)

2010. szeptember 10., péntek

Őszi sapi



Beköszöntött az ősz. Túl hamar, túlságosan gyorsan, viharos betöréssel. El sem búcsúzhattunk a nyártól. A szép-forró augusztusi estéknek úgy lett vége, hogy észre sem vettük. Nem volt jó :-( Fagyoskodunk 2 hete a panelban, és odakinn csak esik-esik az eső. Babuckát sem tudom kivinni a térre, emiatt kezdünk becsavarodni itthon együtt. Azért egy kis betegség lelassította a kedélyeket, természetesen megfázásos tünetek, most köhögünk mindketten.

Ebben a cseles átmeneti időben pont aktuálissá vált a sapkaprojekt. Nem tudom hogyan, de párommal már a sokadik sapkáját hagyjuk el a gyereknek. Eddig még csak akkor történt ez, amikor már kinőtte őket (szerencsére), és már nem volt rájuk szükség, de most tavasszal a még használatban lévő egyetlen sapkáját hagytuk el a jóidő beköszöntével, lehetetlen módon, azóta sem tudva hogyan-mi történt. Így most nem lévén sapija a bősz szélben, gyorsan belefogtam életem első sapka-kötésébe, 5 tűvel! A segítség ismét ahamától érkezett, aki elmagyarázta hogyan is kell ezt csinálni. Vettem zoknitűket, és félelemmel vegyes izgalommal fogtam bele, hiszen még nem kötöttem több tűvel. Alig várom, hogy belefogjak egy zokniba is! Meglepően könnyen ment elsőre, így két este alatt készen is lettem vele. A matematikai számítással a méretezésnél gondom akadt, aztán rájöttem, hogy kislányom fejalakja olyan gömbölyű, hogy a mintát átalakítva hamarabb kellett fogyasztanom. Így egy kicsit bili alakja lett, meg egy kicsit nagy rá, de legalább tavaszig jó lesz. Raktam bele szűkítő "madzagot", ha le találna esni róla, de ennek díszítő szerepet is szántam. Horgolt-kötött virágokat már régóta szerettem volna felhasználni, most ez is megvalósult.

Elég bohókás lett ezzel a csíkos-virágos megoldással, és a mentazöld-rózsaszínes-lilás színösszeállítással. A fonalak adottak voltak, a mamami boltban vettem őket (szerelem volt első látásra), bár még nem tudtam mire fogom őket felhasználni. Mivel csak 3 gombóc volt összesen, nekem sálnak kevés lett volna, így eddig inkább csak nézegettem, simogattam őket a szemeimmel. Most megtalálták méltó helyüket. Ez a gyapjúfonal számomra amúgy a non plus ultra (remélem jól írom), teljesen más, mint gyerekkoromban a szúrós pulcsik, amikoris megutáltam a gyapjút egy életre. Ehhez a fonalhoz márcsak hozzábújni, vagy megérinteni őt is élvezet! A neve Sublime bio 100% merinói egyszálú szuperpuha gyapjú fonal, nemezelhető is. Szerintem egy mosás után nemezelődni is fog, mivel a kötéspróba-négyzetből mobiltartót varrtam, és ő már eléggé egybefüggően néz ki... :-) Sajnos már nem árulnak belőle többet, legnagyobb szívfájdalmamra, pedig más pasztel színekben is volt még.

2010. szeptember 3., péntek

Halas-avokádós hajócskák


Már régen szerettem volna megcsinálni ezt a recepetet, csupán addig kellett várnom, amíg végre árultak a sparban óriási kagylótésztát! Rögtön lecsaptam rá, és mivel durum lisztből készíti a gyermelyi, annyira finom a tészta maga, hogy magában is meg tudom enni üresen...

Node nem üresre terveztem őket, amióta csak megláttam ezeket a csónakokat a Kismama konyhájának szakácskönyvében. Tudni kell, hogy olasz tészta függő vagyok, ami mostanában kicsit alábbhagyott, mivel próbálok más ételeket is főzni, de ez a szerelem sosem lobban el! :-) Próbálja csak megmagyarázni nekem valaki, hogy a tészta hízlal, és nem egészséges... Csak legnagyobb bánatomra nem olyan nagy a tészta-alak választék a boltokban, mint olaszban, ahol minden ételhez megvan a hozzá illő tésztaformátum.

A töltelék az általam imádott két hozzávalóból készült, ezek az avokádó és a tonhal. Először elkészítettem egy egyszerű guaquamolét, ebbe én hagymát reszelek, pici só, bors, citromlé, ez került a tészták bugyrába alulra. Felülre pedig a tonhal, amit szintén picit befűszereztem olívaolajjal, citromlével, oregánóval. Nem bírtam kihagyni, hogy betetőzésként paradicsomkockákat ne halmozzak a hajók tetejére. Végül parmezánnal szórtam be őket. A recept szerint egy kisebb lurkónak 2-3 hajócska is elég, hogy jóllakjon, nos mi úgy beettünk picurral, hogy jóval több is elfogyott. Szerencsére neki is ízlett. Alig várom a következő vízi utat! :-)