2010. december 15., szerda

Cukorkaszínű bogyós sapi

Lezajlott a nagy költözés, és végül minden rendben ment. Egy kisebb teherautóba befért minden, és nem is került sokba. A bútorok még fennmaradtak a lakásban, azokat akkor költöztetjük, ha már eladtuk a lakást. A nem lényeges holminkat lepakoltuk a nagyszülőknél, a többit pedig magunkkal hoztuk.

Egy új lakásba költözés amúgy engem mindig feldob. Igaz hogy sok a kosz meg a pakolás, meg a papírdobozok hetekig a szoba közepén, de ha már az új helyen vagyok, jönnek az ötletek, mindig új lehetőség van berendezni a teret, díszíteni, csinosítani, mindennek megtalálni a megfelelő helyét. Ez most viszonylag gyorsan lezajlott, mivel nagyon felszerelt, csinos lakást sikerült találni, így nem volt nehéz otthonosan berendezkedni. Mindez zajlott szépen sorban, még úgy is, hogy sajnos egyedül leszünk picurral egészen karácsonyig. Apa még a régi városban dolgozik év végéig, bár annyit elárulhatok, hogy nagyon-nagyon szerencsések voltunk, hogy az ősz folyamán több meghallgatás után végül szinte azonnal talált munkát. Januárban már itt kezd, és újra együtt lehetünk. Ez most elég megterhelő mindenkinek, főleg hogy a hétvégék is programokkal teliek, nem leszünk sokat magunkban, de ez még mindig jobb, mintha előreláthatólag évekig kellene máshol (pl. messze, külföldön) dolgoznia.

Az egyetlen dolog, amibe belekezdtem, az Nyuszika új sapkája volt. Jött a hideg, és a másikat leginkább csak ősszel lehetett használni. Ráadásul jól kitágult, és folyton a szemébe csúszott. A vicces az volt, hogy ezt az új sapkát nagyon sok időbe telt összehozni, mert sehogy sem akart sikerülni. Ráadásul kreatív-blog elvonási tüneteim voltak, nem tudtam utánanézni semminek, mert hetekig nem volt internet, se tévé.

A passzét csőkötéssel kezdtem, hogy vastagabb és melegebb legyen a fülénél, na meg hogy ne táguljon ki. Ez azonban sokkal több szemet igényelt, mint gondoltam, így 3x kezdtem el csak a kezdőszemeket felszedni. Utána már jobban ment, bár a bogyókkal megküzdöttem az elején. Annyi előnye viszont volt, hogy innentől kezdve nem lesz gondom az egy szembe több szemet bővítéssel. A fogyasztások nem lettek túl szépek, sőt a sapi tetejét is sokkal csúcsosabbra-manósabbra terveztem, de a bojtok és pomponok ezt ellensúlyozzák. Megtanultam 2 tűvel madzagot is kötni a végére, hogy meg lehessen áll alatt kötni, bár ezt az én lánykám sosem engedi. Hát ilyen lett. Nekem nagyon tetszik, neki is, sőt még a nagymamának is. Nem tiszta gyapjú fonal, kb. felesben van akril és gyapjú.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése