A kötési anomáliákon nem volt sok időm gondolkodni, mert már a második tortás szülinapot kellett megszervezni: értsd, a két családnak külön tartjuk, ami csak azért "jó", mert én amúgy sem szeretek sütni, de így kitalálhatok kétféle tortát is, merthát mégsem lehet ugyanaz a gyereknek. Ő persze nagyon élvezi, mert 2 születésnapja van és kétszer ugrálják körbe.
Ennek a tortának én voltam az értelmi szerzője, ami ugyancsak meglepő még nekem is. A marcipánt nagyon szeretem, és annyira szép, mikor befed egy tortát. Persze arra már csak a sütés után és a díszítéskor jöttem rá, hogy bármennyire is szép a fehér marcipán, nem színezhető, csak ételfestékkel, amit pedig nem kaptam... Így legelőször a torta egy esküvői süteményt idézett, és komoly fejtörést okozott, hogy hogyan legyen "3évestorta" formája egy gyerkőc szülinapján. Mivel a meggyleves festés se jött be, a katica éppen hogy csak lilás beütésben játszik, messze a pirostól, de a formákkal próbáltam menteni a helyzetet. Én végül magammal elégedett voltam, de a gyerekeknek is tetszett.
Ja és a belseje: hát a csokiért nem rajongok, és nem szerettem volna túlzottan a gyerkőcöt sem ránevelni (úgyis ráneveli más), így valami fehér marcipánhoz illő belsőt kerestem. A krémekkel is hadilábon állok, ráadásul nagy a veszélye hogy szétcsúszik tőle az egész torta. Maradt a kézenfekvő megoldás: fehércsokis Sacher torta! Szerintem nagyon finom volt! Nem volt száraz, mint a piskóta, elég édes volt, házi baracklekvárral és a marcipánnal, egyszerű, még általam is megsüthetővé varázsolódott. Én meg legalább teljesítettem egy évre amit kellett. ;-)
