Karácsonyi ügyeskedések

Idén karácsonykor úgy döntöttem, hogy ha törik, ha szakad, még ha csak 1-2 darab díszt is, de készíteni fogunk, ráadásul közösen, a lányommal és a húgommal egyetemben. Már nem is tudom hány év óta dédelgetünk ötleteket, gyűjtögetjük az anyagfecniket, de aztán a nagy sürgés-forgás, főzés, ajándékcsomagolás között ilyenre már nem jut idő. Tisztában vagyok vele, hogy minden csak elhatározás kérdése, de úgy látszik nálunk rossz a dolgok sorrendje. Karácsonykor inkább csak a főzésben és a terítésben, a csomagolásban, meg a fa díszítésében éltük ki eddig magunkat. Mutatóba hoztam pár képet az eredményről. 

Bár nem egyértelmű, a bordó díszeket készítettük most, viaszlapokból sütikiszúróval szúrtunk ki lapocskákat, mindezt úgy, hogy két réteget szúrtunk egyszerre, ami közé már odatettük a cérnát. Lehet úgy is hogy külön-külön szúrjuk ki őket, mert utólag is könnyű összeolvasztani a széleket, picit összenyomogatjuk és megolvad. Egyszerű, gyors, és nagyon mutatós díszek lesznek belőlük. 

Ez a karácsonyfácska egy koppintás, az eredetiért odavagyok, a vörösmarty téri karácsonyi vásárban vettük. Ez a lila verzió saját agyszülemény (az eredeti zöld-piros), de végül nagyon megszerettem. A lányok egyfolytában elrohangáltak vele, mert finom puhára lett tömve, így játszani sem volt utolsó. :)

Ennek a piros szívecskének az anyagát és a díszítését is a lányom választotta, maga is öltögette, kis segítséggel. Örültem neki hogy élvezi és leköti a dolog, mégha közben el-elrohangált is egy picikét. A végeredménnyel nagyon elégedett lett, és ennél nem is kell több.

Végül a szerelmeim, a hópihék vagy csillagok, horgolva, kis tűvel, fehér cérnából. Egyszerűen megunhatatlan, már ránézni is gyönyörűség. Sok mintát vadásztam, de legtöbbet nehéz értelmezni, komolyan mondom hamarabb elkészítem, ha csak lenézem egy már elkészült csillagról a mintát, mintha egy leírást kell értelmeznem :) Először a karácsonyi asztalt díszítettük velük, csak úgy kiterítve a karácsonyi terítőn, aztán felkerültek a fára. Gyorsan készülnek, egyszerű őket blokkolni, és az eredmény mindig megéri.

A zokni készen

Mivel karácsonyi ajándéknak készült, csak most tudtam fotózni. Nem túl jó a kép, és nem is lehet jól fotózni láb nélkül, mivel a saroknál összehúzódik :-) Rendeltek újat. Persze nem ígértem semmit. De fonalam már van hozzá, így a fázós lábú családtagok még reménykedhetnek, hátha jövő karácsonyra is jut egy-két meleg zokni. 

Kisház télen

Vagy inkább enyhe őszben, mert ugyan hideg nem volt még karácsonykor sem. Le is ugrottunk két ünnep közt, megnézni hogyan szuperál a fűtés. Egy szál pulcsiban kint lehetett lenni. Nem írtam aztán arról a sok munkáról, ami a háznál történt, de eléggé kapkodás volt ősszel is, hogy biztonságban tudjuk "elrakni" a házat télire. Ami aztán nem jött, szerencsére, így még novemberben is lehetett dolgozni. Ugyanis a tető is cserére szorult, igaz nem szedték le az összes gerendát, de jól megerősítették. Mivel előtte mindenhol beázott. Alul-felül ázott. Bár stramm erős háznak tűnt, mégis víz áztatta. Most már nem áztatja. Az ablakzsalukat zöldre festettük, hogy olyan balatoni legyen. Kívülről már egész jól néz ki. A cserépkályhát jól bedurrantottuk, lett is meleg, jó is volt kicsit kifűteni a vályogfalakat. Amúgy nyugalom, béke a hely, mindig feltöltődni megyünk. Talán minden megnyugszik végre. 

Házigyurma

Nincs új a nap alatt; az elmúlt pár évben sok helyen olvastam már ezt a receptet, sőt többféle receptet is, de valahogy sosem jutottam el oda, hogy megcsináljam. Mentségemre legyen szólva, eleddig a gyerek sem volt még akkora, hogy gyurmára vetemedtem volna otthon. De az oviban úgy megszerette a gyurmázást, és végül addig biztattak ismerős anyukák, hogy igenis sokáig eláll, nem szárad ki és nem lesz semmi baja, ráadásul kész öröm kitalálni mivel lehet még jobb színeket létrehozni, hogy én is megpróbáltam. A keverés kicsit nehéz (szeritem csak nekem), de az eredmény fantasztikus. Nem hiába vitte be sok anyatársam az oviba is, ahol már nem is használnak azóta mást. Olcsó, jó, kiadós, mi kell még több? ;) Nem hiányozhat az én repertoáromból sem.

A végeredmény nem ragad, szuperjól gyúrható, szétkenhető, aztán újragyúrható. Simán használható a méregdrága gyurmák kinyomóformáiba, jobb is mint azok. Ha elől marad, vagy szétmorzsálják, szépen csontkeménnyé szárad és könnyen összeporszívózható még a szőnyegből is. Főnyeremény. 

És hogy a recept se maradjon ki, hogy csak terjedjen, mint a futótűz, íme:

• 3 dl víz
• 25 dkg liszt
• 2 evőkanál olaj
• 3 evőkanál só
• 0,5 evőkanál borkősav (tartósításra), vagy citromsav
• ételszínezék vagy egyéb színezék

A hozzávalókat összekeverjük egy lábosban, a színezékek kivételével. Alacsony lángon, sűrű keverések között főzzük, míg csak le nem válik az edény oldaláról. Ha kész, még kicsit ragacsos, mint egy rossz puding, de ahogy hűl, varázsütésre összeáll. A színeket akkor tegyük már hozzá, amikor már kihűlt, bőven mehet bele, de gyúrás közben úgyis látszani fog az árnyalat. Hűvös helyen, jól záródó dobozban sokáig eláll. 

Mi nem tartjuk hűtőben, simán a nappaliban van, ételtárolós ill. régi plédóh gyurmás dobozkákban. A citromsárgát én kurkumával csináltam, szerintem egyszerűen gyönyörű szín lesz belőle. A narancs pirospaprikával színeződött, a kék és a zöld folyékony ételfestékkel. Ezek sajnos fognak, úgyhogy minél természetesebb és főleg por-festéket találunk, annál jobb. Állítólag az ujjfestékek is jól beválnak. A rózsaszín kimosható nyomdafestékkel készült, ami már félig kiszáradt, így jól hasznosult. Pirosat nehéz összehozni, de a rózsaszín is szép lett. Barnát sötét (nem cukrozott!) kakaóporral, sötétebb zöldet például algaporral lehet színezni. Lehet hagyni egy gombóc fehéret is.  Jó szórakozást!