2010. december 26., vasárnap

Karácsonyi vacsora céklasalátával

A karácsonyi menü ugyanúgy szent nálunk a családban, mint a sütemények, vagy a fa feldíszítésének menete. Gyerekekként mi voltunk azok, akik ragaszkodtak foggal-körömmel a "hagyományokhoz", de mostanában mi is vagyunk azok, akik már inkább változtatnánk rajtuk. Így van ez a karácsony esti rántott harcsával is. Évek óta ez a menü, bár igaz, néha volt halászlé is. Amúgy mindenki szereti, de azért egy kis változatosság nem árt...

Szóval idén a kettes számú ünnepi menü volt, kicsit felturbózva: sült libacomb párolt káposztával. Ami mellé vajas-rozmaringos krumpli és a nagy újítás: orosz vinaigrette céklasaláta volt. Nem vagyok nagy bulvár-tévé néző, ha megy is a képernyő, akkor valamilyen ismeretterjesztő csatorna fut rajta, meg természetesen a TvPaprika. Ebbe már szegény párom is beletörődött, bár volt kapcsolatunk kezdetén egy bátortalan fél éve, amikor nekem kellett Űrszekereket, Voyager, Csillagkapu és egyéb opuszokat nézni a sci-fi kategóriából. Azóta maradt a főzés, szerencsére Gordon Ramsay-t őt is szereti, meg a hasát is, így megbocsát nekem. :-) 

De elkanyarodtam a témától, a recept a Vacsoracsatának köszönhető, amit véletlenül megnéztem. Amúgy ismétlés volt, de nekem teljes újdonság. Sosem találtam még egy receptet sem, ami annyira megfogott volna, hogy rákeressek a neten egy tévécsatorna honlapján, de ennél megtettem. Mivel nagyobb családom cékla-imádó, és bár én nem annyira, ez a recept tökéletesen beleillett a szájunk világába. Ráadásul nagyon egészséges télen: a céklában sok a vas, a savanyú káposztában pedig a C-vitamin. Amúgy meg kit érdekel ha finom? De ne ijedjünk meg, minden nagyon piros lesz benne! És a cékla bizony mást is megfog (pl. fehér ünnepi terítő, kezünk, nyelvünk, stb.)



Hozzávalók: 4 db közepes cékla, 6 db közepes krumpli, 25 dkg savanyú káposzta, 5 db közepes csemege ecetes uborka, 1 db sárgarépa, 1 fej hagyma, fél citrom leve, só, bors, olíva olaj. 

Elkészítés: Főzzük meg a krumplit és a céklát héjastúl, hámozzuk, vágjuk őket centis kockákra az uborkával együtt. Tegyük őket egy nagy tálba, adjuk hozzá a felkarikázott (darabolt) hagymát, és reszeljük bele a répát. Készítsük el a pácot a citromléből, olajból, sóból, borsból. Öntsük az egészre, adjuk hozzá a felaprózott savanyú káposztát. Keverjük jól össze. Több nap után is nagyon finom, összeérik. Kész!

2010. december 24., péntek

Boldog Karácsonyt!



Boldog Szentestét Mindenkinek!

A kép kicsit homályos, és úgy tűnik alig van dísz a fán, de nagyon csinos kis fenyőfa! :-) Még a picur sem bontotta le, bár csupa olyan díszt tettem fel, ami többnyire törésálló. Remélem jövőre lesz még időm pamutból varrogatni kis kitömött díszeket, azokat nagyon szeretem. Idén erre sajnos nem volt idő.

2010. december 23., csütörtök

Olvadó csoki csókok

Ezennel közzéteszem egyik kedvenc karácsonyi receptemet. Amúgy nem nagy ámítás amiket sütünk a családban, szinte minden évben ugyanazok a közkedvelt sütemények vannak. Ezen csak akkor változtatunk, ha mi a húgommal már nagyon unjuk mindig ugyanazt sütni-enni.

Így történt ennek a receptnek az esetében is, amit én vezettem be a családba. Természetesen gasztro-tévé kalandozásaim során találkoztam vele, és naivan nem írtam le azonnal. Aztán karácsonykor elkezdett motoszkálni bennem valami, így leültem a net elé, és cirka 2 órán keresztül képes voltam utánakeresni (ez azért nagy szó, mert ilyenhez ált. nincs türelmem), sőt, mindenféle angol honlapokon. Így találtam rá egy eldugott honlapon, ahová egy fórumbejegyzés után kerültem.

A csoki csókok elnevezés pediglen Rachel Allentől származik, és a Rachel Allen kedvencei (Favourit food for friends) vagy a Bake! könyvben szerepel (már elfelejtettem melyikben). A család nagyon imádta, nekem kicsit túúúlságosan csokis-kakaós volt, de én nem vagyok annyira csokifüggő. Tavaly 2 adag készült, most a sok nyafogás hatására 3 adaggal készítettem + 1 adag fehéret (ez kakaó nélkül, vaníliásan, csak nekem készült). Gyorsan fogy, de a sok másik süti mellett nincs értelme többet készíteni, ráadásul rengeteg benne a vaj, szóval aki fogyókúrázik, ne ezzel kezdje. Nekem azért jött be, mert könnyen és gyorsan elkészíthető, nem kenek össze még 5 db edényt, és már kész is. Az a süti, aminek este 11-kor is bátran neki lehet állni.


Hozzávalók: 125g puha vaj, 50g porcukor, 50g kukoricaliszt, 25g kakaópor, 100g sima liszt.
Elkészítés: Habosítsuk fel a vajat kézi mixerrel. Minden további alkotórészt adjunk hozzá. Én a saját sorrendem szerint így készítem: először a cukor, aztán a kukoricaliszt, az 5 ek kakaópor, aztán a sima liszt. Keverjük össze, míg egy puha gyurmára nem hasonlít (finom kakaós gyurma, nyamm). Ezt szerintem sima fakanállal a legegyszerűbb elkövetni. Gyúrjunk golyókat, amiket kicsit lelapítunk a sütőformán, pl. villával (én karácsonyi kiszúróforma tetejével követtem el). Szorosan rakható a sütőlapon, mert nem dagad meg (nincs benne semmiféle sütőpor). Kb. 20-22 db kekszecske lesz belőle. 170 fokon 10-12 perc alatt sül meg (vagy kicsit több). 5 percig pihenjenek a sütőlapon, majd rácson hagyjuk kihűlni. Krémmel, mogyorókrémmel összeragaszthatóak (én ezt kihagytam).


Post: amúgy utólag megtaláltam a kedvenc könyvemben (Fűszer-enciklopédia) a sima, kakaó nélküli vaníliás változatát, amit sütés után fahéjas porcukorral megszórnak, és ahol azt írják, hogy ez egy tradícionális mexikói esküvői sütemény. Nincs új a nap alatt.

2010. december 15., szerda

Cukorkaszínű bogyós sapi

Lezajlott a nagy költözés, és végül minden rendben ment. Egy kisebb teherautóba befért minden, és nem is került sokba. A bútorok még fennmaradtak a lakásban, azokat akkor költöztetjük, ha már eladtuk a lakást. A nem lényeges holminkat lepakoltuk a nagyszülőknél, a többit pedig magunkkal hoztuk.

Egy új lakásba költözés amúgy engem mindig feldob. Igaz hogy sok a kosz meg a pakolás, meg a papírdobozok hetekig a szoba közepén, de ha már az új helyen vagyok, jönnek az ötletek, mindig új lehetőség van berendezni a teret, díszíteni, csinosítani, mindennek megtalálni a megfelelő helyét. Ez most viszonylag gyorsan lezajlott, mivel nagyon felszerelt, csinos lakást sikerült találni, így nem volt nehéz otthonosan berendezkedni. Mindez zajlott szépen sorban, még úgy is, hogy sajnos egyedül leszünk picurral egészen karácsonyig. Apa még a régi városban dolgozik év végéig, bár annyit elárulhatok, hogy nagyon-nagyon szerencsések voltunk, hogy az ősz folyamán több meghallgatás után végül szinte azonnal talált munkát. Januárban már itt kezd, és újra együtt lehetünk. Ez most elég megterhelő mindenkinek, főleg hogy a hétvégék is programokkal teliek, nem leszünk sokat magunkban, de ez még mindig jobb, mintha előreláthatólag évekig kellene máshol (pl. messze, külföldön) dolgoznia.

Az egyetlen dolog, amibe belekezdtem, az Nyuszika új sapkája volt. Jött a hideg, és a másikat leginkább csak ősszel lehetett használni. Ráadásul jól kitágult, és folyton a szemébe csúszott. A vicces az volt, hogy ezt az új sapkát nagyon sok időbe telt összehozni, mert sehogy sem akart sikerülni. Ráadásul kreatív-blog elvonási tüneteim voltak, nem tudtam utánanézni semminek, mert hetekig nem volt internet, se tévé.

A passzét csőkötéssel kezdtem, hogy vastagabb és melegebb legyen a fülénél, na meg hogy ne táguljon ki. Ez azonban sokkal több szemet igényelt, mint gondoltam, így 3x kezdtem el csak a kezdőszemeket felszedni. Utána már jobban ment, bár a bogyókkal megküzdöttem az elején. Annyi előnye viszont volt, hogy innentől kezdve nem lesz gondom az egy szembe több szemet bővítéssel. A fogyasztások nem lettek túl szépek, sőt a sapi tetejét is sokkal csúcsosabbra-manósabbra terveztem, de a bojtok és pomponok ezt ellensúlyozzák. Megtanultam 2 tűvel madzagot is kötni a végére, hogy meg lehessen áll alatt kötni, bár ezt az én lánykám sosem engedi. Hát ilyen lett. Nekem nagyon tetszik, neki is, sőt még a nagymamának is. Nem tiszta gyapjú fonal, kb. felesben van akril és gyapjú.