2013. október 31., csütörtök

Az én gombalevesem

Gombalevest sosem ettem és nem is készítettem egészen addig, amíg egyetemistaként egy elég rövid életű, de annál fantasztikusabb és ízletesebb menüvel rendelkező mediterrán étteremben nem ettem egy olyat, hogy egyszerűen megszólalt a számban. Utána addig próbálkoztam, míg meg nem közelítettem azt. Nem mondom hogy ez egy különleges recept, de ha megkívánom a gombalevest, vagy ezt, vagy egy másik változatát (amit nem turmixolok össze) megfőzöm, és teljesen felmelegít egy esős napon. 
Általában megpirítom a szalonnát is még a lábos aljában, de most nem volt szalonnás hangulatom, így csak pár kockát díszítettem a tetejére. Így készítem: megpirítok egy kockára vágott vöröshagymát, alkalmasint szalonnakockákkal. Amikor már majdnem teljesen megpirultak, hozzájuk adom az apróra vágott gombát, majd miután ezt is pirítottam egy darabig, dobok hozzá két sárgarépát, vagy akár egy fehéret is, szintén kockákra vágva. Pirítom a répákat is, majd 2 evőkanál kukoricaliszttel meghintem az egészet. Átforgatom, picit megpirítom a lisztet is, hogy mindenhol befedje őket. Pirospaprika, átkever, felönt vízzel. Babérlevél, pici kömény, kakukkfű, só, bors a fűszerei. Most majorannát is tettem hozzá és egy csokor aprított friss petrezselymet is. Még nőtt a kertben. Mehet bele 1-2 darab kockára vágott krumpli is, sűrítésnek. Ha nincs, az sem baj. Mikor megfő az egész, elő a botmixer, leturmixolom. Nem turmixolom simára, inkább enyhén grízesre. Tetejére pirított kenyérkockák is mehetnek, én most száraz serpenyőben tökmagot pirítottam, utána egy kevés szalonnát. Pirított kenyérrel nekem elég teljes fogásnak, nem is kívánok utána mást enni. 

2013. október 30., szerda

Tortaszezon

Nincs évszak ünneplés nélkül, legjobb ha a családtagok szülinapjai minél kedvezőbben oszlanak meg az évben. Különben lesz időszak, amikor egymást érik az ünneplések, és cukorba fulladunk, és van amikor pedig már annyira jól esne egy kis torta, hogy csak úgy nekiállunk sütni valamit.
Idén az a különleges helyzet állt elő, hogy mindenféle segítség nélkül kellett elkészítenem két tortát is. Utólag rém büszke voltam magamra, közben sűrűn imádkoztam a végeredmény ehetőségében. Egyik egy habos-babos tejszínes csokitorta, másik a legkisebbnek készült túró rudi torta lett. Mivel nem lett volna értelme két egyforma csokis piskótát sütni, ezért utóbbinak ezt a jól bevált receptet választottam. A morzsolt zabpelyhes keksz finoman édes volt, rajta a túró isteni, finoman vaníliás, citromos. A közepéről kihagytam a csokiréteget, mert nem volt időm külön hűteni, így sem pihent eleget. Helyette középre is túró rudik kerültek, no nem azért mintha nem lett volna elég túró a tortában, hanem csak úgy a meglepetés kedvéért. Kisebbikem ugyanis masszív túrórudi függő. Elégedett volt az eredménnyel, még másnap is két pofára falta. Bár szép nem lett, tényleg finom volt, és a lényeg, hogy az ünnepelt elégedett volt vele. A tortasütési analfabétizmusom újabb kihívásai pedig megint elhalasztva pár hónappal. Persze a nagy a saját szülinapjára már mindenféle esküvői tortacsodában gondolkodik, emeletekben, lepkékben és királylányokban, amiket nem tudom hogyan fogok tudni megvalósítani. De csak apró lépésekkel, ez alkalom újabb önbizalom kockát rakott hozzá a sütési képességemhez. Végül is ha kencét tudok keverni, ehető krémet is muszáj lesz! ;) És majd nem lesz csomós a krém a csokitortában sem. 


2013. október 29., kedd

Körömvirág utószezon

Ez ám az igazi utószüret, egész nyáron hiába vártuk hogy virágozzanak kis sárga barátaink, alig volt "termés". Nos őszre végre szép mély narancssárgára színezték magukat, így a hatóanyag is sokkal több bennük. Az üvegekben már a szépen felfőzött macerátumok sárgállanak, amiket szépen megfelelő krémbe foglalunk majd a hosszú tél alatt. :-) 

2013. október 21., hétfő

Dunaparton napsütésben

Egyik utolsó igazi szép őszi nap. Ki mondja hogy van ennél gyönyörűbb hely? Ezen a délutánon nem volt. A régi kamaszkori Sziget fesztiválokat juttatta eszembe, amikor még nem népesült be sátrazó külföldiekkel az északi köves part, a vasúti híd alatt, hanem csak ott ültünk a napfényben a köveken, lábunk a homokban, távolról morajlottak a koncertek és annyira de annyira békés volt az egész. Kis sziget a nagyvárosban. 
Kár hogy pont ezt a területet, itt a Római parton, akarják átépíteni, és felhúzni ide egy mobilgátat, kivágva fákat, kiegyenesítve a partot, megvédeni pár amúgy is a gáton kívül szabálytalanul épült régi szállót. Vajon rendezett lesz és steril, vagy megmarad-e ez a sok gyönyörűség? 
Sajnos a mobilon nem jött át az a ragyogó napsütés, azok a puha árnyékok, a balzsamos levegő. :-)







 

2013. szeptember 29., vasárnap

Birsalma szüret

Idén ősszel a birsalma lekvár az aktuális befőző szezonynyitó. A paradicsomjainkat először a szárazság, aztán a poloskák, végül ez a szűnni nem akaró szeptemberi eső tette tönkre. Ahogy fotóztam is őket, ennyi csodás gyönyörű tenyérnyi paradicsomot még nem is láttam a bokrokon, mégis beérni nem nagyon tudnak. Birsből viszont idén vagy bőven. Egy kicsi fáról is sokat szüreteltünk, de az eddig érni nem hajlandó, csedvás, alig gyümölcsöt hozó másik nagy fa viszont ontja az almákat. 4 nagy festékes vödröt szedtünk tele, ebből első nekifutásra egy vödröt bírtunk ketten feldolgozni anyuval. Egyedül neki sem álltam volna, féltem a kemény, nehezen pucolható héjától. Végül is nem a héj lehámozása volt nehéz, hanem a sok beköltözött kukac kiebrudalása aprítás előtt.
A természet okosabb nálunk, amiből sokat ád, azt kell jól eltenni arra a télre. Ezt a gondolatot még Gyuri bácsi is osztja, sűrűn emlegették a gyógynövénytúrán, hogy ő bizony meg tudja mondani, abban az évben milyen megbetegedésekből lesz nagyon sok. Mert ahogy kimegy a természetbe, és körbenéz, mindig van egy-egy gyógynövény, amiből sok nő. Akkor arra lesz szükség. Úgyhogy látva idén a bőséges birstermést (és hogy alma pedig alig lett, az is csillagászati áron), nekiveselkedtünk átrágni magunkat az almahegyeken. Ennél finomabb lekvár ugyanis kevés van. De befőttnek is kiváló, sima almával keverve pedig isteni belőle a kompót.

Megmostuk őket, szösztelenítettük egy kefével, felnégyeltük, magoztuk, rágástalanítottuk, vékonyra szeleteltük. Ment bele a fazékba. Egy vödörből egy 10 literes lábosnyi főlő gyümölcs lett. Öntöttünk hozzá feketeszőlő mustot, mert úgy ám az igazán finom. Szép színe is lesz tőle. Aztán már csak puhára kell főzni, és besűríteni. Mehet az üvegekbe, dunsztba. Persze kap még fűszert is, pici fahéjat, szegfűszeget, cukrot, citromlevet. Ízlés szerint. Isteni finom lett, elfogulatlanul mondhatom. Kicsit olyan íze van, mint annak a csatninak, amit tavasszal vettem a Fűszerfesztiválon. Csak ezt most önmagában érte el a birs, mindenféle gyömbér, répa, füge és egyebek nélkül. Friss fanyar, édes-savanyú, fűszeres pikáns íze lett, de ha soknak találjuk a szegfűszeg keleti ízét, akkor egyszerűen kihagyhatjuk belőle. Úgy is egy finom édes, savanykás nagyszerű lekvárt kapunk. Nyami :-)
Ezzel a lekvárral a legfinomabb a 32-es kifli is. ;) A receptjét hamarosan közreadom, annyian szerették akik kóstolták nálunk. Pedig nem titkos, egy sima élesztős omlóstésztáról van szó. A 32 pedig az a 4 buci, amibe szétbontjuk és kelesztjük, aztán kinyújtva őket 8 fele vágjuk a kiflicskékhez. A birsalma lekvárt, mintha csak ehhez a süteményhez találták volna ki! Persze a most szedett dióval töltött diós, sőt a mákos kifli sem kutya. Jó étvágyat! 

2013. szeptember 28., szombat

Nemzetközi Hordozóhét 2013. október 7-13.

Elkötelezett híve vagyok a hordozásnak, így immáron hordozó tanácsadóként fokozott figyelemmel viseltetek minden ezzel összefüggő rendezvény iránt. Idén is, mint minden évben, több nagyvárosunk csatlakozik különféle programokkal a nemzetközi héthez, népszerűsítendő a hordozást. 

Összekötve a hasznost a hasznossal, idén a Győri Batyuklán Klub rendezvényén tartott tombolára fel is ajánlottam pár általam készített házikozmetikumot. Ez minden tekintetben pozitív esemény, mert olyan ajándékokat tudnak kisorsolni, amit természetesnek és ezáltal jónak tartanak, nekem pedig emiatt az első lámpalázas szereplés miatt külön figyelmet kellett fordítanom az általam készített termékekre. Bár a design még csak ideiglenes, viszont az ezzel kapcsolatos munka egy csomó új ötletet hozott. Remélem azoknak, akik kipróbálják a kencéket, pozitív tapasztalatai lesznek, és a későbbiekben bátrabban választanak natúr kozmetikumokat a családjuknak!
 

2013. szeptember 24., kedd

Az első macerátumom

Ha nem olyan gyorsan, mint gondoltam, de végül sikerült olajba áztatni azokat a százszorszép fejeket, amiket még április derekán szedtem. Akkor még úgy gondoltuk, hogy először meg kell őket szárítani, utána mehetnek az olajba, mivel ha túl sok vizet tartalmaz a növény, akkor az olaj egyszerűen megbuggyan. Kár értük. Persze az is tény, hogy minél frissebb az a növény, annál több hatóanyagot tartalmaz a kivonata. Végülis a középutat fogom választani: szedés után 1-2 napig vagy egy hétig hadd száradjon, amíg a legtöbb víz elpárolog belőle, utána pedig rögtön mehet az olajba. Többszöri szedés során elég sok pipitér összegyűlt, egyszerre áztattam be őket két üvegbe. Egy hónapig áztak, először a napon, aztán félve hogy gond lesz, a sima konyhapulton, fény mellett. 
A leszűrés már nem is olyan egyszerű, hiszen a növények elég sok olajat magukba szívnak, de vétek lenne elvesztegetni pont azt, ami bennük van. Ezért aztán jól ki kell nyomkodni őket. Ennek bizonyára megvan a trükkje, de elsőre én ezt nem találtam meg. Jobb híján alkohollal fertőtlenített ujjacskáim nyomásával próbáltam kipréselni őket egy sűrű szűrőn keresztül. Állítólag kávéfilterrel is lehet próbálkozni, viszont én nem vagyok meggyőződve az ilyen módon előállított papír tisztaságával kapcsolatban, milyen fehérítő- és vegyi anyagokat használtak a készítés során. Jobb az óvatosság. Kimosható ruha anyagú teaszűrővel fogok még próbálkozni, hátha a csavaró mozdulatok hatásosabbak, mert ez így eléggé ujjpróbáló dolog.

Két üvegcse százszorszép macerátumom lett, egyik 150ml, a másik 100ml. Más-más olajat használtam, főleg olyanokat próbáltam, amik nem romlanak meg hamar, és tudva milyen krémekbe szeretném őket felhasználni, azokban milyen olajakat szeretnék majd belefoglalni. Nem volt egyszerű a választás. Viszont most izgatottan állok majd neki a receptgyártásnak. :-) A másik üvegcsében a vadárvácska ázott kb. 50%-os alkoholos oldatban. Ezt két hét után szűrtem le, addigra szépen megszínezte az alkoholt. Ezt a kivonatot nem lehet beszerezni, viszont elég sok bolti krémben benne van, és állítólag nagyon kiváló a száraz, érzékeny, ekcémás bőr ápolásában. Azóta vágyok rá, amióta a Kerti patika sorozatban ebből készült kence :-) Két üvegcse lett belőle, ez sokáig eláll és csak kevés kell belőle. Nagyon kíváncsi leszek a hatására, remélem érdemes volt csipkedni egész nyáron a picurka háromszínű ibolyavirágokat ;)


2013. szeptember 8., vasárnap

Komló és az elmaradt szürete

 Azt már eddig is tudtam, hogy szerencsés helyre költöztünk, de arra nem gondoltam hogy úgy körbe vagyunk véve növénykékkel, hogy ami éppen érdekel, azzal simán összetalálkozom a kertben. Ez pedig most éppen a komló. Már tavaly is szedtünk a kert végében lévő, kerítésen kívül eső, fára felfutó növényről pici tobozokat, amiket aztán megszárítottam és eltettem. Idén csak ki kellett sétálnom az ajtó elé, és ott volt a növény. Merthogy ez egy kúszó fajta, ami leginkább az elhanyagolt területeket kedveli, ahol mindenre felfut. Idén a közterületeseknek annyi dolga volt, hogy összesen az egész nyáron csak kétszer vágták le a füvet, májusban, és most szeptemberben. Úgyhogy most nem csak a bodza terjengett a kapun kívül a kis patak mentén, hanem a komló is. Sajnos bozdabogyót idén sem tudtam szedni, mert olyan rossz idő volt, pedig nagyon vágytam volna egy üvegnyi lekvárra belőle. Gondoltam majd szedek komlót, azzal pótolom a hiányt. Hát sajnos ez a komló most balul járt, mert a nyamvadt poloskák, akik megtámadták és megzabálták a paradicsomomat második éve, idén rákaptak a komlóra is. Sőt a mángoldomat is felzabálták. Sajnos bújtam a netet, de erős vegyszereken kívül nincs rájuk megoldás :(
Jól láthatóak a rágott levelek
Íme a komlógyűjtésünk, amit idén elmosott az eső: akkora vihar volt, hogy a száradni kint hagyott rekeszt elvitte a szél a teraszról és teljesen elázott. Ezen a télen nem a komlóvirágtól alszunk majd jót, az biztos. 


Hordozóskendő készlet

Úgy alakult, hogy több kendőmet elcserélem, eladom, így utoljára készítettem róluk egy csoportképet. Jó lesz majd nézegetni egyszer. :-) A kicsi már nem kicsi, hanem nagy 15 kilós, így a hordozásához már leginkább egy erősebb kendő kényelmes, illetve ha csak ki-be ugrálunk a kocsiba, vagy apa hordoz, akkor csatost használunk. A vékonyabb kendőket nem tartom meg, illetve színenként és használat szempontjából úgy próbálom összeválogatni őket, hogy a tanácsadáshoz is megfelelő legyen a hossz és a minta is. 
Ezeket a kendőket mind szeretem, sokat használtam őket, bár az igazat megvallva már ennyi kendő is picit sok. Úgy okoskodtam, hogy legyen egy zöld kendőm, egy csíkos, egy hosszú, egy mintás. Ezek közül nem feltétlenül kell hogy mindegyik kívánalomnak egy kendő feleljen meg egyedül, így például a zöld Natibaby Amazonia kielégítette a hosszú, a csíkos és a zöld kendő igényemet is :D Sajnos pont tőle váltam most meg.
És igen, feltűnően zöld és lila mániás lettem, így szerettem volna frissíteni a színeken is. Nagyon vágyom egy Vatanai türkizre, csak hogy egy kis kékes árnyalat is beköltözzön, illetve ezért vettem a Tulipánt is, hogy a vörös se hiányozzon. Annyira nem tetszett, annyira nem akartam megvenni, végül pedig imádom hordani :-) Néha olyat is ki kell próbálni, amit elsőre nem választanánk. ;-)
Felülről lefelé a kendők: Natibaby Provence karikás (saját levarrás félig hajtott, félig ráncolva), Didymos Indio rubin-apricot karikás (hajtogatott levarrás), Natibaby Amazonia 6-os, Didymos Gingko 6-os, Girasol Tulip 4-es, Natibaby Fabula Hungarica - "lila népmesés" 5-ös, Didymos Nino Auguri Gemelli 4-es

2013. augusztus 28., szerda

Házunk táján szájat tátván

E borzasztó rím után, amit a címben műveltem, inkább leírom hogy ez a nyár milyen igazán jól is sikerült a kisházban. Annyira elfáradtunk tavaly és annyira sok más munka szakadt a nyakunkba, nem beszélve a nemlétező pénzügyi keretről, amiből nem tudtuk folytatni a szükséges felújításokat, hogy egyszerűen szinte semmit nem csináltunk ott. Azazhogy dehogynem: vetettünk, ültettünk, gazoltunk, pihentünk. Fürödtünk a Balatonban. Leugrottunk kisimulni, egy kis homokot túrni. Rendezgettük a kelengyének valót, takarókat, párnákat, ágyneműt sorakoztattunk a leendő vendégeknek. És a valósaknak is. Például egy fantasztikus 6 családos 8 gyerekes összejövetelt tartottunk, mindezt két nap esőben. Mégis jó volt minden. 

Tartozom képekkel is, mert még nem is mutattam meg, végül mit hoztunk össze. A szobákkal még nem voltam maradéktalanul elégedett, de végül nagy unszolásra pár hete átrendeztük a hálót is. Így sokkal kellemesebb belépni. A nappalival nem volt gond, szép napsárga színben pompáznak a falak, jól megy a piros-fekete színű szőttesekhez. A régi barna kopott ülőgarnitúra pont illik a sárga falhoz, kopottsága a színek összhangja miatt ódonnak és antiknak hat, ahogy szerettem volna. Bár nem volt időm megvarrni a sárga párnákat hozzá, de ami késik nem múlik. Egy-két slingolt fehér csipkepárna azért bekerült. 

A hálóban a falak rózsaszínek lettek, ami elsőre elég vadítónak tűnik. Viszont nem lenne az, ha a szükséges pár kiegészítő színét hozzáigazítanánk. Nem akarok provance-i hangulatot hozni egy balatoni vályogházba, de ami nem csak franciás, hanem magyaros vízparti stílus, azt viszont igen. Egy rózsás huzatú párna, antikolt fehérre festett ódon fabútorok, szőttes szőnyeg, színben harmonizáló acélkékes-rózsás-zöldes, picit hideg színű függönnyel teljes lenne a kép. Egyenlőre a függöny van meg, ami tökéletesen illik színben a mélyrózsaszín falhoz, és a fémes-kékes csillárhoz. Igen, az én csilláromhoz, amit annak idején már mutattam, amit a lomtalanításkor szedtem össze, vagy inkább ugrott rám. Fantasztikusan néz ki ebben a szobában. Sajnos fotót nem készítettem róla, és sajnos nem is érvényesülne túlzottan, mert eléggé árnyékolt a szoba, nem lehet jól fotózni. A fehérre festett bútorokat nem adtam még fel, nemrég szereztem egy régi alacsony könyvesszekrényt, amivel szeretném kipróbálni a bútorfestés-felújítás művészetét is. Ha a felújítós műsorokban megy nekik, akkor nekem is muszáj lesz. Ha ezzel a próbadarabbal sikerem lesz, akkor a házban maradt, nem túl szép régi fényes felületű szekrényekkel is el fogok bánni. Kapnak szép keretet az ajtóra, le lesz csiszolva és pácolva, aztán fehérre festve. Utána már meg merem majd mutatni a szobát ;)
Ez itt a konyha. Ugye mennyire másképp néz most ki? Letisztult, egyszerű, tágas. A konyhabútort szintén "kukáztuk", leselejtezték egy építkezésen. Ingyen kaptuk, össze kellett legózni hogy egyáltalán be lehessen pakolni. De a színe pont stimmel, és fából van a pult, amit én nagyon-nagyon szerettem volna, és lőn! Kicsit hibás, kicsit toldott-foltozott, de ez pont jó is. És egy kép a fürdőről, egy furcsa szögből fotózva, de a csempét már úgyis mutattam. A mosdó is egy használt aukcióról került hozzánk, valószínűleg "leesett a kamionról", olcsó volt. A hibás részei senkit nem zavarnak. Nem újítottunk volna ám fel mindent, ha nem lett volna muszáj, ezért kellett megoldani minimálkeretből, de azért használhatóra. De ugye egész jó lett? 

2013. augusztus 23., péntek

Újabb "szüret" - az aranyvesszőfű

Ha valaki jól körbenézett idén, akkor észrevehette hogy úton-útfélen mennyi magas sárga virágú "gaz" nő. Nos ő az aranyvesszőfű. Ha Gyuri bácsi intelmeit követjük, akkor most erre a gyógyfűre van igazán szükségünk, azért nő most belőle ennyi. Az aranyvesszőfű kiváló vizelethajtó, vesetisztító, méregtelenítő hatással rendelkezik, vesehomok, hólyaghurut esetén is használható, sok boltban kapható tisztító teában is megtalálhatjuk, például a csalán mellett. 
A kép a gyorgytea.hu oldalon található meg
Nem kellett messze mennünk, elég volt a kisház melletti határba kisétálni, és ölestül téphettük.Volna, mert bizony vastag kemény szárához  metszőolló is kell. Nagyra nő, kb. egy méteresre is akár. Íme gyors gyűjtésünk eredménye, amit aztán felakasztva szárítottunk és aprítottunk. Megy az üvegbe, aztán majd a téli illetve tavaszi teakeverékekbe. Enyhe immunerősítő, néha egy-egy csésze tea kifejezetten megelőző hatású.



2013. augusztus 16., péntek

Az a bizonyos lábkrém

Nagy nehezen eljutottunk oda is, hogy készítsünk magunknak olyan kencét, ami a napi nyavalyáinkra is gyógyírt adhat. Beszereztük a hozzávalókat, aztán csak ültünk rajtuk és nem csináltunk semmit. Mire vége lett a nyárnak, és lement a szúnyog- meg a naptej szezon, már úgy gondoltuk ideje mással is foglalkozni, mint csípésekkel és nappírral. 
Ez a krémecske az aromaterápiára épül, illetve olyan növényekre, melyek segítik felfrissíteni a fáradt lábakat egy nehéz nap után. Összehúzzák az ereket, ezáltal finoman javítják a keringést és erősítik a kötőszövetet. Hatóanyagnak a vörös-szőlő kivonatát használtuk, ez is sok helyen kapható krém-alapanyag. A kencét csak azért fotóztam, mert olyan szép karamell színe lett a hozzáadott hozzávalóktól, hogy kedvem lett volna megkóstolni. Miután csöppentettünk hozzá kék kamilla kivonatot gyulladás-csökkentés végett, picit halványult ez a kapucsínó árnyalat (a kamilla illó elég kék színű). Finom illatú, frissítő lábszár krémet kaptunk. Nekem üdítő érzetű volt, miután kipróbáltam, nyilván a látványos hatásért nem elég párszor bekenni magunkat. De a nyári lábdagadásaimat elég jól enyhítette. 

2013. augusztus 15., csütörtök

Szúnyogriasztó spricni

Még a nyár elején készítettem egy igen jó receptet a szúnyogriasztásra. Csípésre már volt bevált kencénk, de  amennyi szúnyog volt, egy idő után rájöttünk hogy azt sem szeretnénk, ha összecsípnének minket. A bolti riasztókat eszembe sem jutna magamra kenni, egyszerűen irtózom tőlük. Ezért sem használtam soha semmi ilyesmit, persze így eléggé megnehezítettem magamnak az erdei kirándulásokat. Főleg a kullancsoktól féltem. 

A recept arra a tényre épül, hogy a spray flakonból egy folyékony valamit kellene a bőrre fújni, ami aztán szépen elkenhető és az illóolajok pedig védenek a szállingózó vagy csapatokban támadó dögök ellen. Amit összeolvastam a neten megoldásokat, két részre szakadtak: vagy alkoholos tartalmúak voltak, mert abban feloldódik az illóolaj, és az alkoholt a vízhez adva keverték el benne, ezt azonban nem javasolták bőrre fújni, mert az alkohol piszkosul szárít. Vagy egyszerű olajkeverékbe cseppentették az illókat, de valljuk be őszintén, én nem olajoznám össze magam egyáltalán, főleg nem nyáron, 35 fokban, miközben a poros úton kirándulok, ami szépen mind ráragad az olajos bőrömre. Egyik megoldás sem tetszett, főleg az nem, hogy a vizes részeket szinte semmivel sem tartósították, nos az mindenképpen megbuggyan, főleg a nyári melegben. Próbáltam kapható bolti riasztókat is megnézni összetétel szerint, de legtöbben ugye kémiai riasztókat tartalmaztak. Amit pont próbálunk kikerülni. 

Végül egy alacsony olaj tartalmú, magas víz tartalmú folyékony állag mellett döntöttem, amiben ugye feloldódik az illóolaj, mert olajos fázissal is rendelkezik, de mégis könnyen porlasztható flakonból és könnyen el is kenhető, ráadásul jól beszívódik, csak az illóolaj filmet hagyva maga után. Örültem, először jól sikerült. Másodszor is még vállalhatóra sikerült. A harmadik készítés során már nem volt hajlandó a választott emulgátor emulgeálni rendesen. Szétváltak a fázisok. Amiknek egyébként nem kellett volna szétválniuk. Kértem szakmai segítséget, állítólag mindent jól csináltam, mégis szétváltak. Mondjuk ez a használat során sok gondot nem okozott, egyszerűen fel kellett rázni fújás előtt és kész. De engem bosszantott, hogy két fázisban úszkáltak az alapanyagok a flakonban. Szerintem nem túl gusztusos. 
Utoljára más emulgátorral próbálkoztam. Nem lett folyékony átlátszó az elegy, hanem inkább egy folyékony tejszerű testápolónak tűnt. De mindegy is hogy fehér vagy áttetsző, ha nem válik szét és kifújható a palackból Örültem. Egészen másnapig. A dög mégis szétvált, íme az eredmény. Jövőre újra próbálkozom, mert ezt nem hagyhatom annyiban ;-)

(Ja egyébként nem mellékesen, a spricni kiválóan debütált, körülbelül 3 óráig távolt tartotta a szúnyogokat, én használat során egyetlen csípést sem szenvedtem el, pedig beültünk a parton a legnagyobb invázió közepébe. Egyszerűen a bőrünkhöz közelítve az utolsó 1 centin elfordultak és elszálltak. Az összetétel miatt pedig egy kellemesen hidratáló, pont napozás utáni bőrnyugtató emulziót sikerült létrehozni, ami önmagában is nagyon finom érzetet hagy a bőrön. Már csak az állag problémát kell megoldanom :-))

2013. augusztus 11., vasárnap

Az első saját kovászos uborkám

Azt hiszem mindenből van az első. És az a bizonyos első fontos lehet. A későbbiekre nézve. Az az igazság hogy imádom a kovászos uborkát. És nagyon is elfogult vagyok vele kapcsolatban. Olyat, mint amit a megboldogult nagyanyám készített, természetesen máshol nem ettem. Elárulta a titkokat is, mégsem jutott valahogyan eszembe ennyi év alatt, hogy magam is hozzányúlhatnék ehhez a témához. Nem is értem miért. Ezt még a panelban is megtehettem volna, kirakom az erkélyre és kész lesz. Féltem? Nem tudom. Inkább megvettem a boltit, ami nem is ízlett annyira. 
Ha egy barátnőmnél nem kóstolok azon melegében az üvegből kivett isteni finom és ropogós uborkát, aki váltig állította hogy milyen egyszerű megcsinálni, akkor talán még most sem próbálom mi. Szóval kipróbáltam. A titok a fűszerezésben rejlik. De szerintem szinte minden módon finom lehet. Főleg minél frissebb, annál jobb. De hol tud egy üvegnyi kovászos uborka megromlani? Ahhoz túl hamar elfogy, főleg a melegben, főleg a parázson sült finomságok mellé, vagy csak úgy egy zsírosdeszkához, vagy egy adag tepsiben sült krumplihoz, bármihez jó. Fogtam egy közepes üveget, ennél nagyobb nem volt itthon. Megmostam és picit levágtam az uborkák végét. Négybe vagy félbe hasítottam őket, mert szerintem a hasítás fontos része a kovászos uborka mítosznak. Én imádom a hasáb-uborkát kovászosan. Aztán fogtam egy liter vizet és tettem bele egy evőkanál sót. Az üveg aljára szórtam egy kis mustármagot, köményt, babérlevelet. Aztán elkezdtem tunkolni állítva egymás mellé az ubikat. Még dugtam melléjük babérlevelet, aztán friss és szárított kaprot is. Amikor megtelt az üveg, felöntöttem a sós lével. Olvastam hogy ha krumplit teszünk bele, akkor roppanós marad, és nem lesz zavaros a víz. Nos a zavarosság is fontos része az érzésnek, így tettem bele egy hasábolt krumplit a biztonság kedvéért, ÉS egy kis darabka megmaradt, megszáradt, általunk őrölt tönkölylisztből sütött házi kenyércsücsköt is. Kitettem a párkányra. Pár napig figyeltem, hogy amint elfogy a lé a tetejéről, újraöntsem. Finoman megforrt. Alig bírtam ki. De aztán 4 nap után úgy gondoltam már elkészült. Én nem szűrtem le, csak kivettem belőle a kenyeret. Isteni finom lett. Mivel Férj nem szereti, így nagyjából én ettem meg az egészet, a nagyobbik lánykám segítségével. Jövőre azt hiszem nagyobb üveget is kerítek, vagy többször készítek. 

2013. július 18., csütörtök

Kézműveskedünk a lányommal

Idén megígértem a nagynak, hogy mivel az oviban szinte semmit nem csináltak egész évben, és nagyon szeret kézműveskedni, és mivel most itthon van, nem csak a játszótérre rohangálunk, hanem együtt gyártunk mindenféle kreatív cuccot itthon. Szerencsére inspiráló műsort is találtunk hozzá a tévében, de leginkább a saját kútfőmre támaszkodtam. A kettesben eltöltött időt úgy tudtunk kivitelezni, hogy vagy elengedtem neki a délutáni alvást, vagy este tovább maradhatott fenn, mint a picur. Máshogy nem tudtunk volna olyan dolgokkal foglalkozni, amit a kicsi ne taccsolt volna azonnal szét. 
Ilyen közös munka volt a süthető gyurmázás is. Volt nekünk egy régi játékunk otthon, egy anno még az NDK-ból kapott boltos játék. Kis pultot kell elképzelni, rajta kismérleg, a kirakatban polcok, hozzá papírból kis dobozkák, különféle termékek képeivel. Mostanság újra kaphatóak ilyesmik. Imádtuk annak idején. Úgy gondoltam már elég idős ahhoz, hogy ezt elővegyem neki. Igen ám, de annak idején mi a hiányzó eladni való élelmiszereket (ami nem előre csomagolt készétel: tej-kenyér-kifli-zöldség-gyümölcs) só-liszt gyurmából gyártottuk, ami az évek során tönkrement. Nosza most már létezik a méregdrága kisüthető gyurma is, úgyis imád a gyerek gyurmázni, hát gyurmázzon. Persze mi lett a vége? Anya csináld te! Szóval anya gyurmázott. És készültek, a mákos patkók, a cukkini, a paradicsomok, a sós kifli, a szilvás csiga és még pár darab csoda. Végül nagyon élveztük mindketten. A gyerek pedig végre eljátszott csendben, kosárba szedve a zöldségeket, megmérve a mérlegen, számolva az aprópénzt. 

2013. július 8., hétfő

Virágszüret nyárderekán

No nem tűntem el, csak kifáradtam a vizsgák után. Igaz, a hordozótanfolyamon nem volt vizsga, viszont nagyon tömény és nagyon jó volt! Fantasztikus tudással gyarapodtam és nem utolsósorban emberileg is gazdagodtam. Az akupresszúra gyakorlati vizsga viszont igazi kihívás volt, két gyerek mellett, hőségriadóban. Mondtam már hogy utálom a júniusi vizsgaidőszakot? Nem tehettem, mert nem blogolok azóta, de utálom. :-) A legszebb időben kell benn rostokolni a szobában, és semmi mást nem lehet csinálni a kötelező napi kikerülhetetlen dolgokon kívül. Vááá. 

A történetek helyett most álljanak itt a képek. Június egy gyönyörű hónap, mert egyszerre csak beindul a "betermelési" időszak. Sorra jönnek a gyümölcsök, zöldségek, és most már a növényekre is fokozottan kell koncentrálnunk. Az elmúlt hetek a gyógynövények virágainak szüreteiről is szóltak, hogy mindent a megfelelő időben szedjünk, amikor a legtöbb a hatóanyag bennük. Ezzel egy évre előre biztosíthatunk magunknak egy kis téli muníciót a megfáradt testrészekre.

Az orbáncfű a szép sárga, 6 ágú csillagszerű, vaníliapettyezett virágaival maga a virágtenger. Fantasztikusan hálás bokor, pont derékmagasságban nő, így hajolgatni sem kell, kényelmesen lecsipkedi az ember a csodavirágait. Még úgy is, hogy minden virág alatt egy következő bimbó bújik meg, amit szükségszerűen így letépünk, rengeteget "terem". Több körben is megszedtük, úgyhogy nagyon sok jóféle orbáncfű olajunk lesz belőle. 

A levendula kicsit később "érik", idén kerültünk a lehető legközelebb a Tihanyi Levendulafesztiválhoz, a Balaton túlpartján gondolkoztunk hogy átrévezzünk-e, de aztán nem tettük. Sajnos azóta rossz hírt is hallottam, lehet tényleg jó lett volna ellátogatni és saját szemmel körbenézni azon a csodálatos mezőn. Nem utolsósorban beszerezni még egy-két üveggel a csoda illóból! Nagy bánatomra a levendula nagyon rosszul fotózható, olyan csoda-lila színe van a szirmoknak, hogy gépen teljesen másképp törik a fény. Volt közeli képem is, de élvezhetetlen. Így csak a szüret végeredményét mutatom. És mindez egy darab jól termett bokorról való. Nem volt kényelmes vagdosni a szárakat, sűrűn gondolkodtam hogy ennek mi a szakszerű metódusa, én egyenként ollóval a lehető leghosszabb szárral vágtam, hogy a bokor utána szépen fessen és tudjon regenerálódni jövőre. Vicces módon idén a saját ablakomba ültetett levendulának esze ágában sem volt kihajtani, pedig ahogy a tavalyit, ezt is a Pécsi Fűszerfesztiválon vettem, pár nagyon finom pitypangszörp és csatni társaságában. Idén amúgy sem volt szerencsém az "ültetvényen", de ez már egy másik post témája, legalább a paradicsomok elkezdtek gömbölyödni, az is valami.
Itt van még az echinacea, vagy magyarul bíbor kasvirág is. Virágnak sem utolsó, nagy kúpos bibéje alakul ki amikor teljességében virágzik, érdekes mályvás-lilás-rózsás színű hosszú szirmokkal. A fehér kasvirág is legalább ilyen gyönyörű, de annak nincs gyógyhatása. Szedni könnyű, de fás-erős szárát csak ollóval lehet elvágni. Tinktúrához a virágzatát kell felhasználni, 70%-os alkoholban áztatva. Sajnos már későn szedtem egy kicsit, de remélhetőleg még van benne hatóanyag, és a növényen maradt bimbók is kifeslenek még.


Végül az időszak utolsó befutója a sokak által ismert körömvirág, vagy calendula. Gyönyörű élénksárga virágszirmai vannak, és a legszebb az egészben, hogy egyik virág mélyebb sárga, a másik már egészen a narancssárgába hajlik. Kézzel könnyű lecsipkedni a virágfejeket, viszont a kezünk ragadós lesz a kifolyó nedvtől. Melegen kell macerálni, akkor oldódnak ki legjobban a hatóanyagok.
Már csak azt kell eldönteni, melyik gyógynövényt milyen olajban a leghasznosabb macerálni, és van amiből tinktúra is készül majd saját használatra. :-)

2013. június 11., kedd

Üvegben a bodza

A szörpikék ma egy hete pihentek a bugyolált csomagban, ma időszerűnek tartottam kiszabadítani őket és tesztelni. A színük szépen kitisztult, csak az aljukon maradt valamilyen ülepedés, nem tudom mitől lehet, pedig át lett szépen szűrve. Nem túl szép, mert nem sűrűségnek tűnik, csak sima "kosznak". Lehet hogy a méztől vagy a citromsavtól van. Ha leülepszik, annyira nem zavaró, az ízén nem változtat.
Íme a csoportkép, ez abból a fél táskányi virágból lett, amit éppen hogy felöntöttem vízzel, több virág már nem fért volna bele. Négy liternyi lett, éppen hogy belefért ennyi üvegbe, amit találtam. A dugósat megcsapoltam, nehogy megromoljon, a lányok már meg is itták. :-) Így mézzel készítve egyáltalán nem olyan sziruposan cukros az íze, mint a mezei házi bodzaszörpnek, mondhatni egészen enyhe íze. Ha 1:6 arányban tölti fel vízzel az ember, akkor nem is igen érezni a bodzát. A végén már felesben hígítottuk, így finom füves-édeskés íze volt. Nem tudom hogy én csináltam-e rosszul, vagy tényleg ilyen mézzel, mindenesetre az eddig ivott bodzalevekhez nem hasonlít igazán. De lehet hogy csak azért, mert elszoktunk már a természetes ízektől, mint amikor először szagoltam igazi minőségi illóolajat, és annyira fura volt az illat a szintetikushoz szokott orromnak. Most pedig már nem is tudnék elképzelni mást, mint a természetes illók illatát, finoman cizelláltak, gyógynövényes vagy édes virágos illatuk tényleg az ember lelkéig hatol. Nem is mondhatok mást erre: vissza a természethez, amikor csak lehet! 

2013. június 5., szerda

Testápoló próbakör

Eddig nem fotóztam soha krémkészítés közben, de ha már ezzel töltöm majd' minden napom több, mint egy fél éve, gondolom illene végre bejegyzéseket is készíteni hozzá. Készült már finom avokádós-kakaóvajas testápoló, meleg vanília és benzoé illattal, ami csak egy bögre forró kakaót kívánt maga mellé a hideg estékre, de most valami mást szerettem volna kipróbálni. Mégpedig beszereztem pár újfajta emulgeálószert, és tesztelni szerettem volna, milyen állagot adnak, mivel tudnak többet, mást az amúgy kiváló Emulsan-nál. Így egy sima alapreceptet találtam ki, amihez egyszerűen más emulgeálót használtam. 
Az állaga laza habos lett, mindezt úgy, hogy valójában mégsem habos, tehát nem válnak szét a fázisok, és nincsenek benne apró buborékok sem. Vertem én már fel emulziós krémet a robotgép habverő karjával, nos nem lett valami jó. Egy hónap után leült, szétcsapta magát, és bár a krémnek elvileg semmi baja nem volt, nem is volt túl gusztusos ránézni. Azóta még véletlenül sem használok habverőkart, maximum a shea habokhoz. Ez a krém könnyen siklik a bőrön, nagyon gyorsan felszívódik és a hatása sokáig tart, annak ellenére, hogy egy nagyon könnyű, nagy víztartalmú krémről van szó. Kicsit furcsa ugyan ez a géles állag, de egy testápolónál ez nem szempont, sőt megfelelő. Ami engem kicsit zavart, hogy felkenés után kifehéredik a bőrön, és ez nem azonnal tűnik el. Más krémnél is előfordul ez, de ennél pár másodpercnél tovább tartott, egészen a beszívódásig. Ez persze nem nagy gond, csak kényelmi funkció, de ha már a tökéletes testápoló állagot keresem, akkor ezen még lehet dolgozni. 

Most azt találtam ki, hogy ezt a receptet elkészítem még többféle emulgeálószerrel, aztán kiderül melyik lesz a legjobb. Az sem mindegy persze milyen anyagokból állítják ezeket elő, mert ugye részben szintetikusak, másrészt viszont növényi alapanyagokból készítik őket. Ez a verzió olívaolajból van előállítva, ezért is tetszett, mert önmagában is hidratál. 

A recept összetevői: 20% zsírfázissal készült, ami tartalmaz makadámia olajat, sáfrányos szeklice olajat, avokádó olajat, kókusz vajat, kakaóvajat, kendermag olajat és az emulgeálót (inci neve: cetearyl olivate&sorbitan olivate), ami több webáruházban is kapható különféle néven. A vízfázisba tettem rózsavizet, egyszerűen isteni illatot ad, illóolajok nélkül is, továbbá puhítja a bőrt, ápol és hidratál. Az utófázis tartalmaz E-vitamint, panthenolt, Calendula kivonatot, rózsafa illót és természetes tartósítót. Színe szép zöldessárga az olajoktól, illata finom rózsás. Csini rózsaszín tégelybe töltöttem, már sok fogyott belőle. Az arcomra nem volt olyan jó, de szerintem csak az extraérzékeny bőröm miatt, a másik testápolót "nyakra-főre" kentem, és nem volt vele bajom. Ára közepesnek mondható, ha olcsón beszerezve rendelkezünk a hozzávalókkal, 100g körülbelül 850 Ft önköltségi áron. 

2013. június 3., hétfő

Mézes bodzaszörp


A május-júniusi időszak azért is igazán kedves nekem, mert egyszerre nyílik minden. Hogy csak pár kedvencet említsek: pipacs, mák, vadrózsa, katáng, bodza. Végignézek az autóból az elsuhanó tájon, ahol a búzakalászok már lengenek a szélben, mellettük piroslik a pipacs, kéklik a katáng; kis ligetek szakítják meg a földeket, ahol a fák szegélyén bodzafák magaslanak, tenyérnyi aprócsillagos hófehér virágukkal foltozva a zöld palástot, mellettük elszórva egy-egy vadrózsa bokor, ártatlan rózsaszínes szegélyű fehér virágaival. Erdők-mezők kincsei. Itthon vagyok ezek között a dombok között, ez a mi Toscánánk, ez a mi Provance-unk is. 
Az elmúlt hét esőzései miatt valahogy nem inspirált az idő utánanézni a bodzafáknak. Pedig már múlt hétvégén is le akartam szüretelni, legalább a kertünk mellett álló bokrot, pár deci jóféle bodzaszörpnek. Már két hete illatoznak lassan, vagy inkább csak illatoznának azok a fehér ernyők, de esőben gyűjteni márpedig nem lehet. Szombaton végre kihasználtuk az alkalmi esőcsendet, és elkocogtunk az utca végén álló bodzabokor rengeteghez. Már megelőztek minket, mert hét elején még tele voltak a fák, most válogatni kellett bizony, mert más is szeretett volna finom szörpöt. Így is lett egy fél szatyorral, és még úgyis sok lett a lábosban a virágból, hogy sokat ki kellett dobni a virágokból, mert vagy dugig volt tetűvel, vagy már elvirágzott igazából. 

Lecsipkedtem az ernyőkről az ép, gyöngyöző virágporos virágokat, hogy minél kevesebb zöld maradjon. Feltöltöttem annyi vízzel a lábost, hogy éppen ellepje őket, 4 liternyit tudtam hozzáönteni. Nem is rossz. Sokféle recept kering a neten, én picit csodálkoztam, hogy a legtöbb rögtön hozzáadja a cukrot, és 4-5 napig (!) áztatja a virágokat, majd leszűrik és csak úgy elrakják. Semmi forralás, semmi dunsztolás. Na igen, eldugva találtam az egyik recept végén, hogy ezzel a megoldással a hűtőben kell tárolni utána a szörpöt, és 3 hét alatt meginni. Ha egyáltalán lesz belőle szörp 5 nap cukros áztatás után, és nem rögtön bodzabor, szerény véleményem szerint. Én elhiszem hogy van aki így csinálja, de egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy az nem erjed meg közben. Biztos van valami trükkje, csak az nem volt kirészletezve. 


Nos én a következő, részben saját receptet követtem: a beáztatott bodzavirágokhoz adtam egy citrom héját, kis citromlevet, majd 48 óráig áztattam, egy tányért téve a szirmokra, hogy ne jöjjenek fel a víz színére, mert akkor buggyannak. Párszor átkevertem ezidő alatt. Nem raktam bele se cukrot, se mást. Így nézett ki 48 óra után:
Ma délután leszűrtem egy tetrapelenkán keresztül, ezzel minden szöszt ki tudtam szűrni a léből. Jó illatos volt. Hozzáadtam 8 gramm citromsavat, ez tartósít valamennyire, majd egy üveg erdei mézet. Felfőztem, picit hagytam bugyogni, közben kevertem, kóstoltam, jó lesz-e az íz. Közben kisikáltam az üvegeket (javaslom ezzel kezdeni az egész folyamatot, alig bírtam összevadászni ennyi üveget, és időre tökéletesre vikszelni, hiszen ha nem tökéletesen tiszták, megforr az elrakott szörp). Mérőpohárba mertem egy merőkanállal a forró szirupot, és azzal töltöttem be az üvegek nyakába a levet. A csatos üvegekkel könnyű dolgom volt a lezárásnál. Konyharuhába csavartam őket, egy hűtőszatyorba szorítottam mindet, majd még törölközővel, takaróval, párnával és a gyerek gyapjú bundazsákjával takartam be az egészet szárazdunszt gyanánt. Pár nap alatt kihűlnek. Ami maradt a lábos alján, az két pohárnyi szörpre maradt elég, nos eszerint finomnak ígérkezik. 

A recept így néz ki
- 4 liter víz, hogy ellepje
- egy lábosnyi bodzavirág (kb. egy közepes zacskónyi), esetleg hozzá még pár ág citromfű (melissa) vagy menta a kertből, ha van
- két biocitrom felkarikázva, héja és leve
- 8 g citromsav
- egy üveg méz (ízlés szerint, az erdeiméznek enyhébb az ízre, jobban illik hozzá)

Elkészítése: mosás nélkül a tisztán szedett virágokat a lábosba csipkedni, felönteni vízzel, hozzáadni a citromkarikákat, 24 vagy 48 óráig áztatni lenyomva (lehet tányérral, vagy tiszta ruhával is). Leszűrni, kinyomkodni, feltenni forrni a mézzel és a citromsavval. Ízlés esetén még lehet citromlevet adni hozzá. Tiszta üvegekbe szűrni, legjobb fél literesbe. Bebugyolálva száraz dunsztban kell kihűteni őket. Címkézni se felejtsünk el. Fél évig eláll, aki biztosra szeretne menni, az fertőtlenítse ki a kupakot valamivel (régen szalicilt használtak, de én nem élek vele). Én alkoholt használtam, de a 20%-os ecet is jó lehet, ilyet is olvastam. 

Egészségünkre! 

1. pipacsos fotó: saját
2. pipacsos-felhős fotó: http://attilakerestely.blogspot.hu/