2011. augusztus 2., kedd

A tihanyi levendulák

Idén nagyon el akartam menni a Tihanyi Levendulanapokra, de valahogyan kimaradt. Fura egybeesés viszont hogy pár héttel később mégis arra jártunk. Tényleg olyan varázslatos lehet az egész, abban a környezetben, a rengeteg csodás levendulával. Nem is csodálom hogy Kriszta Hungarian Provence blogján élteti ezt a hagyományt. Vettem szappant, imádtam, jó illatú volt és nagyon finom. És persze muszáj volt fotóznom a csodaboltot, ami mind stílusában, mind az általa árult holmikban igazán fogamra való. Voltam ilyen boltokban anno külföldön is, tényleg sikerült megvalósítani azt a hangulatot.



2011. augusztus 1., hétfő

Tihanyi visszhang






Fura módon most nyáron rájöttem hogy én még sosem voltam Tihanyban. Kalandozó kedvünk előtört belőlünk Kapolcsról hazafelé, és egy huszárvágással a Balaton mentén indultunk haza délnek. Egyrészt mert tudtuk, a babácska 2.0 projekt nem sok mozgásteret enged majd a következő évben, másrészt az előző években sem jutottunk el sehová, a szokásos szlovák kirándulásokon, Szentendrén és Kapolcson kívül. Évek óta nem voltam külföldön, ami egyrészt hiányzik kicsit, másrészt Erdélyt és a Felvidéket valahogy nem tekintem külföldnek.

Nagyon-nagyon tetszett, még akkor is ha főleg turistacsalogató a kialakítása az egésznek. Ettől függetlenül romantikus volt, fantasztikus kilátással, cserepek (agyagedények), levendulák, éttermek, sok-sok népművészeti holmi, amik nem mind bóvlik, mert sok eredeti és értékes darabot találtam. Az idő itt is borús volt, megáztunk itt-ott, de kellemes csalódás volt például, hogy külön beengedtek a pocakkal és a gyerkőccel a mozgássérült wc-be, ahol gyerekfellépő, gyerekülőke és egyéb figyelmességek is voltak. És még fizetni sem kellett érte. Legérdekesebb beszélgetésemet egy étterem vécésnénijével töltöttem, míg a gyerkőc rohangált és rajzolt a néni jegyzettömbbére, én tátott szájjal bámultam azt a rengeteg kézzel hímzett terítőt, ami kinn volt a falon. Mind ő hímezte, és meg is lehetett őket vásárolni. Kár hogy erről nem fotóztam! Na és a levendulásbolt! Ez a következő bejegyzés témája. :)

Kapolcs 2011

Ha már a szerelmeknél tartunk, a másik szerelem az a Művészetek Völgye. Kicsit sajnálom hogy nem vagyok sokkal fiatalabb, mert amikor ez a jó kulturális program kialakult, már dolgoznom kellett, és nem lehetett azt megoldanom, hogy hátizsák/sátor fel a vállra és nyomás. Jobb híján szerencsére viszont mindig volt kinél aludni Veszprémben, és noha nincs annyira közel, megy busz is, pár éve meg autóval is tudunk már menni, immáron családostul.


Idén nagyon érdekelt a mamis sziget, otthonszülésről és a háborítatlan szülésről szóló előadások. Sajnos két nap alatt sem sikerült megfejtenem hogyan keverték az előadásokat az egy helyre rendezett kulturális előadásokkal, így mire mentem volna meghallgatni valamit, teljesen más, irodalmi beszélgetés volt helyette. Ez 2x is megtörtént, így csak a kiállítást tudtam megnézni, és a hely hangulatát beszívni. Ott készült ez a nagyszerű kép is a szabadtéri kemencéről, ami egyben a kiállítás belépője volt.


Természetesen lánykám kedvence a kosárhinta lett, de örömmel konstatáltam, hogy tavaly még sírás-rívás volt hogy menjünk haza, meg ő nem akar gyalogolni, idén már élvezte a szerencsére bővülő gyerekeknek szóló programokat. Festett, horgászott, hintázott, nézelődött, szappanokat szagolgatott, lufit kergetett. Az eső, mint minden évben, most is elkapott minket egy-két fordulóra, de úgy tűnik ez már hozzátartozik az érzéshez.