2013. február 22., péntek

Zöldségtál másképp

Csak most jutottam oda, hogy lefotózzam őket így egyben. Karácsonykor még utolsó szuszra meghorgoltam egy fehérrépát is, és egy paradicsomot. Picurnak ezek lettek a karácsonyi ajándékai, egy-két apróság mellett. Nagyon örült nekik, sokáig hurcolta. Ennél jobban csak anyu által vett textilbabának örült, hogy fog örülni akkor, ha kap egy igazi kézzel készült waldorf babát? Bár ez többnyire csak az én vágyam, mert neki kábé mindegy milyen babával játszik, mindegyiket imádja. Ez ám a csajos hozzáállás, hozzá kell még szoknom :-) Eddig csak autózás volt itthon, építőkocka meg kirakó. Most aztán már tényleg rá kell vennem magam, hogy babaruhát varrjak. De most már érdemes is. 
A répák zöldjével sokat vacakoltam, hogy minél jobban hasonlítson az igazi zöldre, és hogy különbözőek legyenek, ez a képen nem látszik túl jól. Paradicsomból pedig amolyan nagyobb fajta laposat akartam horgolni, amely nem teljesen kerek, főként hogy ne egy almára hasonlítson. Nem jöttem rá a horgolási trükkre, hogyan legyen dombocskás a tetején, de így sem lett rossz. És határozottan nem alma. 

2013. február 21., csütörtök

Mellény ajándékba

Ez a másik végtelen történetem, amely már az előző télről csúszott ide, és csúszik tovább. De most már legalább tudom a mintát, így csak meg kell kötni. De jön a tavasz, és tuti minden más fontosabb lesz. :-) A fonal nekem amúgy nem nagyon tetszik, de gyapjús, műanyag szálak közé fogatva. Érdekes struktúrát ad. 

Sapka nekem

Nem tetszett ez a fonal igazán, amikor kaptam, de aztán rájöttem mennyire könnyen lehet belőle sapkát kötni, mert gyorsan halad az ember. Sokszor lebontottam még így is, mert nem tetszett, mivel az én fejemre kevés sapka illik, egyszerűen egyik sem áll jól. Nem tudom valaha befejezem-e, hiszen lassan vége a télnek. Most így állunk, megint a passzénál tartok, de nem is igazán tudom hogyan folytassam. Ez is egy végtelen történet lesz, én már látom, majd a következő télre :-)

2013. február 10., vasárnap

Rossz idők

Hát mondhatni ez a január sem volt a mienk, nagyjából végig beteg volt mindenki. Ilyen még nem is volt. A végére már pánikba is estem, hogyan gyógyulunk ki, mert nem nagyon ment. Szerencsére úgy oldottuk meg a dolgot, hogy egyszerre sosem volt mindenki beteg, így egy kicsit könnyebb volt. Nagyobbik nyuszikámnak szülinapot is ünnepeltünk, 5 éves lett, szinte hihetetlen. Idén először nem én csináltam a tortáját, kicsit sajnálom is, de egyszerűen nem lett volna hozzá való energia. Viszont sikerült nagyon jó ajándékokat összeszedni, mindnek örült. Nekem legjobban az utolsó percben fűzött nyaklánc tetszett, amit neki csináltam azokból a gyöngyökből, amikből ő szeretett volna fűzni, de aztán mégsem lett hozzá kedve.
A másik kedvencem egy szuper kis lapozós könyv, ami a régi mesterségeket mutatja be. Szerintem zseniális. A felnőttek is nagyon jól szórakoztak rajta, kitaláltunk még pár foglalkozást, ami kimaradt, és mindenki szépen felidézte ezekkel kapcsolatos emlékeit is. Ez itt a reklám helye: Mesterségfa a Pagonytól. ;)