Tavaszi füvezés a kertben

Ha valamit nem tudok megunni, akkor az a virágos rétek látványa. Amikor még gyerekként a közeli hegyekbe jártunk túrázni, ott is a kedvencem a fennsík volt; felmásztunk jó magasra, és mindig volt 1-2 laposabb rész a hegytetőn, ahol ameddig a szem ellátott, virágos fű virult. Legjobb persze erre is a tavasz, ami sokunk kedvenc évszaka, nekem is különösen. Ha nem bolti fűmaggal vetünk szabályos gyepet otthon, akkor van aztán a fűben minden jó: gyermekláncfű, papsajt, veronika, vasfű, útifű, százszorszép, cickafark, vadsóska, lóhere és még ki tudja mennyi az ezer gyógyfűből és fűféléből, hirtelen csak ezek jutottak eszembe. Ez számomra nem csak látványban óriási, hanem úgy érzem egy kicsit a természet is beszabadul a kicsi udvarba, így a "házi mezőnket" hagytuk virágozni ameddig csak lehetett. Íme a látvány.

Aztán itt van a fűnyírás előttről csokorba szedett százszorszép megdicsőülése is: mi más lenne neki jó helye, mint egy szép koszorú a gyerekek fején. A koszorúfonást még a mama tanította, és azóta is hálás vagyok neki érte. Hát ezért is szeretem én a tavaszt.

Aurora újból

Itt is van az újabb Hajnal-projekt. :) Más fonalból, más színből, más textúrából. Meg kell hogy mondjam, nekem az első verzió sokkal jobban tetszik, ezzel a lilával csak fonal-gondok vannak: mégpedig a merino sport super-wash fonalból nem lehet ilyen kendőt kötni. A fonal túl rugalmas, nem lehetett szépen blokkolni, nem volt jó kötni sem. A minta is sokkal jobban szétfolyt a blokkolás után, mivel ha túlhúztam, túlnyúlt, ha nem húztam, nem blokkolódott. Ez a fonal nem a kedvencem, pedig van még belőle egy adag antracit színű is, amiből sapka készülne, de nem készül. Mert még a szemeket sem sikerült normálisan, többetszerre felvennem a 4 tűre. Dühítő, de ez van. Még várnom kell pár telet hogy végre elkészüljön.

Húsvét

Boldog Húsvétot mindenkinek!

Mondtam már hogy ez az egyik kedvenc ünnepem? Szorosan a Március15-e után. A karácsony csak ezek után kullog. Minden évben külön öröm elkészíteni a süteményeket, levágni az első virágos ágakat, barkát hozni, kidíszíteni a tojásokat, nyuszifészket készíteni, várni a locsolókat. Idén mégsem ez lett a legkedvesebb ünnepünk, mivel egy temetés árnyékolja be közvetlenül. Így ez most nem csak a feltámadás, hanem kicsit az elmúlás ünnepe is. Nyugodj békében, drága Mama!

Medvehagymás krumpli

A medvehagyma szezont nem lehet úgy kihagyni, hogy legalább egy új receptet ne próbálnánk ki. Ez az alapszabály. Ha ehhez tartjuk magunkat, akkor már tettünk valamit az egészségünkért, hiszen egy nagyon jó tavaszi vitaminbombával dúsítottuk ételünket. 

Ez a fogás olyan durrbele módszerrel készült, se időnk, se kedvünk, se lehetőségünk nem volt hétvégi ebédet főzni, így amit találtunk, azt összedobtuk. Rendszerint ezekből a kényszermegoldásokból szoktak a legjobb receptek születni, melyet aztán még sokáig élvezhetünk a későbbiekben is. Éljen a spontaneitás! 

Póréhagymás krumplit már készítettem előtte, így gondoltam nagy hibát nem véthetünk, ha a hagymát hagymára cserélem. A majonézes burgonya volt az alap, ebből változtattam reformabb verzióra, mivel a majonéz nemcsak kalóriadús (bár attól még imádom), de lassan készül és a gyerkőc inkább ne egyen egy nyers tojásos cuccból.  Így használunk fel sűrű natúr joghurtot, amit készíthetünk otthon is, sőt dúsíthatjuk mascarponéval, vagy ricottával is. Főzzünk meg egy adag krumplit, majd ha kicsit meghűlt, vágjuk őket kockára. Nagy adag natúr joghurtot fűszerezzünk be: pici só, bors, szerecsendió, pici citromlé, hogy savanykásabb legyen, mert a krumpli sok ízt felvesz majd. Vágjunk apróra egy nagy adag medvehagymát, majd dobjuk mellé. Dúsíthatjuk még zöldhagymával vagy póréval is. Az egészet forgassuk össze, és ami fontos, tegyük hűtőbe egy kis időre. Akkor a krumpli lehűl, és jól összeérnek az ízek. Rántott zöldségekkel, vegafasírttal, de urambocsá' sima rántotthusival is mennyei.