Idén ősszel a birsalma lekvár az aktuális befőző szezonynyitó. A paradicsomjainkat először a szárazság, aztán a poloskák, végül ez a szűnni nem akaró szeptemberi eső tette tönkre. Ahogy fotóztam is őket, ennyi csodás gyönyörű tenyérnyi paradicsomot még nem is láttam a bokrokon, mégis beérni nem nagyon tudnak. Birsből viszont idén vagy bőven. Egy kicsi fáról is sokat szüreteltünk, de az eddig érni nem hajlandó, csedvás, alig gyümölcsöt hozó másik nagy fa viszont ontja az almákat. 4 nagy festékes vödröt szedtünk tele, ebből első nekifutásra egy vödröt bírtunk ketten feldolgozni anyuval. Egyedül neki sem álltam volna, féltem a kemény, nehezen pucolható héjától. Végül is nem a héj lehámozása volt nehéz, hanem a sok beköltözött kukac kiebrudalása aprítás előtt.
A természet okosabb nálunk, amiből sokat ád, azt kell jól eltenni arra a télre. Ezt a gondolatot még Gyuri bácsi is osztja, sűrűn emlegették a gyógynövénytúrán, hogy ő bizony meg tudja mondani, abban az évben milyen megbetegedésekből lesz nagyon sok. Mert ahogy kimegy a természetbe, és körbenéz, mindig van egy-egy gyógynövény, amiből sok nő. Akkor arra lesz szükség. Úgyhogy látva idén a bőséges birstermést (és hogy alma pedig alig lett, az is csillagászati áron), nekiveselkedtünk átrágni magunkat az almahegyeken. Ennél finomabb lekvár ugyanis kevés van. De befőttnek is kiváló, sima almával keverve pedig isteni belőle a kompót.
Megmostuk őket, szösztelenítettük egy kefével, felnégyeltük, magoztuk, rágástalanítottuk, vékonyra szeleteltük. Ment bele a fazékba. Egy vödörből egy 10 literes lábosnyi főlő gyümölcs lett. Öntöttünk hozzá feketeszőlő mustot, mert úgy ám az igazán finom. Szép színe is lesz tőle. Aztán már csak puhára kell főzni, és besűríteni. Mehet az üvegekbe, dunsztba. Persze kap még fűszert is, pici fahéjat, szegfűszeget, cukrot, citromlevet. Ízlés szerint. Isteni finom lett, elfogulatlanul mondhatom. Kicsit olyan íze van, mint annak a csatninak, amit tavasszal vettem a Fűszerfesztiválon. Csak ezt most önmagában érte el a birs, mindenféle gyömbér, répa, füge és egyebek nélkül. Friss fanyar, édes-savanyú, fűszeres pikáns íze lett, de ha soknak találjuk a szegfűszeg keleti ízét, akkor egyszerűen kihagyhatjuk belőle. Úgy is egy finom édes, savanykás nagyszerű lekvárt kapunk. Nyami :-)
Ezzel a lekvárral a legfinomabb a 32-es kifli is. ;) A receptjét hamarosan közreadom, annyian szerették akik kóstolták nálunk. Pedig nem titkos, egy sima élesztős omlóstésztáról van szó. A 32 pedig az a 4 buci, amibe szétbontjuk és kelesztjük, aztán kinyújtva őket 8 fele vágjuk a kiflicskékhez. A birsalma lekvárt, mintha csak ehhez a süteményhez találták volna ki! Persze a most szedett dióval töltött diós, sőt a mákos kifli sem kutya. Jó étvágyat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése