A szörpikék ma egy hete pihentek a bugyolált csomagban, ma időszerűnek tartottam kiszabadítani őket és tesztelni. A színük szépen kitisztult, csak az aljukon maradt valamilyen ülepedés, nem tudom mitől lehet, pedig át lett szépen szűrve. Nem túl szép, mert nem sűrűségnek tűnik, csak sima "kosznak". Lehet hogy a méztől vagy a citromsavtól van. Ha leülepszik, annyira nem zavaró, az ízén nem változtat.
Íme a csoportkép, ez abból a fél táskányi virágból lett, amit éppen hogy felöntöttem vízzel, több virág már nem fért volna bele. Négy liternyi lett, éppen hogy belefért ennyi üvegbe, amit találtam. A dugósat megcsapoltam, nehogy megromoljon, a lányok már meg is itták. :-) Így mézzel készítve egyáltalán nem olyan sziruposan cukros az íze, mint a mezei házi bodzaszörpnek, mondhatni egészen enyhe íze. Ha 1:6 arányban tölti fel vízzel az ember, akkor nem is igen érezni a bodzát. A végén már felesben hígítottuk, így finom füves-édeskés íze volt. Nem tudom hogy én csináltam-e rosszul, vagy tényleg ilyen mézzel, mindenesetre az eddig ivott bodzalevekhez nem hasonlít igazán. De lehet hogy csak azért, mert elszoktunk már a természetes ízektől, mint amikor először szagoltam igazi minőségi illóolajat, és annyira fura volt az illat a szintetikushoz szokott orromnak. Most pedig már nem is tudnék elképzelni mást, mint a természetes illók illatát, finoman cizelláltak, gyógynövényes vagy édes virágos illatuk tényleg az ember lelkéig hatol. Nem is mondhatok mást erre: vissza a természethez, amikor csak lehet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése