Idén megígértem a nagynak, hogy mivel az oviban szinte semmit nem csináltak egész évben, és nagyon szeret kézműveskedni, és mivel most itthon van, nem csak a játszótérre rohangálunk, hanem együtt gyártunk mindenféle kreatív cuccot itthon. Szerencsére inspiráló műsort is találtunk hozzá a tévében, de leginkább a saját kútfőmre támaszkodtam. A kettesben eltöltött időt úgy tudtunk kivitelezni, hogy vagy elengedtem neki a délutáni alvást, vagy este tovább maradhatott fenn, mint a picur. Máshogy nem tudtunk volna olyan dolgokkal foglalkozni, amit a kicsi ne taccsolt volna azonnal szét.
Ilyen közös munka volt a süthető gyurmázás is. Volt nekünk egy régi játékunk otthon, egy anno még az NDK-ból kapott boltos játék. Kis pultot kell elképzelni, rajta kismérleg, a kirakatban polcok, hozzá papírból kis dobozkák, különféle termékek képeivel. Mostanság újra kaphatóak ilyesmik. Imádtuk annak idején. Úgy gondoltam már elég idős ahhoz, hogy ezt elővegyem neki. Igen ám, de annak idején mi a hiányzó eladni való élelmiszereket (ami nem előre csomagolt készétel: tej-kenyér-kifli-zöldség-gyümölcs) só-liszt gyurmából gyártottuk, ami az évek során tönkrement. Nosza most már létezik a méregdrága kisüthető gyurma is, úgyis imád a gyerek gyurmázni, hát gyurmázzon. Persze mi lett a vége? Anya csináld te! Szóval anya gyurmázott. És készültek, a mákos patkók, a cukkini, a paradicsomok, a sós kifli, a szilvás csiga és még pár darab csoda. Végül nagyon élveztük mindketten. A gyerek pedig végre eljátszott csendben, kosárba szedve a zöldségeket, megmérve a mérlegen, számolva az aprópénzt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése