Azt hiszem mindenből van az első. És az a bizonyos első fontos lehet. A későbbiekre nézve. Az az igazság hogy imádom a kovászos uborkát. És nagyon is elfogult vagyok vele kapcsolatban. Olyat, mint amit a megboldogult nagyanyám készített, természetesen máshol nem ettem. Elárulta a titkokat is, mégsem jutott valahogyan eszembe ennyi év alatt, hogy magam is hozzányúlhatnék ehhez a témához. Nem is értem miért. Ezt még a panelban is megtehettem volna, kirakom az erkélyre és kész lesz. Féltem? Nem tudom. Inkább megvettem a boltit, ami nem is ízlett annyira.
Ha egy barátnőmnél nem kóstolok azon melegében az üvegből kivett isteni finom és ropogós uborkát, aki váltig állította hogy milyen egyszerű megcsinálni, akkor talán még most sem próbálom mi. Szóval kipróbáltam. A titok a fűszerezésben rejlik. De szerintem szinte minden módon finom lehet. Főleg minél frissebb, annál jobb. De hol tud egy üvegnyi kovászos uborka megromlani? Ahhoz túl hamar elfogy, főleg a melegben, főleg a parázson sült finomságok mellé, vagy csak úgy egy zsírosdeszkához, vagy egy adag tepsiben sült krumplihoz, bármihez jó. Fogtam egy közepes üveget, ennél nagyobb nem volt itthon. Megmostam és picit levágtam az uborkák végét. Négybe vagy félbe hasítottam őket, mert szerintem a hasítás fontos része a kovászos uborka mítosznak. Én imádom a hasáb-uborkát kovászosan. Aztán fogtam egy liter vizet és tettem bele egy evőkanál sót. Az üveg aljára szórtam egy kis mustármagot, köményt, babérlevelet. Aztán elkezdtem tunkolni állítva egymás mellé az ubikat. Még dugtam melléjük babérlevelet, aztán friss és szárított kaprot is. Amikor megtelt az üveg, felöntöttem a sós lével. Olvastam hogy ha krumplit teszünk bele, akkor roppanós marad, és nem lesz zavaros a víz. Nos a zavarosság is fontos része az érzésnek, így tettem bele egy hasábolt krumplit a biztonság kedvéért, ÉS egy kis darabka megmaradt, megszáradt, általunk őrölt tönkölylisztből sütött házi kenyércsücsköt is. Kitettem a párkányra. Pár napig figyeltem, hogy amint elfogy a lé a tetejéről, újraöntsem. Finoman megforrt. Alig bírtam ki. De aztán 4 nap után úgy gondoltam már elkészült. Én nem szűrtem le, csak kivettem belőle a kenyeret. Isteni finom lett. Mivel Férj nem szereti, így nagyjából én ettem meg az egészet, a nagyobbik lánykám segítségével. Jövőre azt hiszem nagyobb üveget is kerítek, vagy többször készítek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése