Hangulatok

Ajtódísz

Egy kis hangulat-emlékeztető a Művészetek Völgyéből.

Első kendőcském

Már egy idejen, pontosabban tavasz óta nézegetem a blogokon feltünedező csodálatos csipkekendőket. Akkor kezdtem én is a blogot, és azóta fáj a szívem a kendők után. Szerencsére ahama hozzásegített engem is ahhoz, hogy végre kipróbálhassam magam ezen a téren. Fonalam sajnos nem volt, és hirtelen nem is tudtam venni, így végső kétségbeesésem során feltúrtam a szekrényt, és abból kötöttem, ami volt. Ebben sajnos csak 20% gyapjú van, így nem is túl nagy lelkesedéssel gondoltam a blokkolásra, mert lehet hogy semmi sem lesz belőle. A kép is pont befejezés után készült, még blokkolás előtt van a drága, és sajnos jobb fotó sem készült, mert pont lemerült a fényképezőm.

Kötni élvezet volt, nem is gondoltam volna hogy ilyen jól megy majd, bár a sok szemszámmal megküzdöttem a végén, mivel ehhez a fonalhoz a 80-as hosszú körtű kicsit rövidnek bizonyult. A fonal természetéből adódóan szerintem nem úgy esik a kendő, ahogyan kellene, dehát ez az én hibám, nem a mintáé (az szuper, köszi Ercsu), ezt a darabot gyakorlásnak, kezdésnek és próbadarabnak kötöttem. Rá is jöttem, hogy nekem ennél nagyobb kendő kell, egyrészt mert elfér rajtam (méretes vagyok), másrészt meg azok tetszenek. Bele szeretnék burkolózni a kendőbe nyakig! Nagy vágyam, hogy egy Luteát vagy egy Lamináriát kössek, ehhez már beszereztem a megfelelő gyapjúfonalat a Mamami boltban (1001 fonal), és van hozzá 100-as hosszú tűm is. :-) Most már csak aktivizálódnom kell, hogy segítséget kapjak valakitől a kezdéshez és a nehézségekhez, és cserébe én is valami jót tegyek vele!

Kötés próbálkodás

Ez a pulli kb. 5 éve elkészült már, és azóta fekszik a szekrényben. Tipikus félbehagyott munka, ami annyira félbehagyott csupán, hogy nem tisztáztam el a végeket. Még a gyerkőc születése előtt készítettem, akkor kezdtem neki, amikor megismerkedtem életem párjával. Aztán félre lett téve. El is feledkeztem róla a költözések alatt, meg a nagy gyerekezés közben. Legnagyobb meglepetésemre képes voltam megkötni, pedig előtte sálnál nagyobb volumenű kötést nem követtem el. Azért vannak hibák benne, pl. a háta túl széles lett és már nem lehetett lebontani, ill. a passzét elfelejtettem kisebb tűvel kötni, így hátul felpöndörödik. Dehát ezekből tanultam. Most már ideje lenne lassan hordani is... :-)

Illatpárnácska

Ezt az illatpárnát szintén ajándékba készítettem, azt hiszem borsmenta került bele, mivel levendulát nem tudtam szerezni. Sokáig lehetett érezni az illatát, de nem akarom ismételni magam, ez is régen készült, és egy füveskönyv elejéről lestem a mintát. Cikkcakk ollóval vágtam körbe, ami nagyon tetszett gyerekként, és végülis alig használtuk valamire (az ollót). Az elejére csipkeminta van varrva és nem tudtam máshogy fotózni, mivel nem tudtam leoperálni a régi éjjeliszekrény lámpahúzójáról. :-)

Foltvarrott edényfogó

Kutattam a régen készített apróságok után... Ez az edényfogó egy karácsonyra készült anyunak, és szerintem akkor még lazán általános suliban hintáztam a széken a hátsó sorban. Pont 24 óra alatt varrtam meg kézzel, és akkor még nálunk nagyon nem volt divatban a foltvarrás sem, így nem is igen tudtam hogyan kell csinálni, egyszerűen összevarrtam a fonákján a darabokat. Steppelésről sem hallottam még, hiszen a mintát csak egy fotón láttam valamelyik lakberendezési újságban, arról jött az ötlet. Így első mosáskor összeugrott a bélése, fel kellett bontani, megtűztem középen és néhol a szélein.

Elég nyúzott állapotú, ez látszik azt hiszem a fotón is (nem fényhiba, hogy fakó a széle), de mentségére legyen szólva hogy nagyon régóta használatban van és kiszolgálta az idejét. Én imádtam ezt a darabot, és a régi konyhát nagyon feldobta. Most már inkább muzeális darab, így kikerült a nyárikonyhába. Az eredeti anyagokból készült kisruhákat gyerekkoromban hordtam, ezért leszek mindig vidám ha ránézek.

Nagycsalád

Most bocsátottuk útjára a rokonságot. Sokan voltunk, majd' 3 napig. Élveztük, de nagyon! Csak beszéltünk és beszéltünk és nevettünk, főztünk, ettünk, pihentünk, kikapcsoltuk a világot. Sajnos csak ritkán találkozunk nagynénémékkel, és persze az 5 uncsitesóval. Pedig... szóval hát család! Tök egyformák vagyunk, vagy nagyonis hasonlóak. És a picurkám, mint az új nemzedék első tagja, jól kiegészítette a sort.
Jól szórakoztunk az azonos vonásokon, kívül-belül. Ki mit kitől örökölt, miben hasonlít a másikra. Ki mit tanul, mi érdekli, barátok, barátnők, munka, család, háztartás, satöbbi. Régi sérelmek, nagyszülők, temetések, és persze a jövő. Hogy mi mind összetartozunk, mégha több száz kilométer is választ el minket, és csak sátoros ünnepeken tudunk leginkább találkozni. Ezt jó volt megérni 30 évesen. Jobb, mint bármikor később. Végre. Valahára. Együtt.

Táncitánci

Tegnap táncházban voltunk, volt egy fülledt este, amikoris nem tudtunk mit kezdeni magunkkal. Ez azt jelenti hogy éppen nem volt semmilyen program, húgocskám nálunk aludt, és ma pedig már utaztunk elfele pár napra a Balcsira. Na ez volt az alkalom, amikor ellátogattunk a (mint utóbb kiderült) hozzánk igencsak közel lévő táncházba, a Kobuci-kertbe!

Hát valami csodálatos volt, mindenki ropta, lánykám megigézve bámulta a zenészeket, alkalmasint fellógott a színpadra, táncolt ameddig ki nem dőlt a fáradtságtól. Mi is nagyon jól éreztük magunkat, imádom az ilyen balzsamos-forró augusztusi estéket, amikor a szabad ég alatt lehet közösségi programokat csinálni (pl. pincebuli, csillaghullással). Ezt majd sűrűn meg kell ismételni!

Spenót torta

Nem bocsátkozom részletekbe, hogy hogyan lenne nyelvtanilag helyes a poszt címe. :-) Aki nyelvtanilag helyeskedni akar, próbálja meg a következő linket, és úgyis megnyugszik, hogy neki sem megy a helyesírás:
Én anno azon diákok közé tartoztam, akit előszeretettel küldtek helyesírás versenyekre. Valakit küldeni kellett. :-) Na jó, igaz hogy még a legjobbak között voltam, de ezt a tesztet most a 21.sz-ban nekem sem sikerült 62 pontnál többre kitölteni. Igaz, hogy vannak nagyon gonosz, direkt nehéz kérdések.

Elszakadva a magyar helyesírás gyöngyszemeitől, jöjjön végre a spenótos recept, amivel boldogítottuk magunkat júniusban, két lekvárfőzés között, borsópucolásig. Melegen ajánlom mindenkinek a könyvet: Házi sütöde - egészséges finomságok (Burda kiadásában). Amikor ez birtokunkba vándorolt, nagyon-nagyon régen (vagy 15-20 éve), még sehol senki nem hallott Magyarországon köleslisztről, vagy tökmagolajról, netán barnacukorról, kardamomról, rizslisztről, tönköly búzáról, és egyéb egészséges testvéreiről, hogy csak párat soroljak. Csupa olyan receptet tartalmaz a könyv, amiket elkészítve tényleg egészséges ételeket tehetünk asztalunkra, mégha édességről is van szó. De vannak benne egyéb sütnivalók is. Soha semmit nem sütöttünk belőle, mert valamilyen hozzávaló mindig hiányzott, ami konkrétan hiánycikk volt, vagy még sosem hallottunk róla. Na ez most megszünt, gondoltuk a húgommal, mert manapság a gasztronómia kész iparággá nőtte ki magát, és amúgy is minden kapható, mert ez így jó, mondja a kapitalizmus. Hogy jó-e nem tudni, de az biztos hogy egyre többet fogunk sütni ebből a könyvből.

Recept: A tésztához:
150 g zab
150 g búza
25 g élesztő
1 kávéskanál sűrű körtelé (vagy bármi más)
1 evőkanál langyos víz
1 kávéskanál koriandermag
100 g puha vaj
100 g tejföl
1/2 kávéskanál (himalája) só
A töltelékhez:
750 g leveles spenót
4 db hagyma, 2 gerezd fokhagyma
5 ek tökmagolaj
3 db tojás
200 g tejföl
100 g reszelt sajt
őrölt szerencsendió, fehérbors, só
100 g napraforgómag
vaj a forma kikenéséhez
liszt a tészta nyújtásához

Őröljük meg a zabot és a búzát, keverjük az élesztőt össze a körtelével (édessége megfuttatja) és a vízzel, majd 15 percig kelesszük. Törjük meg mozsárban a koriandert. Gyúrjuk össze a hozzávalókat, dagasszuk meg a tésztát, és meleg helyen 60 percig kelesszük. A töltelékhez dobjuk forró sós vízbe a megmosott és megtisztított spenótot, blansírozzuk, majd hűtsük le hideg vízzel és jól nyomkodjuk ki.
Pároljuk olajban üvegesre az apróra vágott hagmyát és a széttört fokhagymát. Adjuk hozzá a spenótot, és pároljuk 5 percig. Keverjük össze a tejfölt a tojásokkal és a sajttal, ízesítsük sóval, szerecsendióval, borssal, majd keverjük bele a napraforgómagokat.
Vajazzunk ki egy 26 cm átmérőjű kerek formát, nyújtsuk ki kerekre a tésztát, a peremét húzzuk fel 4 cm magasra. Először a spenótot, majd a tejfölös masszát terítsük-rétegezzük rá. 200 fokos sütőben sütjük középre helyezett rácson 30 percig.



Jönnek a képek. Húgocskám a tetejét berácsozta, mert maradt tészta, amúgy a recept szerint nem kell. Ne leveles tészta-állagra számítsunk, inkább kenyértésztás volt, puha zöldséges masszával a közepén. Forrón tálalva az igazi, és mi nem napraforgót tettünk bele, hanem azt hiszem fenyőmagot. Az nagyon összefér a spenóttal. :-)

Articsókás-zöldborsós vadrizs

Ez a rizs szintén húgom kreálmánya, amit direkt nekem címezve készített egy munkás napon, amikor gyorsan kellett összedobni valamit, mert takarítás-pakolás-sittlapátolás volt a feladatunk a ház körül.

Tudni kell, hogy az első találkozásom az articsókával egy pizza tetején (Sopron, Fórum pizzéria, mindenkinek sűrűn ajánlom, igazi kemencében sütnek!) olyan jól sikerült, hogy az addig számomra ismeretlen növényt elkezdtem üldözni imádatommal. Elolvastam hogyan kell elkészíteni, termeszteni, főzni vele, és amikor csak lehetett, találkoztam vele. Ez legtöbbször további pizzák elfogyasztásával végződött, mert bizony mivel az articsóka felét el kell dobálni, hiszen lényegében egy bogáncsféléről van szó, melynek csupán a virágközepe elég puha, elég borsos áron mérik a boltban. A pizzériák viszont nem számítanak fel dupla árat egy articsókás pizzáért, így ki szoktam élvezni azokat a falatokat, ahol nagyon jól készítik ezt a féle pizzát, vagyis nem sajnálják róla az articsóka feltétet.

Sajnos a boltokban csak ritkán lehet egészben, zölden kapni friss articsókat fejet, vagy ha igen, az is olyan fonnyadt, hogy már semmit sem lehet vele kezdeni. Pedig egy mártogatóssal otthon is élvezetes uzsonna vagy desszert lehet. Így marad az üveges articsóka szív (van konzerv is), ebből készült ez a fogás is. Természetesen terveim között szerepel, hogy a kertem végét (ha majd lesz) tele fogom ültetni vele, mert állítólag elég igénytelen növény, és jól is néz ki, és akkor aztán articsóka habzsolás lesz!

A hozzávalók között találhatók: vadrizs, olasz kerekszemű rizs (rizottó rizs), zöldborsó, hagyma, egy doboz articsóka szív, kakukkfű. Lehet még használni szárított (bioboltban vehető!) leveszöldség-port is, hiszen zöldséglevessel felöntve a legjobb a rizottó, és ez azt az érzetet kelti.

Elkészítés: a vadrizst kevés olívaolajon jól meg kell pirítani, hogy félig már kipattogjanak a szemek, különben nem puhul meg. Hozzáadjuk az apróra vágott hagymát, kicsit megpirítjuk majd a többi rizst, hogy azok is fehéredjenek ki kissé. Lassan öntögetjük fel, hozzáadva a zöldborsót is, hogy rizottósra sűrűsödjön. A rizzsel együtt megpuhul a borsó is. Kakukkfűvel, vagy kinek mi esik jól, ízesíthetjük. A végén kell hozzákeverni az articsókát, hiszen az már konyhakész. Nyamm. Jó étvágyat!

Pite parádé

Pitéből volt bőven a nyáron. Nem tudtunk betelni vele. Különösen a következő recept az, amit én nagyon sokszor sütöttem, ez az én reszortom volt.


Fahéjas cseresznyés pite (kiváló meggyel is!)
Hozzávalók: 28 dkg sütőporos liszt, 1 tk őrölt fahéj, 10 dkg kristálycukor, 2 tojás, 8 ek tej, 17 dkg olvadt vaj, 70 dkg cseresznye kimagozva, a tetejére: 5 dkg finomliszt, 0,5 dkg tk őrölt fahéj, 5 dkg cukor, 5 dkg kockázott puha vaj.

Elkészítés: Előmelegítjük a sütőt 180 fokra, vajazzunk ki egy tortaformát (vagy más négyzetes tepsit). Tegyük a lisztet, a fahéjat és a cukrot tálba, keverjük össze. Alakítsunk mélyedést a közepébe, és tegyük bele a tojást, a tejet és az olvasztott vajat. Keverjük össze és alaposan dolgozzuk össze, hogy sűrű és sima keveréket kapjunk. Akkor jó, ha kemény és nem folyós. Kanalazzuk a tortaformába, és óvatosan egyengessük el a tetejét. Szórjuk rá a cseresznyét, és óvatosan nyomkodjuk bele.
Borítsuk a tetejéhez valókat tálba. Morzsoljuk össze a vajjal, hogy morzsához hasonló keveréket kapjunk, majd dolgozzuk össze, amíg borsó nagyságú darabokká áll össze. Hintsük a cseresznye tetejére. Süssük 35-40 percig, amíg beleszúrva nem ragad a tészta. Hagyjuk a formában, amíg langyosra hűl, majd vegyük ki a formából, hűtsük ki, és hintsük meg fahéjas porcukorral.


Másik párja, amit egyszerre sütöttünk a cseresznyeszezon végén anyuval, inkább piskótás típus, bár a receptje kicsit más, mivel tej is van benne. Anyunak mindenféle kivágott újságcikkje van még a múlt évezredből (hehe), amiket én egyszer összerendeztem, és azon találtuk septiben a receptet. Megsütöttük és nos, rendkívül jó volt! :-) Persze az én kedvencem továbbra is a fahéjas verzió, de ez sem volt kutya, el is fogyott mind a kettő nagyon gyorsan!


Cseresznyés piskóta
Hozzávalók: 4 tojás, 20 dkg rétesliszt, 15 dkg cukor, 1/4 l tej, 1 mokkáskanál szódabikarbóna (sütőpor helyett!), 75 dkg cseresznye, a tepsi kikenéséhez vaj (vagy amit akarunk).
A tojások sárgáját a cukorral és a szódaporral kikeverjük, majd felváltva adjuk hozzá a lisztet, a tejet meg a tojások keményre vert habját. Alaposan kikent közepes nagyságú tepsibe töltjük (ez nálunk egy kerek nagy tortaforma volt), és a megmosott, lemagozott, lecsepegtetett cseresznyével meghintjük. Sütőbe téve úgy sütjük, mint a piskótát.