Nos a következő (múlt héten) spárga recept már tényleg a Vera által ihletett pite. Képes voltam érte a 35 fokos panelban még begyújtani a sütőt. Hát mit mondjak, érdemes volt. Én még ilyen jót nem ettem. De komolyan! Vagy ha igen, akkor már nem emlékszem rá. A receptet természetesen nem tudtam követni, mivel zabtejet szoktunk venni a picurnak, de zabtejszínnel még nem találkoztam utam során. Amúgy sem vagyok tejszínes típus, én sajnos bűnös besamelles-típus vagyok... ezért rajongok a lasagne-ért és a muszakáért is. Nos, legalább biotejből készítettem, kukoricaliszttel, és a végén kevertem hozzá tojásos joghurtot is. Megint ami volt itthon és ami eszembe ötlött, hogy miket szoktak az ilyen pitékre töltelékként önteni. A leveles tészta spar-os volt, a legolcsóbb, és sokkal-sokkal jobb mint az általam ismert tantefanni. Igaz, mivel téglalapok voltak a csomagban, kicsit szórakozni kellett a kerek forma kirakásával. De mit ad Isten - és a matematika - amit egyik oldalról feleslegként levágtam, pontosan beleillett a résekbe. :-) Persze megint elfelejtettem megkenni a formát, így hajthattam fel a frissen benyomkodott tésztát, hogy alákenjek...
A spárgát itt még főzni sem kellett, ezt nagyon imádtam, feldaraboltam, hozzá még egy adag gombát is, mert a spárga kevésnek tűnt, a gomba meg nagyon kókadozott a hűtőben. Végül nagyon jól illett egymáshoz az ízük, szerették egymást! :-) Ráöntöttem a besamelles krémet, szerecsendióval ízesítettem, meg pici sóval. A tetejére én rávágtam még egy mozzarella golyót is és megszórtam valami zöldfűszerrel. Sütéskor kétségbe voltam esve hogy megint alkot a sütőm és elrontódik, mert a teteje már túlpirult a közepe meg folyt. Na mondom, ezt elrontottam, megint szétfolyik majd (voltak már ilyen tapasztalataim a rakott brokkoli esetén), de nem! Amikor kivettem még rezgett, de tényleg megsűrűsödött utána. És a friss-ropogós leveles tészta... nyamm... Nagyon finom volt. Ilyet próbáljon ki mindenki! 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése