Helyzetjelentés III. - a restancia

Itt van az asztalkám, az utolsó képen, ami munka közben készült: Két éjszaka dolgoztam akkor, 2-3 órákig, hajnali 2-ig. De végül befejeztem időre. A közepéről a kört még le is véstem, mert a második vásárlás alkalmával sokkal szebb mozaikokat tudtam venni, mint elsőre. Így az csúnya-sárga helyett szintén tejfehérrel lett kirakva, és a piros szívecskék közepe pedig az eredetileg tervezett szép sárgával, a tejfehér helyett. Végül kaptam világos zöldet is, mert először csak egyfajta sötétzöld volt, ami a narancs szívek közepe. A világos zöld a szélére került kitöltésnek és nagyon jól mutat. A kék virág középen nem kékre terveződött, de végül az tetszik az egészben a legjobban! És azt hittem a szívek törése után az a végső fázis lesz a legnehezebb, de azokkal a színekkel volt a legkönnyebb és leggyorsabb dolgozni. Hála Istennek, így tudtam befejezni időre.

Mire hazautaztunk anyuhoz, már csak a fúgázás volt. De úgy voltam vele, ha az nem sikerül átadás előtt, az már nem olyan gond, látja a kész művet anélkül is. Szerencsém volt, mert otthon rögtön rá tudtam bízni egy szakavatott emberre a fúgázást, aki jó pár óráig szenvedett vele. Szerintem én ki is purcantam volna idegileg, ha nekem kell csinálnom, olyan hosszú volt a hét meg a munkák. Viszont rögtön el is látott egypár jótanáccsal a jövőre nézve, hogyan igen és hogyan ne csináljam legközelebb :-)
És itt vannak a képek a már átadott asztalról:
És egy kis romantika, a gyönyörű tűzliliomokkal, amit a kertből mentettem meg még hervadás előtt. Végül anyuék tényleg vettek hozzá két széket is. Nem túl szépek, de kényelmesek, bírják az esőt, és illenek az asztal színéhez:

Részletek:
- összesen 17 órát dolgoztam vele + a fúgázás vagy 3 óra a száradással
- 6000 Ft volt az asztal akciósan a mókusos áruházban (de hasonlókat lehet kapni máshol is, pl. Ikea)
- összesen 18.115 Ft volt a mozaik, de ebben benne van a törőfogó és a 2 ragasztó is.
- a minta Bozsár Judit fényfogójának átirata, gyönyörű munkái vannak, csak ámulok és bámulok, köszönöm neki!

A fúgát kétszer öntötte rá a mester, mert hígabbat kevert, így lassan száradt, de minden apró résbe belefért. Legnehezebben az üvegmozaik tetejéről volt lekaparni neki az ujjaim nyomát, ahol ragasztósan rányomtam a mozaikot, és azt gondoltam majd a végén letakarítjuk (valahogy). No most állítólag ez egy elég nehéz művelet volt, és lakkbenzint használt hozzá. Így lett végül szép fényes. És legközelebb ajánlotta hogy ne ezt a ragasztót használjam. Erre én is rájöttem, mert utáltam vele dolgozni. Még jó hogy ez kapható a boltban a mozaikokhoz. Igaz ez egy kezdőnél nem számít, mint én, de legközelebb már kikísérletezem mivel lehet máshogy. Továbbá ajánlotta, hogy lakkozzuk is le végül, hogy tartósabb legyen. Ez még várat magára, ki tudja meddig. :-) És igen, ELÉG színes lett, de szerintem nem rossz. Már rendeltek is egy újat, de nem tudom mikor állok neki megint egy ilyennek. Most elsősorban a varrás izgat. Már nézegetem is a varrógépeket, ez lesz a szülinapi ajándék. Kézzel szeretek varrni, dehát az nagggyon lassú! A régi műveket még mindig nem sikerült begyűjteni, hiába, egy(két) költözés nagyon össze tudja kutyulni a dolgok helyét.