Az első adag spárga végül nem úgy végezte, ahogy ígértem. Valami ötlettől vezérelve helyet akartam csinálni a mélyhűtőben (pl. a fagyiknak :-)), és kivettem egy öles kacsát. Ezt vidékről kapjuk déditől, csak egészben sok helyet foglal. Mostanában (megint) nem vagyok nagy húsevő, úgyhogy gondoltam végezzünk a maradékokkal. Péntek este szépen bevándorolt a sütőbe kiolvasztás után, lefóliázva, és 150 fokon ott is maradt órákig. Nekem ez a "sokáig sütjük alacsony hőmérsékleten" vált be leginkább a kacsánál. Letakarva pedig nem szárad ki, viszont vajpuha lesz. Le is foszlott a csontról, míg az utolsó 10 percben ropogósra sütöttem a bőrét. Ezt persze végül nem ettük meg, mert még így is nagyon zsíros volt, és a fogáshoz nem kellett.
Sütés közben 2-3x leöntöttem róla a tetemes mennyiségű zsírt, eltéve jobb napokra, kenyérkére, vagy süteménybe, lett is vagy 3 üveggel. A maradék hús ilyenkor nem sok. És mivel párocskám csak a szabályos comb alakú sült húsokat eszi szívesen, nem hagyhattam veszendőbe a többit sem. Meg nem vonzott a sült hús-rizs kombináció. Az elválasztó diéta szerint nem is jó együtt, nekem is megterheli a pocim, a rizst amúgy sem szeretem, a krumpli meg ilyenkor petrezselyemmel az igazi, főként magában, salátával. (Sajnos ez még kimaradt idén, hamarost pótoljuk).
Így fogtam magam, és a főzős műsorokon szocializálódott ötlettől vezérelve a husit cafatjaira szedtem, és kifőzött metélthez kevertem. Közben megfőztem hozzá a spárgát. Ezúttal zöldet, bár én a fehéret is szeretem, teljesen más ízű, de mindegyik finom. Sőt a fehéret nem kell annyit pucolni sem, mert nincsenek azok a kis levélkéi mint a zöldnek, ami előszeretettel megy tele homokkal. Ezért szerintem a zöldet többet kell pucolászni, míg a fehéret egyáltalán nem. A fás részének eltávolítását Jamie Olivertől tanultam: meghajlítom a spárgát, és ahol eltörik, addig jó, a vége pedig fás, és eldobandó. Anyu néha kiakad hogy sokat eldobálok, de amikor megpróbálta a végeket megmenteni, rájött hogy tényleg fás, és ehetetlen. És sokáig ő is ezért nem csinált spárgát. Pedig micsoda veszteség!
Ez az egyik trükk, a másik a főzésben rejlik. Ezt úgy csinálom hogy elég neki 5-6 perc, nem kell tökéletesen puhára főzni, csak hogy roppanjon. A vízbe mindig teszek egy kis citromlevet, ez puhítja. Amikor leszűröm, le kell hűteni hideg vízzel, majd beleteszem egy tál jeges vízbe! Ezt pl. jégkockákkal lehet elkövetni. Ezzel a metódussal a sokak által nem kedvelt fehér spárga is megjuhászodik. És isteni finom lesz! Felvagdaltam nagyobb darabokra, hozzá karikáztunk zöldhagymát, kapott olívaolajat, citromlevet, és koriander levél híján borsdarálóval őrölt koriandermagot. Nem volt sok fűszer, gyorsan kellett csinálnom az ebédet, úgyhogy csak ennyi volt. Még a receptet sem volt időm előkavarni, fejből állítottam össze, pedig emlékszem hogy Nigella csinált valami hasonlót sült csirkével.
Hát mit ne mondjak, isteni lett! Még a páromnak is nagyon ízlett, aki leginkább a tradicionális konyhához van szokva, és eddig nem tudta elképzelni a kacsahúst tésztával. Ha valaki nagyon behűti, tökéletes kacsasaláta, főleg ha még utánanéz és tesz hozzá ezt-azt, ami illik hozzá. Amúgy a kacsahúsért még mindig nem vagyok oda, ez most kiderült. :-) És mégis. (A kép csak mobillal készült, azért szörnyű)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése