Kukorica-pró(s)za

Na igen, a feltöltések még mindig elmaradnak. Ma kukoricakrémlevest készítettem. Azt hiszem ez a magyar helyesírás szabályainak megfelelően két szó, vagy inkább kötőszavas szó. De mindegy. Ez blog, szerencsére. Szóval a kukoricáért nem nagyon rajongok. Legtöbben rizs mellé adják, és túl kemény a héja. Meg aztán a pizzán sem jó, mert összesül és még keményebb. Egyedül augusztusban szeretem zsengén, megfőzve, sok sóval, csőszámra. De. Mivel nagy krémleves függő vagyok, ma ezzel próbálkoztam. Sajnos hiába próbáltam elkerülni az átszűrés időigényes és kuplerájos mozzanatát, át kellett szűrni mert nagyon sok héja volt és nem főtt meg. Ennyit a zsenge konzerv kukoricáról. Szokás szerint más is belevándorolt a fazékba, ami volt itthon: kis gomba, kis krumpli, sűrítésnek. Nem volt rossz, de még finomítok a recepten. Holnap jön a spárga, ma már találtam is hozzá egy jó kis receptet Vera oldalán. (hogy kell linket beszúrni?) Ez lehet hogy holnap elkészül. Mennem kell a gyerekért, meg a teregetés. Tudom, ezt unalmas olvasni, be is fejezem. Álljon itt inkább a titokban óriásira nőtt balkon-növénykém képe: Ha így folytatja tényleg nem költözünk el, mire kivirágzik.
Kisütött a nap!!! Éljen! Edelényben meg átszakadt a gát... sok segítséget kívánunk nekik a küzdelmekhez! Mindig az ötlik eszembe, hogy ez a sok víz olyan, mintha a sok elfojtott érzelmünk "kitörése" lenne. Most siratjuk azt, amit elpusztítottunk a Földből eleddig. A víz pedig tisztára mos. Ráadásként pedig ne feledjünk a mai napon megemlékezni Trianonról sem!