Ennek örömére rádöbbentünk hogy a pénztárcánk újfent üres, szóval jött a szokásos mit-találok-még-a-konyhában-amit-meg-lehet-enni sztori. Ilyenkor jön a háziasszony meg a (kényszerű) kreativitás. Nálunk ez általában palacsintában, meg császármorzsában szokott kimerülni vacsira, ami gyorsan megvan, és a férfi felem is el tudja készíteni. Most azonban a "B" terv jött: pizza!!! Dugiban van a fagyasztóban mozzarella, ez ugye alap. Paradicsom konzerveket is őrizgetek, ez is alap nálunk (hja, ugye a mediterrán szerelem!). Liszt mindig van, meg hagyma is, a többi pedig fakultatíve amit találunk itthon. Most éppen spenótot találtam a fagyasztóban, leveleset, apró kockákba fagyasztva. Mondjuk sosem értettem ez mire jó, de most jó volt. Pár kockát gyorsan megpároltam, hozzá pár gerezd maradék brokkolit is. A gép pillanatok alatt összedobja a pizza buciját, ami addig pihen, amíg felvagdossuk a rávalókat. Cakkpakk 1 óra alatt készen szoktam lenni, kicsit több a sütéssel, és már ehetjük is. Őszintén, amióta erre rájöttem, sosem rendelünk. Több idő mire kihozzák és sosem olyan jó, mint egy házi pizza.
A tésztája egy régi bevált recept, ami végülis egy alap kenyér recept. Én szoktam bele dobni egy rész graham lisztet is, hogy azért az egészségnek is adjunk, meg nagyon szeretem az ízét. Sokat ebbe nem jó tenni, mert morzsás lesz a tészta és nem lehet kinyújtani, ráadásul sülés után sem olyan - bár én mindenhogy szeretem. Húsos paradicsomkonzervet szoktam használni, ha nincs otthoni eltett; összevagdosom a paradicsomot a szószban, hozzáreszelek pár fokhagymát, aztán kicsi só, bors, oregánó, bazsalikom, meg ami még a polcon van. Ez az alap, ezzel kicsit elősütöm a tésztát (nekem elég sz*r a sütőm, muszáj variálni). Erre dobtunk most sok hagymát, brokkolit, spenótot, olívabogyót (ez füstös ízt adott a hús helyett), és a mozzarellát. Isteni volt. Sajnos csak utólag jutott eszembe fotózni, csak egy szelet maradt. Picur is kétpofára falta, csak alig bírta kivárni mikor lesz kész. :-) Spenóttal is isteni volt, szerintem máskor is csinálok!
Tésztája: 40 dkg liszt, 3 ek olívaolaj, 1-2 tk só, 1 csomag szárított élesztő, 1/4 liter langyos víz.
Ebből sütöttem már kenyeret is, az jobban elviseli a fele barna lisztet. Eddig ennyi volt a kenyésütési művészetem, most majd jobban ráállok erre is. Nagyon jó kis blogokat találtam, és alig várom hogy kipróbáljam őket.
Ha már legyúrtam a pizzát és úgyis meleg a sütő, gyorsan begyúrtam egy kis sajtos kiflit is. Az 2 óráig pihent, addig megettük a pizzát. Aztán jött a tekergetés! :-) Először nagyon nem ment, de aztán belejöttem. Legalább volt reggelire-vacsira kenyér alapanyag. Igazából nem sütemény állagú lett, hanem rendes kifli forma. A receptet a Kismama szakácskönyvben találtam, majd ehhez is keresek pár jobbat. Őszintén nekem nem volt kulináris élmény, de a család többi tagja meg volt elégedve.
Közben pedig rájöttem, hogy nem is olyan nehéz sütni valamit. Ugyanis megvan bennem a jószokás, hogy nálunk a húgom a sütős, én a főzős vagyok. És ez működik is általában. Én mindenféle receptet begyűjtök, próbálkozom, főleg egészséges alapanyagokból készételeket varázsolni, ő pedig szuper kenyereket, töltött bucikat, sütiket tud összehozni.
De mostantól én is próbálkozni fogok a sütéssel is, mert tudom hogy főleg az vette kedvem, hogy 1. nincs kézi robotgépem, és fakanállal nehéz mindent kikeverni; 2. nincs gyúródeszkám, itt is a gyerkőc bárányos aláltétjét használtam fel, de nem is lenne hozzá hely; 3. rossz a sütőm, így a kenyereken kívül még a muffint is el lehet rontani benne. Íme a mostani eredmény, pizza és sajtos, KÉSZ! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése