Szerencsére babucka végre bölcsiben van, úgyhogy tudok dolgozni, fellélegeztem egy kicsit. Imádnivaló, de ez az 5 hét vele összezárva, mint akin átment egy úthenger, úgy éreztük magunkat. Egy atombomba. Kell neki a társaság, amióta újból megy, kiegyensúlyozottabb, kedvesebb és nem tör-zúz mindent itthon. :-) Kellene neki egy tesó is, de ez egy másik bejegyzés témája...
Szóval kiraktam mindent, próbálkoztam a mozaik tördelésével is, kevés sikerrel. Mivel ez nem rendes üveg, por alakúra szilánkosodik, ami betölti az egész teret, ha ketté akarom törni. Nem tudom mi lesz. Lehet hogy csak négyzetesen fogom kirakni? (Nagyon érdekes, pont ebben a percben megy a Dekón egy rövid spot a mozaikrakásról. Így kapjak választ minden kérdésemre! ;-) Ez egy dolog miatt keserít el: mégis a vagyonba kerülő másik vágó szerszámot kellett volna megvennem ahhoz, hogy olyan darabokat vághassak, amit szerettem volna?) De nem adom fel, igaz hogy első mozaikos munkám lesz és nagy fába vágtam a fejszém, megcsinálom! Mindig is szerettem a mozaikos asztalokat, így ez a munka minden tekintetben kielégítő. Összeolvastam mindent és összekapartam a régi kézműves emlékeimet és elásott tudásomat is. Az eredményt pedig majd meglátjátok (meg én is).

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése