2010. május 14., péntek

Elkezdődött

Szóval. Kezdődik a vizsgaidőszak, összejött egy nagyobb munkám is, én mégis itt ülök egy nagy rakás mozaik közepette és azon filózok hogyan fogom ezt összehozni. Előzmények: ha már anyunak szülinapja lesz, kössük össze a kellemest a hasznossal, készítsek neki valamit. Hogy hogyan jutott eszembe a mozaikos fémasztal, azt már nem tudom. Azt hiszem hirtelen ötlet volt és mivel pont felhívtam a húgomat, ennél maradtunk. Én már el is felejtettem mikor hívott, hogy vészesen fogy az idő és mi lesz a projekttel? Így elmentünk megvenni a kisasztalt a hódos barkács áruházba (már előre kinéztem), és aztán tegnap bevásároltam a hobbi boltban is. Hát mit ne mondjak, sem az üvegmozaikok színével, sem a formájával, sem a minőségével, sem az árával nem voltam kielégedve. De sok választásom nem volt. Szorít az idő. És a fent említett egyéb feladatok is. Úgyhogy azonnal nekiálltam.

Szerencsére babucka végre bölcsiben van, úgyhogy tudok dolgozni, fellélegeztem egy kicsit. Imádnivaló, de ez az 5 hét vele összezárva, mint akin átment egy úthenger, úgy éreztük magunkat. Egy atombomba. Kell neki a társaság, amióta újból megy, kiegyensúlyozottabb, kedvesebb és nem tör-zúz mindent itthon. :-) Kellene neki egy tesó is, de ez egy másik bejegyzés témája...

Szóval kiraktam mindent, próbálkoztam a mozaik tördelésével is, kevés sikerrel. Mivel ez nem rendes üveg, por alakúra szilánkosodik, ami betölti az egész teret, ha ketté akarom törni. Nem tudom mi lesz. Lehet hogy csak négyzetesen fogom kirakni? (Nagyon érdekes, pont ebben a percben megy a Dekón egy rövid spot a mozaikrakásról. Így kapjak választ minden kérdésemre! ;-) Ez egy dolog miatt keserít el: mégis a vagyonba kerülő másik vágó szerszámot kellett volna megvennem ahhoz, hogy olyan darabokat vághassak, amit szerettem volna?) De nem adom fel, igaz hogy első mozaikos munkám lesz és nagy fába vágtam a fejszém, megcsinálom! Mindig is szerettem a mozaikos asztalokat, így ez a munka minden tekintetben kielégítő. Összeolvastam mindent és összekapartam a régi kézműves emlékeimet és elásott tudásomat is. Az eredményt pedig majd meglátjátok (meg én is).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése