Uzsonnaidő

Három macska és egy Nyuszi.

Helyzetjelentés II.

Gyorsan berakok 2 képet arról, mi is folyik mozaik ügyben. Az első 3 óra plusz munka után készült, a második már plusz 2,5 óra után. Összesen eddig 9,5 óra volt, és nem számoltam a múlt éjszakai 1,5 órát, amit majd csak akkor fotózok, ha ténylegesen eljutok valahová. Kicsit szidtam az üveget, mert nem gondoltam volna hogy minden tiszta szilánk lesz, sajnos az ujjaimba továbbra is sikerült beleállítani egyiket-másikat. Viszont kitaláltam egy tök jó módszert a lakásban való tördelésre: vettem egy óriási műanyag dobozt, azt letakartam ronggyal, és az alatt tördeltem. Így nem szállt szanaszét, ami pedig igen, azt gyorsan eltakarítottam. Sajnos a munka innentől kezdve már csak tördeléssel működött, erős késztetésem volt hogy leegyerűsítsem a megrajzolt témát, mert nem tudom kivitelezni a szivecskéket. De aztán sikerült. Az első 1 órámba telt, az utolsó kettő már csak negyed órába. Közben sűrűn szívbajt kaptam, mert az utolsó darabka mozaikot kellett eltörnöm ahhoz, hogy kész legyen az adott szín, és ha nem törik jól, akkor nincs több alapanyag! Így használtam el az utolsó szilánkig a pirosat, a narancsot, és a rózsaszínt is. Így kiszámolni nem is lehetett volna szándékosan! Sajnos még így is kevés lett a zöldből, úgyhogy újból be kellett ma vásárolnom. Ez elég nagy időveszteség volt, tekintve hogy picurka mellett képtelenség ezt elővenni, éjjel elég vacak munkát lehet végezni, napközben meg más dolgom van/lenne. Kicsit izgulok, de szerencsére sikerült szebb színeket találnom, úgyhogy a végén máshogy rendeztem át a színezési sorrendet, adott keretek és lehetőségek között. :-) És így végre nekem is tetszik! Úgyhogy most már jó lesz befejezni, hogy csodálhassuk. (És itt most inkább nem írok azokról a hátráltató mozzanatokról, hogy a ragasztó mindenhova folyik ahova nem kellene, és kapargatni kell, mert sajnos utána már nem ragad. És ahol túlfolyt, nem tudom hova fér majd a fúga? De hát ezek egy kezdő elmélkedései.)

Kézműveskedés a konyhában

Hát (tudom ezzel nem kezdünk mondatot, de olyan "belevágok a közepébe" érzetű), a hét elég ijedősre sikerült. Természetesen gyerkőc pár napos orrfolyással megúszta, amit mi egész hetes betegeskedéssel. Párom nem szokott ledögleni, de most nincs hangja, alig kap levegőt, és megint megdöntöttük a papírzsepi fogyasztás országos rekordját. Én két napig élet-halál közt lebegtem, hol jutott eszembe az, hogy még mozaikoljak is. Pedig. Az idő vészesen fogy.

Ennek örömére rádöbbentünk hogy a pénztárcánk újfent üres, szóval jött a szokásos mit-találok-még-a-konyhában-amit-meg-lehet-enni sztori. Ilyenkor jön a háziasszony meg a (kényszerű) kreativitás. Nálunk ez általában palacsintában, meg császármorzsában szokott kimerülni vacsira, ami gyorsan megvan, és a férfi felem is el tudja készíteni. Most azonban a "B" terv jött: pizza!!! Dugiban van a fagyasztóban mozzarella, ez ugye alap. Paradicsom konzerveket is őrizgetek, ez is alap nálunk (hja, ugye a mediterrán szerelem!). Liszt mindig van, meg hagyma is, a többi pedig fakultatíve amit találunk itthon. Most éppen spenótot találtam a fagyasztóban, leveleset, apró kockákba fagyasztva. Mondjuk sosem értettem ez mire jó, de most jó volt. Pár kockát gyorsan megpároltam, hozzá pár gerezd maradék brokkolit is. A gép pillanatok alatt összedobja a pizza buciját, ami addig pihen, amíg felvagdossuk a rávalókat. Cakkpakk 1 óra alatt készen szoktam lenni, kicsit több a sütéssel, és már ehetjük is. Őszintén, amióta erre rájöttem, sosem rendelünk. Több idő mire kihozzák és sosem olyan jó, mint egy házi pizza.

A tésztája egy régi bevált recept, ami végülis egy alap kenyér recept. Én szoktam bele dobni egy rész graham lisztet is, hogy azért az egészségnek is adjunk, meg nagyon szeretem az ízét. Sokat ebbe nem jó tenni, mert morzsás lesz a tészta és nem lehet kinyújtani, ráadásul sülés után sem olyan - bár én mindenhogy szeretem. Húsos paradicsomkonzervet szoktam használni, ha nincs otthoni eltett; összevagdosom a paradicsomot a szószban, hozzáreszelek pár fokhagymát, aztán kicsi só, bors, oregánó, bazsalikom, meg ami még a polcon van. Ez az alap, ezzel kicsit elősütöm a tésztát (nekem elég sz*r a sütőm, muszáj variálni). Erre dobtunk most sok hagymát, brokkolit, spenótot, olívabogyót (ez füstös ízt adott a hús helyett), és a mozzarellát. Isteni volt. Sajnos csak utólag jutott eszembe fotózni, csak egy szelet maradt. Picur is kétpofára falta, csak alig bírta kivárni mikor lesz kész. :-) Spenóttal is isteni volt, szerintem máskor is csinálok!
Tésztája: 40 dkg liszt, 3 ek olívaolaj, 1-2 tk só, 1 csomag szárított élesztő, 1/4 liter langyos víz.

Ebből sütöttem már kenyeret is, az jobban elviseli a fele barna lisztet. Eddig ennyi volt a kenyésütési művészetem, most majd jobban ráállok erre is. Nagyon jó kis blogokat találtam, és alig várom hogy kipróbáljam őket.

Ha már legyúrtam a pizzát és úgyis meleg a sütő, gyorsan begyúrtam egy kis sajtos kiflit is. Az 2 óráig pihent, addig megettük a pizzát. Aztán jött a tekergetés! :-) Először nagyon nem ment, de aztán belejöttem. Legalább volt reggelire-vacsira kenyér alapanyag. Igazából nem sütemény állagú lett, hanem rendes kifli forma. A receptet a Kismama szakácskönyvben találtam, majd ehhez is keresek pár jobbat. Őszintén nekem nem volt kulináris élmény, de a család többi tagja meg volt elégedve. Közben pedig rájöttem, hogy nem is olyan nehéz sütni valamit. Ugyanis megvan bennem a jószokás, hogy nálunk a húgom a sütős, én a főzős vagyok. És ez működik is általában. Én mindenféle receptet begyűjtök, próbálkozom, főleg egészséges alapanyagokból készételeket varázsolni, ő pedig szuper kenyereket, töltött bucikat, sütiket tud összehozni. De mostantól én is próbálkozni fogok a sütéssel is, mert tudom hogy főleg az vette kedvem, hogy 1. nincs kézi robotgépem, és fakanállal nehéz mindent kikeverni; 2. nincs gyúródeszkám, itt is a gyerkőc bárányos aláltétjét használtam fel, de nem is lenne hozzá hely; 3. rossz a sütőm, így a kenyereken kívül még a muffint is el lehet rontani benne. Íme a mostani eredmény, pizza és sajtos, KÉSZ! :-)

Helyzetjelentés

2 napja esik egyfolytában. Én, a mániákus májusi ilyenkor már a hasamat szoktam süttetni és élvezem a 30 fokot, meg a szandálban és pólóban rohangálást. Ez az idő megcsúfol mindent. Az asztal mozaikozása szempontjából azonban jó volt, mert azt ilyen időben nagyszerűen lehet rakni. Viszont mivel belecsúsztunk a hétvégébe, babucka alkalmasint megint lebetegedett, valószínűleg egyszerű, de nem egyszerű megfázásba bonyolódva (valahogy megértem, én is megfagyok a lakásban). Ömlik az orra, köhög megint és elég karcos a hangja is. Egy hét nyugtunk volt... komolyan nem tudom hogyan csináljuk végig a jövő hetet, ami elég zsúfolt volt enélkül is! Nem egyszerű, ha a gyerkőcöt még 1 órára sem tudod rábízni valakire! Amúgy meg mivel nem tudunk játszóterezni vele, kezd begolyózni idebenn (meg mi is, lassan a csillárról is lóg), egyébként eléggé sajnálom is emiatt. Menne ki, sétálni, játszani, kirándulnánk mit előző hétvégeken - de nem lehet. Az orkánerejű szél sem segít a helyzeten. Ez az idő talán csak a növénykéimnek jó, mert gőzerővel nőnek, és viszonylag védve vannak az erkélyen.

Az asztal 4 óra munka után így néz ki:
A szélét még könnyű volt kirakni, de a közepéhez már próbálkoztam a tördeléssel. Mondjuk jobban ment mint első alkalommal, de így is beterítette a szobát. Porszívóztam bőszen, mert egy kisgyerek mellett nem heverhetnek üvegszilánkok mindenhol! Én is jópárszor elvágtam az ujjam (üvegszilánkokat nem söprünk össze kézzel). Persze "műhely" híján, egy 48 nm-es panelban nem sok mozgástér akad. A ragasztásnál is akadtak gondjaim, amit előző nap ragasztottam, és kifolyt a ragasztó, másnap vakarhattam le egy késsel mert nem tudtam melléilleszteni a következő sort, túl nagy lett volna a rés. Azzal variáltam, hogy már felrakás után húztam le a felesleget. Most jön majd a nagyobb tördelési feladat, kicsit izgulok, hogy fog sikerülni. De először is megyek holnap zh-t írni, fincsi lesz.

Elkezdődött

Szóval. Kezdődik a vizsgaidőszak, összejött egy nagyobb munkám is, én mégis itt ülök egy nagy rakás mozaik közepette és azon filózok hogyan fogom ezt összehozni. Előzmények: ha már anyunak szülinapja lesz, kössük össze a kellemest a hasznossal, készítsek neki valamit. Hogy hogyan jutott eszembe a mozaikos fémasztal, azt már nem tudom. Azt hiszem hirtelen ötlet volt és mivel pont felhívtam a húgomat, ennél maradtunk. Én már el is felejtettem mikor hívott, hogy vészesen fogy az idő és mi lesz a projekttel? Így elmentünk megvenni a kisasztalt a hódos barkács áruházba (már előre kinéztem), és aztán tegnap bevásároltam a hobbi boltban is. Hát mit ne mondjak, sem az üvegmozaikok színével, sem a formájával, sem a minőségével, sem az árával nem voltam kielégedve. De sok választásom nem volt. Szorít az idő. És a fent említett egyéb feladatok is. Úgyhogy azonnal nekiálltam.

Szerencsére babucka végre bölcsiben van, úgyhogy tudok dolgozni, fellélegeztem egy kicsit. Imádnivaló, de ez az 5 hét vele összezárva, mint akin átment egy úthenger, úgy éreztük magunkat. Egy atombomba. Kell neki a társaság, amióta újból megy, kiegyensúlyozottabb, kedvesebb és nem tör-zúz mindent itthon. :-) Kellene neki egy tesó is, de ez egy másik bejegyzés témája...

Szóval kiraktam mindent, próbálkoztam a mozaik tördelésével is, kevés sikerrel. Mivel ez nem rendes üveg, por alakúra szilánkosodik, ami betölti az egész teret, ha ketté akarom törni. Nem tudom mi lesz. Lehet hogy csak négyzetesen fogom kirakni? (Nagyon érdekes, pont ebben a percben megy a Dekón egy rövid spot a mozaikrakásról. Így kapjak választ minden kérdésemre! ;-) Ez egy dolog miatt keserít el: mégis a vagyonba kerülő másik vágó szerszámot kellett volna megvennem ahhoz, hogy olyan darabokat vághassak, amit szerettem volna?) De nem adom fel, igaz hogy első mozaikos munkám lesz és nagy fába vágtam a fejszém, megcsinálom! Mindig is szerettem a mozaikos asztalokat, így ez a munka minden tekintetben kielégítő. Összeolvastam mindent és összekapartam a régi kézműves emlékeimet és elásott tudásomat is. Az eredményt pedig majd meglátjátok (meg én is).

Tavasz imádóban

A mai reggel terméke: képecske a növénykéimről. Már nagyon szeretnék egy kertet, de amíg ez nem jön össze, a leggyorsabb és legegyszerűbb módját választottam idén: vettem egy csomag virágmagot és csak úgy beleszórtam a virágládába. 2 nap múlva már bújtak is ki a zöld növénykék, ez most az 1 hetes állapot. Minden reggel kinézek az ablakon és felvidít látni, hogyan nőnek. Ez maga az apró boldogság! :-) A kövirózsák vannak a középpontban, őket is szeretem, és azért is tartjuk mert ha fülfájós a gyermek, akkor ezt használjuk. Nálunk mindig bevált annakidején, picurnak egyenlőre még nem kellett szerencsére. Íme: 

Másik ma reggeli élmény: nem bírtam nem lefotózni százszor ezt a gyönyörű liliomot! A születésnapi csokromhoz tartozik, ami életem egyik leggyönyörűbb csokra. 4 csodás óriási virággal érkezett és 4 bimbóval, már 6 nyitva van és még fog nyílni. Megunhatatlan. Nem vagyok egy csokor mániás, a növényeket élve szeretem a termőhelyükön, kertben vagy erdőben, de ez egyszerűen csodálatos. Közben gyakorlom a képfeltöltést is ;-)

Véletlenül sikerült babuckát nemzeti trikolórba öltöztetni, ez is vicces, szóval bemutatom. Ez a kombináció még sosem jött ki így, pedig a cuccai már régóta megvannak. Nagyon édes (tudom, tudom).

Megteszem életem első blog bejegyzését. :-) Még nem tudom hogyan fogok gyönyörűséges hátteret varázsolni az oldalnak, de törekszem rá erősen. Lévén ezért is kezdtem bele az irogatásba. Szeretnék többet foglalkozni a lelkemnek oly kedves kreatív témákkal, amilyen a kötés, horgolás, varrás, stílus, lakberendezés, fotózás, gyöngyözés, stb.

30 éves lettem. Ez ez új élmény számomra. Meghatározó. Szeretnék fogadalmakat tenni a következő tizesre. :-) Teljes tiszta lappal szeretnék kezdeni. Amúgy állandó újrakezdő-kereső vagyok. :-) Ebbe már csak bele kell törődni. Mármint főleg nekem. Persze a környezetem sem mindig örvend az új ötleteimnek. De remélhetőleg a szélmalomharc alábbhagy lassan.

Próbálom visszafogni magam, és egy egységes képet mutatni, hogy ne legyen össze-vissza a blog. Mert csapongani azt tudok. Magamat is nehezen követem néha. Valószínűleg ez nem fog elsőre sikerülni, úgyhogy rábízom az időre, mi lesz belőle. :-) Azt hiszem ez lesz az igazi kihívás, ami miatt elkezdtem írni. Segíteni fog összeszedettnek lenni.

Elsőnek azokról írok és olyasmiket töltök fel, amik tartósan meghatároztak ezidáig, és ez nem is fog változni a jövőben sem. Aztán jönnek a pillanatnyi élmények. Majd a nagy filozofálgatások (ezeket megnyirbálom, ígérem). Aztán a hasznos holmik. Majd az alkotásaim, amiknek a száma remélhetőleg bővülni fog a következő időkben. Először majd az eddigi kézimunkákat osztom meg, nem is árt ha rendszerezem őket. Meg lefotózgatom - már ami megvan belőlük és nem ajándékoztam el. 

Ilyesmik. Folyt.köv.