Költözés

Igen, már megint költözünk a változatosság kedvéért. Ebben az évben, ahogy megjósoltam, mindig történik valami. Mivel ősszel olyan hirtelen kellett országrészt váltani, igaz nagyon jó albérletet találtunk, de egy idő után bezárva éreztük magunkat a nagy épületben. Rájöttünk amit mindig is tudtunk: nem való nekünk a társasházi élet. A saját lakásunkat szerettük, mert az barátságos négyemeletes épületben, az első emeleten volt, kilátás a zöld fával és fűvel borított térre, lépcsőzni is alig kellett, meg lehetett állni a ház előtt. Viszont tősgyökeres vidékiként, a hiper-szuper környékről és a gyönyörűen felújított lakásból is elvágyódunk, vagy ha úgy jobban tetszik, még tovább vágyódunk. :-) El, ki a zöldbe.

Javíthatatlan idealistaként felírtam mindent, amit "elvárok" egy új lakhelytől: olcsóbb legyen, nagyobb legyen (legyen végre saját hálószobánk és gyerekszoba is), ne lógjunk a szájába a szomszédoknak, akik éjjel átkopognak hogyha üvölt a gyerek, legyen egy kis kert/kilépő, zöld felületek, akár garázs is pakolni, ill. öregecske autónknak pihenni. Legyen jó a buszközlekedés is, és könnyen megközelíthető legyen akár gyalog is. Legyenek tündériek a főbérlők, és ne zavarjanak minket sosem. Természetesen a lehetetlent kértem, de úgy tűnik egy új élet továbbra is megteremti a maga helyét: megkaptunk mindent, amit kívántunk. És imádjuk. Ennél boldogabbak már csak akkor voltunk, mikor sokévi hiábavaló próbálkozás után, szinte egyidőben a költözéssel eladtuk a szívünkhöz nőtt lakásunkat is. Megszabadultunk a kötöttségektől, a devizahitel rémétől, és úgy tűnik tényleg új életet kezdhetünk ezen a fronton. Szorítok magunknak. ;-)