Ha már a szerelmeknél tartunk, a másik szerelem az a Művészetek Völgye. Kicsit sajnálom hogy nem vagyok sokkal fiatalabb, mert amikor ez a jó kulturális program kialakult, már dolgoznom kellett, és nem lehetett azt megoldanom, hogy hátizsák/sátor fel a vállra és nyomás. Jobb híján szerencsére viszont mindig volt kinél aludni Veszprémben, és noha nincs annyira közel, megy busz is, pár éve meg autóval is tudunk már menni, immáron családostul.
Idén nagyon érdekelt a mamis sziget, otthonszülésről és a háborítatlan szülésről szóló előadások. Sajnos két nap alatt sem sikerült megfejtenem hogyan keverték az előadásokat az egy helyre rendezett kulturális előadásokkal, így mire mentem volna meghallgatni valamit, teljesen más, irodalmi beszélgetés volt helyette. Ez 2x is megtörtént, így csak a kiállítást tudtam megnézni, és a hely hangulatát beszívni. Ott készült ez a nagyszerű kép is a szabadtéri kemencéről, ami egyben a kiállítás belépője volt.
Természetesen lánykám kedvence a kosárhinta lett, de örömmel konstatáltam, hogy tavaly még sírás-rívás volt hogy menjünk haza, meg ő nem akar gyalogolni, idén már élvezte a szerencsére bővülő gyerekeknek szóló programokat. Festett, horgászott, hintázott, nézelődött, szappanokat szagolgatott, lufit kergetett. Az eső, mint minden évben, most is elkapott minket egy-két fordulóra, de úgy tűnik ez már hozzátartozik az érzéshez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése