Oh, hogy én már milyen régen szeretnék egy igazán jó linzert sütni! De problémázós énem minduntalan lebeszélt róla. Egyrészt nem találtam még egy igazán jó és eredeti receptet, főleg olyat, ahol megsütve a linzerkarikák ne válnának oválissá a tökéletes kör helyett. Utána jön az időfaktor, gyerekek mellett linzert szaggatni, nos az nálunk eddig elképzelhetetlen volt. Pedig hogy álmodoztam róla annak idején, hogy majd tanítgatom a lányom és együtt sütünk-főzünk (persze erre még lazán ráérünk, csak a türelem nem a legfőbb erényem). Helyem sem nagyon volt, ahol akár egy gyúródeszkát kiteríthetek, a pici konyhák átka.
Aztán ott van még a kiszúróforma probléma is, amikkel találkoztam, mind picinek bizonyultak. De most: a piacon járva, az edényest kerülgetve megláttam ezeket a formákat. Az igazi, a cakkos szélű! És egyszerre kettő, egy lukas és egy sima. Hazajöttem és elkezdtem linzert sütni. Előástam egy jóféle házi baracklekvárt is, és reggel már a saját linzert rágcsálhatta az ovis is. Már csak egy probléma van: mindig kevés készül belőle, hiszen olyan gyorsan elfogy :) Jöhetnek a csokis tetejű islernek becézett unokatesók is ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése