2013. október 31., csütörtök

Az én gombalevesem

Gombalevest sosem ettem és nem is készítettem egészen addig, amíg egyetemistaként egy elég rövid életű, de annál fantasztikusabb és ízletesebb menüvel rendelkező mediterrán étteremben nem ettem egy olyat, hogy egyszerűen megszólalt a számban. Utána addig próbálkoztam, míg meg nem közelítettem azt. Nem mondom hogy ez egy különleges recept, de ha megkívánom a gombalevest, vagy ezt, vagy egy másik változatát (amit nem turmixolok össze) megfőzöm, és teljesen felmelegít egy esős napon. 
Általában megpirítom a szalonnát is még a lábos aljában, de most nem volt szalonnás hangulatom, így csak pár kockát díszítettem a tetejére. Így készítem: megpirítok egy kockára vágott vöröshagymát, alkalmasint szalonnakockákkal. Amikor már majdnem teljesen megpirultak, hozzájuk adom az apróra vágott gombát, majd miután ezt is pirítottam egy darabig, dobok hozzá két sárgarépát, vagy akár egy fehéret is, szintén kockákra vágva. Pirítom a répákat is, majd 2 evőkanál kukoricaliszttel meghintem az egészet. Átforgatom, picit megpirítom a lisztet is, hogy mindenhol befedje őket. Pirospaprika, átkever, felönt vízzel. Babérlevél, pici kömény, kakukkfű, só, bors a fűszerei. Most majorannát is tettem hozzá és egy csokor aprított friss petrezselymet is. Még nőtt a kertben. Mehet bele 1-2 darab kockára vágott krumpli is, sűrítésnek. Ha nincs, az sem baj. Mikor megfő az egész, elő a botmixer, leturmixolom. Nem turmixolom simára, inkább enyhén grízesre. Tetejére pirított kenyérkockák is mehetnek, én most száraz serpenyőben tökmagot pirítottam, utána egy kevés szalonnát. Pirított kenyérrel nekem elég teljes fogásnak, nem is kívánok utána mást enni. 

2013. október 30., szerda

Tortaszezon

Nincs évszak ünneplés nélkül, legjobb ha a családtagok szülinapjai minél kedvezőbben oszlanak meg az évben. Különben lesz időszak, amikor egymást érik az ünneplések, és cukorba fulladunk, és van amikor pedig már annyira jól esne egy kis torta, hogy csak úgy nekiállunk sütni valamit.
Idén az a különleges helyzet állt elő, hogy mindenféle segítség nélkül kellett elkészítenem két tortát is. Utólag rém büszke voltam magamra, közben sűrűn imádkoztam a végeredmény ehetőségében. Egyik egy habos-babos tejszínes csokitorta, másik a legkisebbnek készült túró rudi torta lett. Mivel nem lett volna értelme két egyforma csokis piskótát sütni, ezért utóbbinak ezt a jól bevált receptet választottam. A morzsolt zabpelyhes keksz finoman édes volt, rajta a túró isteni, finoman vaníliás, citromos. A közepéről kihagytam a csokiréteget, mert nem volt időm külön hűteni, így sem pihent eleget. Helyette középre is túró rudik kerültek, no nem azért mintha nem lett volna elég túró a tortában, hanem csak úgy a meglepetés kedvéért. Kisebbikem ugyanis masszív túrórudi függő. Elégedett volt az eredménnyel, még másnap is két pofára falta. Bár szép nem lett, tényleg finom volt, és a lényeg, hogy az ünnepelt elégedett volt vele. A tortasütési analfabétizmusom újabb kihívásai pedig megint elhalasztva pár hónappal. Persze a nagy a saját szülinapjára már mindenféle esküvői tortacsodában gondolkodik, emeletekben, lepkékben és királylányokban, amiket nem tudom hogyan fogok tudni megvalósítani. De csak apró lépésekkel, ez alkalom újabb önbizalom kockát rakott hozzá a sütési képességemhez. Végül is ha kencét tudok keverni, ehető krémet is muszáj lesz! ;) És majd nem lesz csomós a krém a csokitortában sem. 


2013. október 29., kedd

Körömvirág utószezon

Ez ám az igazi utószüret, egész nyáron hiába vártuk hogy virágozzanak kis sárga barátaink, alig volt "termés". Nos őszre végre szép mély narancssárgára színezték magukat, így a hatóanyag is sokkal több bennük. Az üvegekben már a szépen felfőzött macerátumok sárgállanak, amiket szépen megfelelő krémbe foglalunk majd a hosszú tél alatt. :-) 

2013. október 21., hétfő

Dunaparton napsütésben

Egyik utolsó igazi szép őszi nap. Ki mondja hogy van ennél gyönyörűbb hely? Ezen a délutánon nem volt. A régi kamaszkori Sziget fesztiválokat juttatta eszembe, amikor még nem népesült be sátrazó külföldiekkel az északi köves part, a vasúti híd alatt, hanem csak ott ültünk a napfényben a köveken, lábunk a homokban, távolról morajlottak a koncertek és annyira de annyira békés volt az egész. Kis sziget a nagyvárosban. 
Kár hogy pont ezt a területet, itt a Római parton, akarják átépíteni, és felhúzni ide egy mobilgátat, kivágva fákat, kiegyenesítve a partot, megvédeni pár amúgy is a gáton kívül szabálytalanul épült régi szállót. Vajon rendezett lesz és steril, vagy megmarad-e ez a sok gyönyörűség? 
Sajnos a mobilon nem jött át az a ragyogó napsütés, azok a puha árnyékok, a balzsamos levegő. :-)