A május-júniusi időszak azért is igazán kedves nekem, mert egyszerre nyílik minden. Hogy csak pár kedvencet említsek: pipacs, mák, vadrózsa, katáng, bodza. Végignézek az autóból az elsuhanó tájon, ahol a búzakalászok már lengenek a szélben, mellettük piroslik a pipacs, kéklik a katáng; kis ligetek szakítják meg a földeket, ahol a fák szegélyén bodzafák magaslanak, tenyérnyi aprócsillagos hófehér virágukkal foltozva a zöld palástot, mellettük elszórva egy-egy vadrózsa bokor, ártatlan rózsaszínes szegélyű fehér virágaival. Erdők-mezők kincsei. Itthon vagyok ezek között a dombok között, ez a mi Toscánánk, ez a mi Provance-unk is.
Az elmúlt hét esőzései miatt valahogy nem inspirált az idő utánanézni a bodzafáknak. Pedig már múlt hétvégén is le akartam szüretelni, legalább a kertünk mellett álló bokrot, pár deci jóféle bodzaszörpnek. Már két hete illatoznak lassan, vagy inkább csak illatoznának azok a fehér ernyők, de esőben gyűjteni márpedig nem lehet. Szombaton végre kihasználtuk az alkalmi esőcsendet, és elkocogtunk az utca végén álló bodzabokor rengeteghez. Már megelőztek minket, mert hét elején még tele voltak a fák, most válogatni kellett bizony, mert más is szeretett volna finom szörpöt. Így is lett egy fél szatyorral, és még úgyis sok lett a lábosban a virágból, hogy sokat ki kellett dobni a virágokból, mert vagy dugig volt tetűvel, vagy már elvirágzott igazából.
Lecsipkedtem az ernyőkről az ép, gyöngyöző virágporos virágokat, hogy minél kevesebb zöld maradjon. Feltöltöttem annyi vízzel a lábost, hogy éppen ellepje őket, 4 liternyit tudtam hozzáönteni. Nem is rossz. Sokféle recept kering a neten, én picit csodálkoztam, hogy a legtöbb rögtön hozzáadja a cukrot, és 4-5 napig (!) áztatja a virágokat, majd leszűrik és csak úgy elrakják. Semmi forralás, semmi dunsztolás. Na igen, eldugva találtam az egyik recept végén, hogy ezzel a megoldással a hűtőben kell tárolni utána a szörpöt, és 3 hét alatt meginni. Ha egyáltalán lesz belőle szörp 5 nap cukros áztatás után, és nem rögtön bodzabor, szerény véleményem szerint. Én elhiszem hogy van aki így csinálja, de egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy az nem erjed meg közben. Biztos van valami trükkje, csak az nem volt kirészletezve.
Nos én a következő, részben saját receptet követtem: a beáztatott bodzavirágokhoz adtam egy citrom héját, kis citromlevet, majd 48 óráig áztattam, egy tányért téve a szirmokra, hogy ne jöjjenek fel a víz színére, mert akkor buggyannak. Párszor átkevertem ezidő alatt. Nem raktam bele se cukrot, se mást. Így nézett ki 48 óra után:
A recept így néz ki:
- 4 liter víz, hogy ellepje
- egy lábosnyi bodzavirág (kb. egy közepes zacskónyi), esetleg hozzá még pár ág citromfű (melissa) vagy menta a kertből, ha van
- két biocitrom felkarikázva, héja és leve
- 8 g citromsav
- egy üveg méz (ízlés szerint, az erdeiméznek enyhébb az ízre, jobban illik hozzá)
Elkészítése: mosás nélkül a tisztán szedett virágokat a lábosba csipkedni, felönteni vízzel, hozzáadni a citromkarikákat, 24 vagy 48 óráig áztatni lenyomva (lehet tányérral, vagy tiszta ruhával is). Leszűrni, kinyomkodni, feltenni forrni a mézzel és a citromsavval. Ízlés esetén még lehet citromlevet adni hozzá. Tiszta üvegekbe szűrni, legjobb fél literesbe. Bebugyolálva száraz dunsztban kell kihűteni őket. Címkézni se felejtsünk el. Fél évig eláll, aki biztosra szeretne menni, az fertőtlenítse ki a kupakot valamivel (régen szalicilt használtak, de én nem élek vele). Én alkoholt használtam, de a 20%-os ecet is jó lehet, ilyet is olvastam.
Egészségünkre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése