Nos idén úgy tűnik sok mindennek nem kedvez ez a kurta-furcsa idő. Áprilisban megfőttünk, most meg második hete fázunk. Persze ez túlzás, hiszen 20 fok van kint, de a május, szerintem az év egyik legszebb hónapja, nem így szokott minket kényeztetni balzsamos, régóta várt melegével. Sokáig vártunk a jóidőre, most meg tovább rostokolhatunk idebenn. Bár van jó oldala is; amióta a lányoknak gumicsizmájuk van, most már esőben is kizavarom őket, és nem tiltakoznak. Jön a tócsa-parti.
Az eperszezon robog, így gyorsan ki kellett használni. Az első adag egy hete még nagyon savanyú volt. A második is. Ez a mostani már kicsit jobb felhozatal, de ugye az az édes napsütötte íz, nos az még várat magára, ami annyira egyedivé teszi ezt a különleges gyümölcsöt. Nem is igazán fogyott a lányok körében sem, így szomorúan árválkodott a hűtőben. Nos igen, talán még érik egy picit ha kinn hagyom, de a konyhánk még mindig hangyainvázió megszállása alatt van, így ami bírja, megy a hűtőbe. Oda egyenlőre még nem törtek be. Megmentendő, gyorsan omlóstésztát gyúrtam, és pudingot szándékoztam főzni. Hopsz, nincs tojás és tej. Akkor majd másnap. Másnapra lett tej, de tojás megint nem. Így a válságkonyha szabályait követve azzal főz az ember, ami van alapon a tésztát összefogtam egy kis kókuszzsírral, mert más hirtelen nem jutott eszembe (bár a keményítő lehet jobb lett volna, vagy a lenmagpor, ahogy javasolták utána). Persze zsíros lett, nehezen sült, ráragadt a tepsire. No nem baj, max kikanalazzuk. Tiszta törtkeksz-fíling volt. A puding annál jobb lett, az eprek repültek rá (minő véletlen, csak "rózsaszín" puding volt itthon), a sort egy kis átlátszó zselatin zárta. Elfogyott, végülis senki nem panaszkodott utána.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése