Történések házunk táján

Tudjátok hogy megy ez, ha nekiállsz egy felújításnak, mivel addig senki nem nyúlt hozzá jó ideje, előre várható, hogy sokkal több olyan dolog derül ki, amit az ember úgy igazán nem szeretett volna belekalkulálni a felújításba. Az egyik dolog hozza magával a másikat. És közben sok ember sokat szitkozódik. Pedig az élet is ilyen, a dolgoknak következményei vannak, és ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor a körmünkre éghet sokminden. Vagy hogy egyszerűbben fogalmazzak, "egyik dolog hozza a másikat". És már benne is vagy a dolgok sűrűjébe, amire egy hónappal azelőtt még álmaidban sem gondoltál volna. 

Hogy ne filozofálgassak itt potyára: a vízcsövek felújítása magával hozta azt, hogy át kellett gondolni sok mindent. A konyha át lett építve anno, és igazából a maradék hely berendezhetetlen lett. Mivel "hamár csöveket bontunk, akkor legyen már a konyhában is melegvíz" elgondolással eljutottunk egészen a konyhai csaptelepig, a szekrény mögött álcázva volt egy jó nagy beázás és falrepedés. Rögtön a külső szigetelésre is gondot kell majd fordítani. Addig is, gondoltuk naivan, mi lenne ha lebontanánk egy-két falat. És így lészen. Ha más úgyis kell kőművest is hívni, egy egyszerű csőszereléshez, akkor akár már szét is verhetünk mindent. Mondtam én hogy nagy fába vertük a fejszénket, odafenn meg jót mulatnak rajtunk az égi rokonok. De ha már felelősök lettünk ezért a ránk bízott "gyermekért", akkor fel is kell őt nevelnünk becsülettel. :-)

Hogy miért is ilyen fontos ez nekem, hogy itt írok róla? Voltaképpen engem érint ez a projekt a legkevésbé, leginkább annyi a szerepem, hogy Férjet elkísérem falat bontani, árkot ásni, szemetet talicskázni, és vigyázok a bébibabára közben. Mert kell a segítség. Aztán meg, milyen jó lesz majd itt nyaralni, hisz béke és nyugalom árad az egész környéken. És valljuk be, közel a Balaton is, ami nem utolsó szempont két kicsi gyerkőccel. És jó családi találkozóhely, baráti találkozóhely és egyéb találkozóhely lehet.

És a legcselesebb okom, ami miatt ez a felújítás engem felvillanyoz, természetesen szorosan a családi emlékek méltó megőrzése után, hiszen milyen régóta szeretnék már berendezni egy falusi parasztházat. Hát nem ezért gyűltek azok a szép régi antik holmik? Szóval nagyon mulatságos módon megtiszteltek azzal kedves mérnök családtagjaim, hogy rendben, én leszek a stílusigazgató, csak ne szóljak bele a szakmai kérdésekbe. És nem, a műszaki dolgok nem lecserélhetőek esztétikai indokok miatt :-) Na jó, duzzogva belementem. Azóta meg van kreatív feladatom elég: napról napra kell dönteni csempéről, elrendezésről, falszínről, szekrényekről, padlóról, és mindenről, ami ezzel jár. És mindent a legolcsóbban persze. Mondtam már hogy szeretem a kihívásokat?