No nem tűntem el, csak kifáradtam a vizsgák után. Igaz, a hordozótanfolyamon nem volt vizsga, viszont nagyon tömény és nagyon jó volt! Fantasztikus tudással gyarapodtam és nem utolsósorban emberileg is gazdagodtam. Az akupresszúra gyakorlati vizsga viszont igazi kihívás volt, két gyerek mellett, hőségriadóban. Mondtam már hogy utálom a júniusi vizsgaidőszakot? Nem tehettem, mert nem blogolok azóta, de utálom. :-) A legszebb időben kell benn rostokolni a szobában, és semmi mást nem lehet csinálni a kötelező napi kikerülhetetlen dolgokon kívül. Vááá.
A történetek helyett most álljanak itt a képek. Június egy gyönyörű hónap, mert egyszerre csak beindul a "betermelési" időszak. Sorra jönnek a gyümölcsök, zöldségek, és most már a növényekre is fokozottan kell koncentrálnunk. Az elmúlt hetek a gyógynövények virágainak szüreteiről is szóltak, hogy mindent a megfelelő időben szedjünk, amikor a legtöbb a hatóanyag bennük. Ezzel egy évre előre biztosíthatunk magunknak egy kis téli muníciót a megfáradt testrészekre.
Az orbáncfű a szép sárga, 6 ágú csillagszerű, vaníliapettyezett virágaival maga a virágtenger. Fantasztikusan hálás bokor, pont derékmagasságban nő, így hajolgatni sem kell, kényelmesen lecsipkedi az ember a csodavirágait. Még úgy is, hogy minden virág alatt egy következő bimbó bújik meg, amit szükségszerűen így letépünk, rengeteget "terem". Több körben is megszedtük, úgyhogy nagyon sok jóféle orbáncfű olajunk lesz belőle.
A
levendula kicsit később "érik", idén kerültünk a lehető legközelebb a Tihanyi Levendulafesztiválhoz, a Balaton túlpartján gondolkoztunk hogy átrévezzünk-e, de aztán nem tettük. Sajnos azóta
rossz hírt is hallottam, lehet tényleg jó lett volna ellátogatni és saját szemmel körbenézni azon a csodálatos mezőn. Nem utolsósorban beszerezni még egy-két üveggel a csoda illóból! Nagy bánatomra a levendula nagyon rosszul fotózható, olyan csoda-lila színe van a szirmoknak, hogy gépen teljesen másképp törik a fény. Volt közeli képem is, de élvezhetetlen. Így csak a szüret végeredményét mutatom. És mindez egy darab jól termett bokorról való. Nem volt kényelmes vagdosni a szárakat, sűrűn gondolkodtam hogy ennek mi a szakszerű metódusa, én egyenként ollóval a lehető leghosszabb szárral vágtam, hogy a bokor utána szépen fessen és tudjon regenerálódni jövőre. Vicces módon idén a saját ablakomba ültetett levendulának esze ágában sem volt kihajtani, pedig ahogy a tavalyit, ezt is a Pécsi Fűszerfesztiválon vettem, pár nagyon finom pitypangszörp és csatni társaságában. Idén amúgy sem volt szerencsém az "ültetvényen", de ez már egy másik post témája, legalább a paradicsomok elkezdtek gömbölyödni, az is valami.
Itt van még az echinacea, vagy magyarul bíbor kasvirág is. Virágnak sem utolsó, nagy kúpos bibéje alakul ki amikor teljességében virágzik, érdekes mályvás-lilás-rózsás színű hosszú szirmokkal. A fehér kasvirág is legalább ilyen gyönyörű, de annak nincs gyógyhatása. Szedni könnyű, de fás-erős szárát csak ollóval lehet elvágni. Tinktúrához a virágzatát kell felhasználni, 70%-os alkoholban áztatva. Sajnos már későn szedtem egy kicsit, de remélhetőleg még van benne hatóanyag, és a növényen maradt bimbók is kifeslenek még.
Végül az időszak utolsó befutója a sokak által ismert körömvirág, vagy calendula. Gyönyörű élénksárga virágszirmai vannak, és a legszebb az egészben, hogy egyik virág mélyebb sárga, a másik már egészen a narancssárgába hajlik. Kézzel könnyű lecsipkedni a virágfejeket, viszont a kezünk ragadós lesz a kifolyó nedvtől. Melegen kell macerálni, akkor oldódnak ki legjobban a hatóanyagok.
Már csak azt kell eldönteni, melyik gyógynövényt milyen olajban a leghasznosabb macerálni, és van amiből tinktúra is készül majd saját használatra. :-)
