Az én gombalevesem

Gombalevest sosem ettem és nem is készítettem egészen addig, amíg egyetemistaként egy elég rövid életű, de annál fantasztikusabb és ízletesebb menüvel rendelkező mediterrán étteremben nem ettem egy olyat, hogy egyszerűen megszólalt a számban. Utána addig próbálkoztam, míg meg nem közelítettem azt. Nem mondom hogy ez egy különleges recept, de ha megkívánom a gombalevest, vagy ezt, vagy egy másik változatát (amit nem turmixolok össze) megfőzöm, és teljesen felmelegít egy esős napon. 

Általában megpirítom a szalonnát is még a lábos aljában, de most nem volt szalonnás hangulatom, így csak pár kockát díszítettem a tetejére. Így készítem: megpirítok egy kockára vágott vöröshagymát, alkalmasint szalonnakockákkal. Amikor már majdnem teljesen megpirultak, hozzájuk adom az apróra vágott gombát, majd miután ezt is pirítottam egy darabig, dobok hozzá két sárgarépát, vagy akár egy fehéret is, szintén kockákra vágva. Pirítom a répákat is, majd 2 evőkanál kukoricaliszttel meghintem az egészet. Átforgatom, picit megpirítom a lisztet is, hogy mindenhol befedje őket. Pirospaprika, átkever, felönt vízzel. Babérlevél, pici kömény, kakukkfű, só, bors a fűszerei. Most majorannát is tettem hozzá és egy csokor aprított friss petrezselymet is. Még nőtt a kertben. Mehet bele 1-2 darab kockára vágott krumpli is, sűrítésnek. Ha nincs, az sem baj. Mikor megfő az egész, elő a botmixer, leturmixolom. Nem turmixolom simára, inkább enyhén grízesre. Tetejére pirított kenyérkockák is mehetnek, én most száraz serpenyőben tökmagot pirítottam, utána egy kevés szalonnát. Pirított kenyérrel nekem elég teljes fogásnak, nem is kívánok utána mást enni. 

Tortaszezon

Nincs évszak ünneplés nélkül, legjobb ha a családtagok szülinapjai minél kedvezőbben oszlanak meg az évben. Különben lesz időszak, amikor egymást érik az ünneplések, és cukorba fulladunk, és van amikor pedig már annyira jól esne egy kis torta, hogy csak úgy nekiállunk sütni valamit.

Idén az a különleges helyzet állt elő, hogy mindenféle segítség nélkül kellett elkészítenem két tortát is. Utólag rém büszke voltam magamra, közben sűrűn imádkoztam a végeredmény ehetőségében. Egyik egy habos-babos tejszínes csokitorta, másik a legkisebbnek készült túró rudi torta lett. Mivel nem lett volna értelme két egyforma csokis piskótát sütni, ezért utóbbinak ezt a jól bevált receptet választottam. A morzsolt zabpelyhes keksz finoman édes volt, rajta a túró isteni, finoman vaníliás, citromos. A közepéről kihagytam a csokiréteget, mert nem volt időm külön hűteni, így sem pihent eleget. Helyette középre is túró rudik kerültek, no nem azért mintha nem lett volna elég túró a tortában, hanem csak úgy a meglepetés kedvéért. Kisebbikem ugyanis masszív túrórudi függő. Elégedett volt az eredménnyel, még másnap is két pofára falta. Bár szép nem lett, tényleg finom volt, és a lényeg, hogy az ünnepelt elégedett volt vele. A tortasütési analfabétizmusom újabb kihívásai pedig megint elhalasztva pár hónappal. Persze a nagy a saját szülinapjára már mindenféle esküvői tortacsodában gondolkodik, emeletekben, lepkékben és királylányokban, amiket nem tudom hogyan fogok tudni megvalósítani. De csak apró lépésekkel, ez alkalom újabb önbizalom kockát rakott hozzá a sütési képességemhez. Végül is ha kencét tudok keverni, ehető krémet is muszáj lesz! ;) És majd nem lesz csomós a krém a csokitortában sem. 

Körömvirág utószezon

Ez ám az igazi utószüret, egész nyáron hiába vártuk hogy virágozzanak kis sárga barátaink, alig volt "termés". Nos őszre végre szép mély narancssárgára színezték magukat, így a hatóanyag is sokkal több bennük. Az üvegekben már a szépen felfőzött macerátumok sárgállanak, amiket szépen megfelelő krémbe foglalunk majd a hosszú tél alatt. :-) 

Dunaparton napsütésben

Egyik utolsó igazi szép őszi nap. Ki mondja hogy van ennél gyönyörűbb hely? Ezen a délutánon nem volt. A régi kamaszkori Sziget fesztiválokat juttatta eszembe, amikor még nem népesült be sátrazó külföldiekkel az északi köves part, a vasúti híd alatt, hanem csak ott ültünk a napfényben a köveken, lábunk a homokban, távolról morajlottak a koncertek és annyira de annyira békés volt az egész. Kis sziget a nagyvárosban. 

Kár hogy pont ezt a területet, itt a Római parton, akarják átépíteni, és felhúzni ide egy mobilgátat, kivágva fákat, kiegyenesítve a partot, megvédeni pár amúgy is a gáton kívül szabálytalanul épült régi szállót. Vajon rendezett lesz és steril, vagy megmarad-e ez a sok gyönyörűség? 

Sajnos a mobilon nem jött át az a ragyogó napsütés, azok a puha árnyékok, a balzsamos levegő. :-)

 

Birsalma szüret

Idén ősszel a birsalma lekvár az aktuális befőző szezonynyitó. A paradicsomjainkat először a szárazság, aztán a poloskák, végül ez a szűnni nem akaró szeptemberi eső tette tönkre. Ahogy fotóztam is őket, ennyi csodás gyönyörű tenyérnyi paradicsomot még nem is láttam a bokrokon, mégis beérni nem nagyon tudnak. Birsből viszont idén vagy bőven. Egy kicsi fáról is sokat szüreteltünk, de az eddig érni nem hajlandó, csedvás, alig gyümölcsöt hozó másik nagy fa viszont ontja az almákat. 4 nagy festékes vödröt szedtünk tele, ebből első nekifutásra egy vödröt bírtunk ketten feldolgozni anyuval. Egyedül neki sem álltam volna, féltem a kemény, nehezen pucolható héjától. Végül is nem a héj lehámozása volt nehéz, hanem a sok beköltözött kukac kiebrudalása aprítás előtt.

A természet okosabb nálunk, amiből sokat ád, azt kell jól eltenni arra a télre. Ezt a gondolatot még Gyuri bácsi is osztja, sűrűn emlegették a gyógynövénytúrán, hogy ő bizony meg tudja mondani, abban az évben milyen megbetegedésekből lesz nagyon sok. Mert ahogy kimegy a természetbe, és körbenéz, mindig van egy-egy gyógynövény, amiből sok nő. Akkor arra lesz szükség. Úgyhogy látva idén a bőséges birstermést (és hogy alma pedig alig lett, az is csillagászati áron), nekiveselkedtünk átrágni magunkat az almahegyeken. Ennél finomabb lekvár ugyanis kevés van. De befőttnek is kiváló, sima almával keverve pedig isteni belőle a kompót.

Megmostuk őket, szösztelenítettük egy kefével, felnégyeltük, magoztuk, rágástalanítottuk, vékonyra szeleteltük. Ment bele a fazékba. Egy vödörből egy 10 literes lábosnyi főlő gyümölcs lett. Öntöttünk hozzá feketeszőlő mustot, mert úgy ám az igazán finom. Szép színe is lesz tőle. Aztán már csak puhára kell főzni, és besűríteni. Mehet az üvegekbe, dunsztba. Persze kap még fűszert is, pici fahéjat, szegfűszeget, cukrot, citromlevet. Ízlés szerint. Isteni finom lett, elfogulatlanul mondhatom. Kicsit olyan íze van, mint annak a csatninak, amit tavasszal vettem a Fűszerfesztiválon. Csak ezt most önmagában érte el a birs, mindenféle gyömbér, répa, füge és egyebek nélkül. Friss fanyar, édes-savanyú, fűszeres pikáns íze lett, de ha soknak találjuk a szegfűszeg keleti ízét, akkor egyszerűen kihagyhatjuk belőle. Úgy is egy finom édes, savanykás nagyszerű lekvárt kapunk. Nyami :-)

Ezzel a lekvárral a legfinomabb a 32-es kifli is. ;) A receptjét hamarosan közreadom, annyian szerették akik kóstolták nálunk. Pedig nem titkos, egy sima élesztős omlóstésztáról van szó. A 32 pedig az a 4 buci, amibe szétbontjuk és kelesztjük, aztán kinyújtva őket 8 fele vágjuk a kiflicskékhez. A birsalma lekvárt, mintha csak ehhez a süteményhez találták volna ki! Persze a most szedett dióval töltött diós, sőt a mákos kifli sem kutya. Jó étvágyat! 

Nemzetközi Hordozóhét 2013. október 7-13.

Elkötelezett híve vagyok a hordozásnak, így immáron hordozó tanácsadóként fokozott figyelemmel viseltetek minden ezzel összefüggő rendezvény iránt. Idén is, mint minden évben, több nagyvárosunk csatlakozik különféle programokkal a nemzetközi héthez, népszerűsítendő a hordozást. 

Összekötve a hasznost a hasznossal, idén a Győri Batyuklán Klub rendezvényén tartott tombolára fel is ajánlottam pár általam készített házikozmetikumot. Ez minden tekintetben pozitív esemény, mert olyan ajándékokat tudnak kisorsolni, amit természetesnek és ezáltal jónak tartanak, nekem pedig emiatt az első lámpalázas szereplés miatt külön figyelmet kellett fordítanom az általam készített termékekre. Bár a design még csak ideiglenes, viszont az ezzel kapcsolatos munka egy csomó új ötletet hozott. Remélem azoknak, akik kipróbálják a kencéket, pozitív tapasztalatai lesznek, és a későbbiekben bátrabban választanak natúr kozmetikumokat a családjuknak!

 

Az első macerátumom

Ha nem olyan gyorsan, mint gondoltam, de végül sikerült olajba áztatni azokat a százszorszép fejeket, amiket még április derekán szedtem. Akkor még úgy gondoltuk, hogy először meg kell őket szárítani, utána mehetnek az olajba, mivel ha túl sok vizet tartalmaz a növény, akkor az olaj egyszerűen megbuggyan. Kár értük. Persze az is tény, hogy minél frissebb az a növény, annál több hatóanyagot tartalmaz a kivonata. Végülis a középutat fogom választani: szedés után 1-2 napig vagy egy hétig hadd száradjon, amíg a legtöbb víz elpárolog belőle, utána pedig rögtön mehet az olajba. Többszöri szedés során elég sok pipitér összegyűlt, egyszerre áztattam be őket két üvegbe. Egy hónapig áztak, először a napon, aztán félve hogy gond lesz, a sima konyhapulton, fény mellett. 

A leszűrés már nem is olyan egyszerű, hiszen a növények elég sok olajat magukba szívnak, de vétek lenne elvesztegetni pont azt, ami bennük van. Ezért aztán jól ki kell nyomkodni őket. Ennek bizonyára megvan a trükkje, de elsőre én ezt nem találtam meg. Jobb híján alkohollal fertőtlenített ujjacskáim nyomásával próbáltam kipréselni őket egy sűrű szűrőn keresztül. Állítólag kávéfilterrel is lehet próbálkozni, viszont én nem vagyok meggyőződve az ilyen módon előállított papír tisztaságával kapcsolatban, milyen fehérítő- és vegyi anyagokat használtak a készítés során. Jobb az óvatosság. Kimosható ruha anyagú teaszűrővel fogok még próbálkozni, hátha a csavaró mozdulatok hatásosabbak, mert ez így eléggé ujjpróbáló dolog.

Két üvegcse százszorszép macerátumom lett, egyik 150ml, a másik 100ml. Más-más olajat használtam, főleg olyanokat próbáltam, amik nem romlanak meg hamar, és tudva milyen krémekbe szeretném őket felhasználni, azokban milyen olajakat szeretnék majd belefoglalni. Nem volt egyszerű a választás. Viszont most izgatottan állok majd neki a receptgyártásnak. :-) A másik üvegcsében a vadárvácska ázott kb. 50%-os alkoholos oldatban. Ezt két hét után szűrtem le, addigra szépen megszínezte az alkoholt. Ezt a kivonatot nem lehet beszerezni, viszont elég sok bolti krémben benne van, és állítólag nagyon kiváló a száraz, érzékeny, ekcémás bőr ápolásában. Azóta vágyok rá, amióta a Kerti patika sorozatban ebből készült kence :-) Két üvegcse lett belőle, ez sokáig eláll és csak kevés kell belőle. Nagyon kíváncsi leszek a hatására, remélem érdemes volt csipkedni egész nyáron a picurka háromszínű ibolyavirágokat ;)

Komló és az elmaradt szürete

 Azt már eddig is tudtam, hogy szerencsés helyre költöztünk, de arra nem gondoltam hogy úgy körbe vagyunk véve növénykékkel, hogy ami éppen érdekel, azzal simán összetalálkozom a kertben. Ez pedig most éppen a komló. Már tavaly is szedtünk a kert végében lévő, kerítésen kívül eső, fára felfutó növényről pici tobozokat, amiket aztán megszárítottam és eltettem. Idén csak ki kellett sétálnom az ajtó elé, és ott volt a növény. Merthogy ez egy kúszó fajta, ami leginkább az elhanyagolt területeket kedveli, ahol mindenre felfut. Idén a közterületeseknek annyi dolga volt, hogy összesen az egész nyáron csak kétszer vágták le a füvet, májusban, és most szeptemberben. Úgyhogy most nem csak a bodza terjengett a kapun kívül a kis patak mentén, hanem a komló is. Sajnos bozdabogyót idén sem tudtam szedni, mert olyan rossz idő volt, pedig nagyon vágytam volna egy üvegnyi lekvárra belőle. Gondoltam majd szedek komlót, azzal pótolom a hiányt. Hát sajnos ez a komló most balul járt, mert a nyamvadt poloskák, akik megtámadták és megzabálták a paradicsomomat második éve, idén rákaptak a komlóra is. Sőt a mángoldomat is felzabálták. Sajnos bújtam a netet, de erős vegyszereken kívül nincs rájuk megoldás :(

Jól láthatóak a rágott levelek

Íme a komlógyűjtésünk, amit idén elmosott az eső: akkora vihar volt, hogy a száradni kint hagyott rekeszt elvitte a szél a teraszról és teljesen elázott. Ezen a télen nem a komlóvirágtól alszunk majd jót, az biztos. 

Hordozóskendő készlet

Úgy alakult, hogy több kendőmet elcserélem, eladom, így utoljára készítettem róluk egy csoportképet. Jó lesz majd nézegetni egyszer. :-) A kicsi már nem kicsi, hanem nagy 15 kilós, így a hordozásához már leginkább egy erősebb kendő kényelmes, illetve ha csak ki-be ugrálunk a kocsiba, vagy apa hordoz, akkor csatost használunk. A vékonyabb kendőket nem tartom meg, illetve színenként és használat szempontjából úgy próbálom összeválogatni őket, hogy a tanácsadáshoz is megfelelő legyen a hossz és a minta is. 

Ezeket a kendőket mind szeretem, sokat használtam őket, bár az igazat megvallva már ennyi kendő is picit sok. Úgy okoskodtam, hogy legyen egy zöld kendőm, egy csíkos, egy hosszú, egy mintás. Ezek közül nem feltétlenül kell hogy mindegyik kívánalomnak egy kendő feleljen meg egyedül, így például a zöld Natibaby Amazonia kielégítette a hosszú, a csíkos és a zöld kendő igényemet is :D Sajnos pont tőle váltam most meg.
És igen, feltűnően zöld és lila mániás lettem, így szerettem volna frissíteni a színeken is. Nagyon vágyom egy Vatanai türkizre, csak hogy egy kis kékes árnyalat is beköltözzön, illetve ezért vettem a Tulipánt is, hogy a vörös se hiányozzon. Annyira nem tetszett, annyira nem akartam megvenni, végül pedig imádom hordani :-) Néha olyat is ki kell próbálni, amit elsőre nem választanánk. ;-)

Felülről lefelé a kendők: Natibaby Provence karikás (saját levarrás félig hajtott, félig ráncolva), Didymos Indio rubin-apricot karikás (hajtogatott levarrás), Natibaby Amazonia 6-os, Didymos Gingko 6-os, Girasol Tulip 4-es, Natibaby Fabula Hungarica - "lila népmesés" 5-ös, Didymos Nino Auguri Gemelli 4-es

Házunk táján szájat tátván

E borzasztó rím után, amit a címben műveltem, inkább leírom hogy ez a nyár milyen igazán jól is sikerült a kisházban. Annyira elfáradtunk tavaly és annyira sok más munka szakadt a nyakunkba, nem beszélve a nemlétező pénzügyi keretről, amiből nem tudtuk folytatni a szükséges felújításokat, hogy egyszerűen szinte semmit nem csináltunk ott. Azazhogy dehogynem: vetettünk, ültettünk, gazoltunk, pihentünk. Fürödtünk a Balatonban. Leugrottunk kisimulni, egy kis homokot túrni. Rendezgettük a kelengyének valót, takarókat, párnákat, ágyneműt sorakoztattunk a leendő vendégeknek. És a valósaknak is. Például egy fantasztikus 6 családos 8 gyerekes összejövetelt tartottunk, mindezt két nap esőben. Mégis jó volt minden. 

Tartozom képekkel is, mert még nem is mutattam meg, végül mit hoztunk össze. A szobákkal még nem voltam maradéktalanul elégedett, de végül nagy unszolásra pár hete átrendeztük a hálót is. Így sokkal kellemesebb belépni. A nappalival nem volt gond, szép napsárga színben pompáznak a falak, jól megy a piros-fekete színű szőttesekhez. A régi barna kopott ülőgarnitúra pont illik a sárga falhoz, kopottsága a színek összhangja miatt ódonnak és antiknak hat, ahogy szerettem volna. Bár nem volt időm megvarrni a sárga párnákat hozzá, de ami késik nem múlik. Egy-két slingolt fehér csipkepárna azért bekerült. 

A hálóban a falak rózsaszínek lettek, ami elsőre elég vadítónak tűnik. Viszont nem lenne az, ha a szükséges pár kiegészítő színét hozzáigazítanánk. Nem akarok provance-i hangulatot hozni egy balatoni vályogházba, de ami nem csak franciás, hanem magyaros vízparti stílus, azt viszont igen. Egy rózsás huzatú párna, antikolt fehérre festett ódon fabútorok, szőttes szőnyeg, színben harmonizáló acélkékes-rózsás-zöldes, picit hideg színű függönnyel teljes lenne a kép. Egyenlőre a függöny van meg, ami tökéletesen illik színben a mélyrózsaszín falhoz, és a fémes-kékes csillárhoz. Igen, az én csilláromhoz, amit annak idején már mutattam, amit a lomtalanításkor szedtem össze, vagy inkább ugrott rám. Fantasztikusan néz ki ebben a szobában. Sajnos fotót nem készítettem róla, és sajnos nem is érvényesülne túlzottan, mert eléggé árnyékolt a szoba, nem lehet jól fotózni. A fehérre festett bútorokat nem adtam még fel, nemrég szereztem egy régi alacsony könyvesszekrényt, amivel szeretném kipróbálni a bútorfestés-felújítás művészetét is. Ha a felújítós műsorokban megy nekik, akkor nekem is muszáj lesz. Ha ezzel a próbadarabbal sikerem lesz, akkor a házban maradt, nem túl szép régi fényes felületű szekrényekkel is el fogok bánni. Kapnak szép keretet az ajtóra, le lesz csiszolva és pácolva, aztán fehérre festve. Utána már meg merem majd mutatni a szobát ;)

Ez itt a konyha. Ugye mennyire másképp néz most ki? Letisztult, egyszerű, tágas. A konyhabútort szintén "kukáztuk", leselejtezték egy építkezésen. Ingyen kaptuk, össze kellett legózni hogy egyáltalán be lehessen pakolni. De a színe pont stimmel, és fából van a pult, amit én nagyon-nagyon szerettem volna, és lőn! Kicsit hibás, kicsit toldott-foltozott, de ez pont jó is. És egy kép a fürdőről, egy furcsa szögből fotózva, de a csempét már úgyis mutattam. A mosdó is egy használt aukcióról került hozzánk, valószínűleg "leesett a kamionról", olcsó volt. A hibás részei senkit nem zavarnak. Nem újítottunk volna ám fel mindent, ha nem lett volna muszáj, ezért kellett megoldani minimálkeretből, de azért használhatóra. De ugye egész jó lett?